Könyvkritika: Grady Hendrix: Horrorstör - A rémület bútoráruháza (2015)
2017. február 09. írta: Werewolfrulez

Könyvkritika: Grady Hendrix: Horrorstör - A rémület bútoráruháza (2015)

B-kategóriás horror IKEA-módra

horrorstor.jpg

"A design győzelme a funkció felett." - ez fogalmazódott meg bennem a Horrorstör című kötet elolvastával. A GABO kiadó gondozásában két évvel ezelőtt megjelent horrorparódia ugyanis valami frenetikus külcsínnyel bír, ellenben a tartalma már közel sem minősíthető tökéletesnek. Az eredeti, angol nyelvű változatból egy-az-egyben átemelt könyvdesign hihetetlenül fantáziadús, nagyszerűen mixeli össze egy IKEA katalógus világát a finom humorral fűszerezett horrorral. Nem csupán a borítóra gondolok, hanem a könyv egészére is, külön kiemelve a fejezeteket elválasztó illusztrációkat, melyek a történet előrehaladtával egyre bizarrabbá váló, sajátos fantázianevekkel rendelkező lakberendezési tárgyakat mutatnak be, termékkóddal, színválasztékkal, és anyagösszetétellel együtt. Mindezen kreatív külsőségek azonban nem kerülnek teljesen összhangba az erős közepesnek minősíthető belbeccsel, mintha az író, Grady Hendrix ezzel is ráerősíteni kívánt volna a  "külső csomagolásban hitvány minőség" fura kettősségére, amellyel egyszeri bútor(vagy akármilyen)vásárlóként mindannyian találkozhattunk már.

A regény történetét annyiban foglalhatnám össze velősen, hogy "valami bűzlik clevelandi Orsk bútoráruházban". Szó szerint ez történik, hiszen egyik reggel az áruházi dolgozók azzal szembesülnek, hogy valaki rászart (!) az egyik Brooka márkanéven futó kanapéra. Vannak más, már hetek óta fennálló problémák is: egyéb megrongált tárgyak, folyton felbukkanó patkányok, egy titokzatos alak, furcsa wc-feliratok... a biztonsági kamerák nem rögzítenek semmi érdemlegeset, így a megmagyarázhatatlan események kiderítése érdekében néhány alkalmazott bevállal egy rendhagyó éjszakai műszakot. Amire ezen az iszonyú hosszú éjszakán bukkannak, az bizony a legrosszabb rémálmaikat is felülmúlja...

A kötet bevallottan horrorparódia, de azért senki ne számítson arra, hogy a padlón fog gurulni a röhögéstől az olvasás során. A humor egy-két műfajreflexív kikacsintásra, a főszereplő Amy száraz humorú beszólásaira, és az egyedi koncepció illetve helyszín generálta komikumra korlátozódik, igazándiból a horror dominál a mű hatásmechanizmusa során.

A horror pedig, mint olyan, nem túl eredeti benne (már ha leszámítjuk a valóban különleges helyszínt), hiszen a szerző az indián temetőtől kezdve, kézikamerázáson, szellemeken, zombikon, patkányokon és változatos kínzási módokon át mindenféle klisét összedobált ahhoz, hogy műve feszült, elborzasztó és egyben trendi is legyen. A mixtúra nagyjából működik is, a történet pörgős, az egész élmény kifejezetten filmszerű, az írásmód és a fordítás jól olvastatja magát, tehát a lendület nagyjából elviszi a hatán a kötetet.

horrorstor_2.jpg

Nagyjából... ha ugyanis megállunk egy kicsit az olvasás közben, és jobban belegondolunk a történetbe, bizony nem egy kihagyott ziccerre bukkanhatunk. A fogyasztói társadalom elé ugyan sikerült némi görbe tükröt tartani az áruházi agymosó szlogenek, valamint a "szellemzombik", és az áruházi vásárlók, dolgozók alakjai kapcsán, azonban a környezet jóval mélyebb mondanivalóra és sokkal rétegeltebb iszonyatra is lehetőséget adott volna. Lehetséges, hogy csak én olvastam már sokféle horrort, de itt lehetett volna némileg "vérbőbb" és koncentráltabb is a borzalom, és a társadalomkritikai áthallások is lehettek volna hangsúlyosabbak és jobban kibontottabbak. Sajnos megmaradt a történet annál, hogy a századokkal ezelőtt történt, őrült elme generálta szörnyűségekkel párhuzamba állítja a jelenkori áruházi miliő mindennapos parasztvakító visszásságait. Ezt bizony kevésnek éreztem...

Főleg azért kevés, mert a szereplők sem igazán töltik meg élettel a történetet. A lusta, határozatlan, helyét nem találó főhős, Amy az egyetlen viszonylag jobban kidolgozott karakter, de őt sem éreztem igazán különleges szereplőnek. A jellemfejlődése a történet előrehaladtával kívánatos volt, de nem jelentkezett átütő erővel. Ennek a regénynek bizony elkelt volna még néhány különleges figura, aki több komikumot és dimenziót hozhatott volna a sztoriba.

A történet maga egyébként elég sovány, hiszen a cselekmény csakhamar repetitívvé válik (a csapat szétválik a sötétben, meg kell keresniük egymást, segíteni kell a megtalált személyen, aztán megint szétválnak, stb.) különösebb fordulatok sincsenek benne (talán csak Amy "pálforulása" az egyetlen komolyabb csavar, de ez sem igazán meglepő). Miután az összes szereplő összegyűlik, a kötelező red herringek lecsengenek, és a tényleges borzalmak elkezdődnek, a rutinosabbak már csak azt fogják számolgatni, mikor, melyik ismert horrorsablon bukkan fel.

Azonban a klisékből való építkezésnek, a felszínességnek, és az egyszerű, hatásvadász megközelítésnek, valamint a lendületes írásmódnak megvan az a különleges együtthatása, hogy a Horrorstör olvasása kicsit olyan, mintha egy igazi, hamisítatlan, videóra készült B-kategórás horrorfilmet néznénk. És ez - legalábbis az én horrorfanatikus szemszögemből nézve - mégiscsak egy jókora pozitívum.   

 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2512158855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása