A Black Mirror első évadával rögtön beírta magát a legfontosabb tévésorozatok közé. Az egy-egy kortárs jelenségre vagy futurisztikus technológiára alapuló epizódok hibátlan lényeglátásukkal és az emberiségről alkotott sötét, lesújtó képükkel azonnal egy markáns hangvételt teremtettek meg, még úgy is, hogy - antológiáról lévén szó - alig fedezhető fel folytonosság az egyes részek között. (Azért írom, hogy "alig", mert a második szezon már több apró kikacsintást is tett afelé, hogy esetleg lehet valami kapcsolat az egyes világok között.) Az első évad három epizódját két év múlva további 3, majd 2014 karácsonyán egy újabb rész követte, azonban az ezekből összeálló folytatás nem tudta megismételni a kezdeti bravúrokat.

Jellegükben az első és harmadik, illetve a második és negyedik rész párosítható egymással, így most a sorrendiséget felrúgva én is ebben a felosztásban foglalkozom velük. Az évadnyitó Be Right Back, illetve a 3.-ként következő The Waldo Problem elsősorban a társadalomkritikai vonulatra fókuszál a Black Mirror stílusjegyeiből: előbbiben egy halott éled újra a közösségi média erejének (és pofátlan adatgyűjtésének) hála, utóbbiban pedig egy Seth MacFarlene Ted-jére emlékeztető bunkó virtuális maci válik meglepően sikeres politikai szereplővé. Az tagadhatatlan, hogy mindkét epizód jól ássa bele magát a jelenségbe, azonban a sorozatra jellemző szellemesség és érzelmek egyik esetben sincsenek jelen.

A fő probléma az, hogy igazán egyik rész sem nevezhető sci-finek, utóbbi esetben a tudományos-fantasztikum gyakorlatilag kimerül abban, hogy egy virtuális karakter élőben is irányítható (bár a mai technológiát elnézve eleve nem vagyok biztos abban, hogy ez annyira futurisztikus lenne), előbbiben pedig a hangsúlyt soha nem sikerül a technológiára helyezni. A Be Right Back ugyanis hol a gyászfeldolgozás különböző fantasztikus megoldásait használó koncepciók, hol a mesterséges intelligencia embertelenségét kihangsúlyozó történetek paneleihez nyúl vissza, viszonylag kevés eredeti ötlettel frissítve fel azokat. Mindkét epizód kiszámítható dilemmákat és fordulatokat hoz, adalékként érdektelen karakterekkel és triviális drámákkal.

A White Bear és a White Christmas egy teljesen más megoldást választ, mindkettő egy nagy rejtélyre és az ebből kinövő fordulatokra építi fel magát: előbbiben egy a Purge-re emlékeztető világot láthatunk, ahol amnéziával küzdő főhősünk fegyveresek elől kénytelen menekülni, miközben a lakók nagy része segítségnyújtás helyett csak telefonjával videózza, utóbbiban pedig a Jon Hamm és Rafe Spall alakította páros egy világtól elzárt kunyhóban kezd beszélgetésbe múltjukról. Ezt a két részt tartom az évad jobban sikerült felének, elsősorban amiatt, hogy ügyesen alkalmazzák a műfaji megoldásokat: előbbi egy akcióthriller menekülős narratívájára épül, utóbbi pedig a karakterek múltjából előkerülő meglepetésekre alapoz. Kellemesen szórakoztató és meglehetősen egyedi ötletekre támaszkodó koncepciókról beszélünk, amelyek azonban éppen nyilvánvaló szerkesztésüknek köszönhetően csúsznak szét végül: mindkét esetben a csavar kényszerűsége gátolja meg a kiteljesedést.

A White Bear esetében vagy a befejezés, vagy az addig látottak tűnhetnek öncélúnak, attól függően, mit tartunk relevánsabbnak a gyenge a tematikai (és nem mellesleg érzelmi) kapoccsal összefűzött felvezetés és lezárás közül, a White Christmas során pedig már 10-20 perccel előre megsejthető a végkifejlet, lévén, hogy az oda vezető eseménysor bűzlik az írói mesterkéltségtől. Az évad fénypontjának ugyanakkor egyértelműen a White Christmast tartom, amelynek első kb. 40 perce valóban magában hordozza a Black Mirror meghatározó stílusjegyeit: a leküzdhetetlen, a technológia által még jobban kiemelt emberi gyengeségeket és az ezekből kirajzolódó bukástörténeteket.

Ugyanakkor mind a 4 epizódra jellemző, és a legnagyobb kontraszt ebben is látható az első évadhoz képest, hogy hiányzik a narratívára és a témára jellemző összetettség: a történetek a már részek elején világosan kijelölt pont felé futnak, és arra sem képesek, hogy útközben újabb oldalait mutassák be a célkeresztbe állított jelenségnek. Az évad ettől függetlenül megüti a filmvilágban jelen lévő kis költségvetésű tucat-sci-fik színvonalát, alapvetően kielégítő szórakozásként működve, csak éppen a Black Mirror esszenciája veszett el belőle.

A Black Mirror teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán