Writers' Block: Hotel Artemis by Drew Pearce
2017. január 31. írta: danialves

Writers' Block: Hotel Artemis by Drew Pearce

[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Drew Pearce neve többeknek ismerősen csenghet forgatókönyvíróként, ugyanis a Vasember 3 és a Mission Impossible: Titkos nemzet szkriptjéhez is hozzájárult. Most pedig elérkezett az idő arra, hogy az első nagy saját projektjét is megvalósíthassa, ugyanis a Hotel Artemist jelen állás szerint nemcsak íróként, de rendezőként is jegyzi. És hogy mi is a címben jelölt Hotel Artemis? Egy olyan kórház-szálloda a nem túl távoli jövőben, ahova a tehetős bűnözők visszavonulhatnak a rendőrség, ellenségeik, illetve a Los Angelesben addigra konstanssá váló zavargások elől. Azaz nagyjából a John Wick bérgyilkos-hoteléről van szó, csak sokkal kisebb és családiasabb formában: egy csak Nővérként hivatkozott idős hölgy menedzseli egy személyben az 5 szobából álló létesítményt.dreddtr1.png

Történetünk során pedig ide érkeznek meg néhány óra leforgása alatt az alvilág különböző alakjai változatos sérülésekkel, a bonyodalmakat pedig az ő érdekütközéseik, rejtélyes céljaik és motivációik okozzák. Ez így leírva nem tűnik soknak, de a forgatókönyv oldalain meglepően sok muníciót szolgáltatnak Pearce számára, szinte észrevétlenül teremtve meg egy kiváló krimi-thriller ritmusát. A Hotel Artemis úgy valósítja meg az egy helyszínes (vagy a találóbb angol kifejezés szerint "closed quarters") filmek formuláján, hogy az tulajdonképpen fel sem tűnik, és nem érezni az első 30 oldal után a forgatókönyvírói izzadságszagot, hogy "végre összezártam a karaktereket, most már csak arról kell gondoskodni, hogy maradjanak is itt". Már csak azért sem, mert itt ez a kényszerhelyzet is viszonylag önkéntes, hiszen mindenki sérüléseiből felépülni érkezik a címszereplő hotelbe.

Pearce azonban nem egy klasszikus kamaradrámát épít erre a koncepcióra, szigorúan véve a szereplők interakciói helyett többnyire inkább a Nővér előtt tornyosuló feladatokon van a hangsúly, és a feszültség is elsősorban számára adódik a különböző vendégek érdekeinek összeegyeztetéséből. Így egy kisebb döccenő érződik, amikor a fináléhoz érkezve a szkript hirtelen mégis áthelyezi a fókuszt a többi karakter által kirobbantott káoszra és az ő szövevényes kapcsolati hálójukra, amely megfelelő alapozás híján nem érződik kellően kiforrottnak a megfelelő csúcspont eléréséhez.

Ugyanakkor a Hotel Artemis alapvetően nem is az eredeti karakterívek, a szokatlan megoldások filmje, narratívája is annyira egyszerű, mint amennyire profi, ami miatt azonban mégis különlegesnek tűnik, hogy maximálisan kihasználja az alapötletében rejlő lehetőségeket. A szállodának, a szerző által felépített fiktív alvilágnak és a zavargásokba beleőrülő Los Angelesnek nincs egy olyan szeglete sem, amely kihasználatlan maradna vagy egyáltalán elnagyoltnak tűnhetne. A Pearce által felépített világ azért működik, mert sikeresen elhiteti velünk, hogy működőképes.

És tulajdonképpen ez igaz magára a forgatókönyvre is: nem ebben fogjuk megtalálni a újdonságokkal és bravúrokkal támadó klasszikust, de mégis egy hihetetlenül kompakt, lendületes és elegáns művel van dolgunk. Úgyhogy abban is biztos vagyok, hogy ha megtalálja az útját a filmvászonig, egy rendkívül szórakoztató film válik majd belőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8112167279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása