Miért nem bűntudatfilm a Holdfény?
2017. március 03. írta: danialves

Miért nem bűntudatfilm a Holdfény?

A Holdfény már tavaly október-november környéki feltűnésekor is tökéletes Oscar-jelöltnek tűnt: annyi bűntudat kategóriát pipált ki a white guilttől a first world guiltig, hogy ennél többet fizikailag szinte már lehetetlen lenne, ráadásul a feketék tavalyi kollektív mellőzése miatt szinte tökéletes jelöltnek is tűnt a kompenzálásra. És kiindulva abból, hogy végül (magamat is beleértve) sokaknál nem tudott felnőni az előzetes hype-hoz, nehéz nem ennek a szemléletnek betudni győzelmeit. Azonban van egy rossz hírem a már előre örvendező fotelnáciknak: ez az írás nem nekik fog szólni. Arról ugyanis már esett elég szó, hogy Barry Jenkins műve miért nem illeszthető be a díjhajhász alkotások sorába.moonlight-movie-images-young-chiron-little.png

Ugyanakkor ironikus módon a Holdfényt ellenkező előjellel is előszeretettel szuszakolják bele a bűntudatfilm skatulyájába: ez a cikk például azt kéri számon az elmaradozó nézőkön, hogy miért inkább a Kaliforniai álom eszképizmusát választják a Holdfény realizmusa helyett - arra a kézenfekvő következtetésre jutva, hogy privilegizált életük során tudomást sem kívánnak venni a drogos anyja miatt szenvedő, rendszeresen megvert és megalázott (és természetesen fekete) kisgyerekekről. Szó se róla, én sem nézem jó szemmel a Damien Chazelle filmjében kulminálódó trendet, és a cikk következtetésével is egyetértek, ugyanakkor több helyen is problémásnak tartom érvelését. Egyrészt ugyanez a gondolatsor kb. havonta ráhúzható egy-egy filmre (például arról a cikk kényelmesen tudomást sem vesz, hogy a kétszer annyi moziban játszott, több sztárt is felvonultató Hell or High Water eredménye ennek tekintetében még siralmasabb is, mint a Holdfényé), másrészt itt legkevésbé sem egy szemfelnyitó szociográfiáról beszélhetünk.

(Nem érzem a Holdfényt egy kifejezetten elspoilerezhető filmnek, de azért felhívom a figyelmet, hogy innentől kezdve elég konkrétan belemegyek a film történéseibe.)

Chiron története nem beszél egy személyben a külvárosokban senyvedőkért, a lelki és fizikális erőszak áldozataiért, de még csak arról sem mond semmit, hogy milyen homoszexuálisnak lenni az etnikumok iskolázatlan rétegeinek hiper-maszkulin közegében. Barry Jenkins főhősét lehet, hogy nem szereti a drog fogságában egyre mélyebbre merülő anyja, de már a film első percei arról szólnak, hogy talál egy anya- és apapótlékot, akiktől megkapja ugyanezt a törődést. Hány hasonló helyzetben lévő fiatal mondhatja el ugyanezt magáról?moonlight-movie-images-kevin-chiron.png

De nem relativizálni akarok, a szenvedés nem verseny, és itt sem ezen van a hangsúly. Hanem azon, hogy bár Chiron egyedül van, hiszen senki nem siet a segítségére, amikor nekiesnek iskolatársai (bár valljuk meg őszintén, a szenvedő fél mellett mikor áll ki bárki is, bőrszíntől és társadalmi helyzettől függetlenül?), de egyedül van abban az értelemben is, hogy a Holdfény senkire nem próbálja kiterjeszteni ugyanezt az áldozatszerepet. Az őt körülvevők közül senki nincs, akit a filmvásznon hátrány érne bőrszíne, szexualitása vagy anyagi helyzete miatt - még ha pontosan tudjuk is, hogy ezek a tragédiák valószínűleg ugyanúgy részét képezik a többi karakter sorsának is. De ebben a filmben nem a feketéket, nem a melegeket, nem a szegényeket, nem a gyerekeket bántják és nem ők próbálnak kiutat találni ebből a labirintusból. Nem öltözteti Tom Hooper módjára patetikus giccsbe a transzneműséget, nem kér Kódjátszmaként bocsánatot a többségi társadalom nevében, nem akar főszereplőjéből egész közösségeket képviselő hőst faragni csak azért, mert kirekesztett és elnyomott. A Holdfény egyetlen személy kálváriája, akinek útkeresése kizárólag saját maga, és nem a homoszexuálisok vagy a fekete homoszexuálisok nevében beszél, és Oscar-győzelmét is ezért minimum kétes a fenti rétegek diadalaként beállítani.

Barry Jenkins műve azért lehet(ett volna) fontos darab, mert nem áll bele a kisebbségek kompenzálásáról, politikai állásfoglalásokról és vélt vagy valós szexuális zaklatás-ügyekről szóló, szokásos Oscar-kultúrharcba. Egyszer végre egy rendezőt, színészeket, egy fájdalmas sorsáról döbbenetesen őszintén beszélő írót láthattunk volna a színpadon, ehelyett viszont az "első LGBT Oscar-győztes"-ről, a tavalyi bűnök feloldozójáról szól már a fáma, na meg arról, hogy igazán nem is a Kaliforniai álmot alázták meg a díjátadás iszonyatos bakijával, hanem a teljes afro-amerikai közösséget. Pedig a Holdfény az év egyik legkevésbé tolakodó filmje, és ez alapján alkotóiról sem tudom elképzelni, hogy szemrehányóan kérdeznék bárkitől is, hogy miért nem látta még. A mindenből szenzációt, igazságosztást gyártó hiénák viszont csak azért is hollywoodi felemelkedéstörténetet csináltak belőle, ha már ő maga nem akart az lenni. Őszintén, ezek után csodálkozik valaki, hogy a közönség túlnyomó része mégis inkább a tévesen kihirdetettet tartja valódi nyertesnek? És hogy pontosan azt érzékeli, hogy ez a mű is csak azért nyerhetett, mert feketékről meg melegről szól, meg mert milyen gáz volt, hogy ők egy Oscart sem kaptak tavaly?

A helyzet iróniája pedig az, hogy ráadásul nem is olyan régen született egy film, amely a Holdfénnyel ellentétben éppen az amerikai gettók megalázott, onnan kitörni vágyó gyerekeiről szól. Egyébként kevesebb bevételt hozott, mint a Holdfény. Határozottan kevesebb díjat és kevesebb dicsérő kritikát. Magyarországon be sem mutatták. És senki nem írt arról, hogy szégyellje magát, aki nem nézi meg...

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr812296841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aniiron · http://treasuresuntold.blog.hu/ 2017.03.03. 14:07:25

Hát nem tudom, nekem az a véleményem, hogy szimplán azért kellett volna a La la land-nek kapnia az Oscar-t, mert egyszerűen jobb film.
Sokat vártam a Moonlight-tól és szeretem az ilyen típusú drámákat, de... Lehet itt arról beszélni, hogy mit szeretne bemutatni a film, nekem egyszerűen borzasztóan unalmas volt. Minden jelenet túlnyújtva, erős túlzással Chiron 3 mondatot szól a filmben és szomorúan néz. Sok olyan jelent volt, ahol gyakorlatilag semmi nem történik és egyszer csak vágás, majd egy teljesen más jelenet és most akkor hogy kerülünk ide, mi volt az előbbi értelme? Nekem a vége is kevés volt, kiszámítható, de még így sem éreztem, hogy értelmesen zárták volna le a filmet, vagy hogy egyáltalán lezárták volna.
A tini kori Chiron esetében nem nagyon éreztem át a drámát, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy mondvacsináltnak éreztem, mert kb. rögtön azzal kezdünk, hogy őt zaklatja néhány társa, mert meleg. De hogy ez nekik miből jön le, hogy ő meleg, nekem ez annyira nem volt egyértelmű. Ettől függetlenül pont itt volt a legjobb jelenet az egész filmben, amikor annyira bedühödik, hogy végre tesz ellenük, szerintem ott nagyon jól eljátszotta a fiú ezeket az érzelmeket. Előbb jelöltem volna őt Oscarra, mint Mahershala Ali-t (bár ő is jó volt, ez tény).
Nem vagyok filmkritikus, emiatt lehet nem is fogalmaztam meg tökéletesen, amit szerettem volna, de nekem az a véleményem, hogy nem ez volt a legjobb film és szerintem több jobb film is volt ennek a kategóriának a jelöltjei között.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.03.03. 17:55:28

@Aniiron: Nekem is jobban tetszett a La La Land (sőt, még jó pár film a 9-es mezőnyből), de alapvetően ez a poszt most arról akart szólni, hogy a Moonlightot olyan skatulyákba próbálják beleerőszakolni, amelyek a legkevésbé sem igazak rá. És pont emiatt a különlegessége miatt lehetett volna egy igazán úttörő Oscar-győztes, de most már tutira úgy fog megmaradni a köztudatban, hogy "azért nyert, mert buzinéger, meg mert tavaly nem adtak neki", és alig merül fel, hogy miben más ez a film, mint a 12 év rabszolgaság vagy a Birth of a Nation.

!Márk! · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.03.04. 00:06:20

Hibátlanul összefoglaltad a gondolataimat az egész Holdfény-fikázás kapcsán.

CSB1196 2017.03.04. 08:02:46

Mivel a világ társadalmaiban a homoszexuálisok elenyésző, marginális kisebbséget tesznek csupán ki, ezért sokkal életszerűbb lett volna hetero karakterrel megformálni a főszereplőt, mert az elnyomott fekete fiatalok döntő többsége az, így viszont a film a meleglobbi egyik újabb törekvésébek megtestesítője lett, előre garantált sikerrel a mai ultraliberális médiavilágban..

Aniiron · http://treasuresuntold.blog.hu/ 2017.03.04. 09:55:31

@danialves: Igen-igen, igazad van, egyet is értek vele.:) Csak próbáltam megfogalmazni az összeképet, ami kialakult bennem a filmről az Oscart félretéve. De tény, hogy az is bennem volt, hogy valahol az tényleg igaz, hogy az Akadémia szeret kompenzálni és most ezért nyerhetett a film. Hát ez van, így alakult.

Andre1bp 2017.03.05. 20:24:18

Én nem értek egyet.
Lehet azért, mert meleg vagyok. Itt nem arról van szó, hogy az egész meleg közösséget képviselnie kéne egy filmnek, mert ez hülyeség. Mindenki más, más közegben él, de ha ennek az egyetlen meleg karakternek a története megérinti az embereket, akkor talán engem (minket) is emberszámba vesznek. Sajnos igenis fontos egy ilyen visszaigazolás, mint ennek a filmnek a fogadtatása.
CSB1196 kommentje, vagy az orlandói mészárlásról szóló cikkek alatti poénkodások a mainstream, ezért is döbbentem meg, hogy ezt a filmet megnézi bárki is, hiszen ki nem szarja le, hogy mi történik egy b'zival?
Sajnos én már annak is örültem, hogy valaki sajnálta George Michael halálát. Nem érted, mert te nem a mi cipőnkben jársz. Persze az is lehet, hogy én vagyok túlságosan Kelet-Európában.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.03.05. 21:27:49

@Andre1bp: Szerintem olyan borzasztóan nagy egyetnemértés nincs köztünk, nem a jelentőségét akarom elvenni a Moonlightnak (hogy egy ilyen film bekerülhetett legalább a díjszezonos mainstreambe), hanem ezt az igazságosztó - világmegváltó narratívát érzem hamisnak, amibe bele akarják kényszeríteni.

Persze abban igazad van, hogy úttörő ez a film, de ez szerintem nem saját maga érdeme, hanem a közegé. Nem tudom elképzelni, hogy 20 éve ugyanez a fogadtatás övezte volna ugyanezt a produkciót, szóval én pont, hogy felcserélném az okot és az okozatot. Attól eggyel több ember sem elfogadni a melegeket, mert a Holdfény Oscart nyert, viszont a Holdfény éppen azért nyerhetett Oscart, mert egyre többen elfogadnak titeket.

És abban igazad van, hogy ez remek gesztus volt, nekem mindössze az erre rátelepedő gondolatokat nem veszi be a gyomrom. Most őszintén, konkrétan attól fognak emberszámba venni, hogy ez a film nyerte az Oscart, és nem a La La Land? Vagy attól fognak kevésbé, hogy utóbbival kellett osztozni a színpadon? Mert én pont azt látom, hogy lehet díjakat osztogatni, meg lehet a Moonlight győzelmét az egész LGBT-közösség győzelmeként aposztrofálni, de alapvetően nem az fut le senki fejében, hogy "van már egy Oscar-győztes melegfilm, akkor többet nem buzizom", úgy pedig végképp nem, ha az általam linkelt cikkek szemrehányó hangnemével sikerül ezt az egészet köríteni. És én pont azt szerettem a Moonlightban, hogy a cikkben említett Oscar-filmekkel ellentétben nem is akarta kierőszakolni a nézőjéből, hogy nagyon fontosnak érezze őt.
süti beállítások módosítása