Adva van egy kiváló forgatókönyvíró, aki ír egy zseniális könyvet, amelyből ír egy átlagos forgatókönyvet, amelyből egy teljesen közepes film készült. Óriási tisztelője vagyok William Goldman-nak, imádtam a vígjáték alapjául szolgáló könyvet és most nagyon szomorú vagyok, mert eléggé feledhetőre sikeredett a filmadaptáció. Pontosan az a tűz és zabolátlan fantázia hiányzik belőle, amely annyira egyedivé tette az alapművet, egy átlagos matiné szintjén mozog az összhatás, le lett butítva a történet, át lettek helyezve a hangsúlyok, nem értem, hová tette az író az eszét és a szakmai tudását, mert ez bizony csak egy átlagos tévéfilm lett, nem több. A technikai avulás is erősen látszik az alkotáson, és bár elég sok megmaradt abból a lehengerlő humorból, ami a könyv sajátja volt,  összességében mégiscsak egy, az átlagtól kicsit eltérő, de annyira nem emlékezetes romkom lett, amelynek vannak szép pillanatai, de messze van attól, hogy tartósan megmaradjon az emlékezetünkben. Mindenkinek inkább azt javaslom, hogy a könyvet olvassa el, mert a filmváltozat sajnos nem igazán méltó hozzá, szinte teljes mértékben hiányzik belőle a formátum. Valószínűleg az lehetett a gond, hogy Goldman a lehetetlennel birkózott: egy teljesen besorolhatatlan műfajú könyvből kellett egy minél szélesebb közönség által fogyasztható filmet írnia, márpedig eléggé réteghumorról van szó, tehát a romantikára kellett helyezni a hangsúlyt, és ezzel elveszett az igazi varázs. Mindezzel együtt egyszer érdemes megnéznie annak, aki nem olvasta a könyvet, mert még így is szórakoztató az összhatás.

Egy beteg kisfiút meglátogat a nagypapája, és felolvas neki egy mesét. Boróka  (Robin Wright) egy szép fiatal lány, aki rájön, hogy beleszeretett Westley-be (Cary Elwes) és mivel az érzés kölcsönös, úgy döntenek, összeházasodnak. A fiú hosszú útra indul, hogy pénzt szerezzen a közös élethez, azonban hajóját megtámadja a egy kalóz, ő pedig meghal. A lány 5 év múlva úgy dönt, hozzámegy a helyi herceghez, akit nem szeret, de ez őt nem zavarja, mert neki csak arra kell, hogy okot szolgáltasson a halálával arra, hogy háborúba kezdjen a szomszédos országgal. Azonban a számításba hiba csúszik, mert felbukkan a halottnak hitt fiú...

Minden valószínűség szerint óriási hibát követtem el azzal, hogy rögtön azután néztem meg a filmet, hogy letettem a zseniális könyvet, ha nem ismertem volna az alapművet, minden bizonnyal nagyon jól szórakoztam volna rajta, így azonban eléggé csalódott vagyok. Pedig az alapvonások megmaradtak, a karakterek jól meg vannak írva, a humor egyedi, azonban a történet egyáltalán nem sodró, egy szimpla romkom, ami nagyon vicces a maga sajátos módján, nem bántam meg, hogy megnéztem, de egyszer elég is volt belőle. A kivitelezés is eléggé fapados lett sajna, egy csomó történetszál kihagyásra került, Inigo mellett kissé háttérbe szorultak a szerelmesek, akiknek a könyvhöz képest eléggé egysíkúra sikeredett az alakja, főleg Boróka szerepe lett eléggé lebutítva, egy sima naiva lett belőle, holott ennél sokkal színesebb és érdekesebb volt eredetileg. Westley nagyon jól néz ki (hát igen, Cary Elwes fénykorában nagyon jó pasi volt), de ő sem nagyon tud túllépni a jóképű hősszerelmes státuszon. A kettejük közötti szellemi párbaj, a szerelem ezernyi színe tökéletesen hiányzik a filmadaptációból, így nem igazán lett átütő erejű a kettejük között elvileg lobogó szerelem.

Robin Wright első filmszerepében nem alkotott maradandót, de ez nem elsősorban az ő hibája volt, eléggé középszerű lett a karaktere sajna. Cary Elwes nemcsak jól nézett ki, hanem remekül komédiázott (és természetesen vívott), Billy Crystal tökéletesen felismerhetetlenül cameozott egyet, Peter Falk emlékezetesen mesélt nekünk és filmbéli unokájának, Mandy Patinkin mesterien forgatta a kardot, és kellőképpen hősies volt.

Ne legyek igazságtalan, ez a film nem olyan gyengus, megvan a maga sajátos bája, és mindenképpen ajánlom a megtekintését annak, aki nem olvasta a könyvet, mert egyszeri szórakozásnak tökéletesen megfelel. Nálunk nem olyan ismert alkotásról van szó, jómagam sem láttam eddig még, pedig az akkoriban készült filmek nagy részét láttam gyerekfejjel. William Goldman nagyon jó forgatókönyvíró, ez az alkotás azonban sajnos tartozik nála a topligába, kár, hogy éppen saját magát nem tudta kiemelkedő szívonalon filmre adaptálni. A forgatókönyv korrekt munka volt, de nem váltotta meg vele a világot az író, ennél sokkal több volt az alapanyagban.

Kell egyfajta nyitottság ehhez a filmhez, mert eléggé egyedi humora van, de ha belerázódunk a hangulatába, jól lehet szórakozni rajta. Nem lép túl egy átlagos romkomon, de a könyvből sikerült átmenteni azt a vonását, hogy az író bátran felrúgta a sablonokat, így még ebben a leegyszerűsített formában is vicces tud maradni. Egyszeri megtekintésre mindenképpen alkalmas, de túl sokat ne várjunk tőle.

6/10

A herceg menyasszonya teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán