Könyvkritika: Molnár T. Eszter: Stand-up! Egy majdnem normális család (2016)
2017. január 20. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Molnár T. Eszter: Stand-up! Egy majdnem normális család (2016)

Ha egyetlen tinikönyvet olvasol el, ez legyen az

stand_up.jpg

Tizenöt évesnek lenni alapjáraton elég szívás, de simán lehet fokozni a helyzetet egy anya nélküli, széthullóban lévő családdal, ahol apuka a világ legszomorúbb stand-uposa, a három gyermek közül a legidősebb lány éppen érettségizik, rosszarcú fiúval jár, börtönközelbe kerül, a legkisebb fiút a hackerkedésen kívül nem sok minden érdekli, és mindezen cirkumstanciák közepette a középső lány, Virág mégis tud időt szakítani arra, hogy hétvégén egy kutyamenhelyen önkénteskedjen, és óriási szerelmi zűrökbe keveredjen. Dunát lehet rekeszteni a tinikönyvekkel, de kevés az igazán jó közöttük, Molnár T. Eszter alkotása azonban ebbe a körbe tartozik. Sírva nevetős kategória, iszonyúan vicces a stílus, annak ellenére, hogy a család élete egyáltalán nem vidám, sőt nagyon is szomorú, de aztán persze végül minden jóra fordul, de addigra már teljes mértékben családtagnak érezzük magunkat Bakoséknál, mert ez a zűrösen lökött família nagyon is szerethető, főleg azért, mert nagyon emberiek, és teljes szívből drukkolunk nekik, hogy kikeveredjenek abból a slmasztikából, amelybe Vera keverte őket. Ha egyetlen tinikönyvet olvasol el, ez legyen az!

Bakos Virág tizenöt éves, és miközben annak rendje és módja szerint suliba jár, megpróbálja túlélni azt a családnak nevezett poklot, amely otthon várja. Édesanyja meghalt, amikor az öccse megszületett, édesapja egyedül nevelte fel három gyermekét, amelynek eredményeként alkoholista és depressziós lett, egykor ígéretes stand-upos karrierje romokban hever, egy családgondozóban dolgozik, hogy el tudja tartani a családját. Három kamasz egy lakásban kicsit sok, azonban a romokban heverő családot összehozza az a rendőrségi ügy, amelybe a legidősebb lány, Vera keveredik...

Már a borító felkelti az olvasó érdeklődését, annyira tinis és annyira jól megragadja a főszereplő karakterét. Virág anya nélkül nőtt fel (édesapja nővére ugyan gondoskodik róluk, de róla elég annyit tudnunk, hogy apácának készült, és nem sok érzéke van a gyermeki lélekhez), nem szép, nem különösebben okos, viszont jó szíve van, van stílusa és olyan boglyas hajzattal rendelkezik, mint kevesen ezen a sártekén. A család a túlélésre rendezkedett be, a súlyos lelki válságban lévő édesapa nem nagyon tud mit kezdeni a gyerekekkel, akik közül nem a legidősebb lány, Vera a legérettebb, hanem főhősünk, aki amellett, hogy próbál úrrá lenni kamasszíve zűrjein (két fiú közül kell választania, jaj, mit tegyen, mit is...), még a család többi tagjával is törődik, ráadásul a hörcsögéről, Lajosról is gondoskodik.

stand_up2.jpgKezdetben nem történik semmi különös, megismerkedünk a családdal, a náluk normálisnak tekinthető hétköznapokkal (apa iszik és csendben szenved, Helga néni mindenkinek osztja a fejét, Vera pasizik, Misu a számítógépét buzerálja, Virág pedig él bele a világba a maga módján), aztán kiderül, hogy Vera elég csúnya balhéba keveredik, amelynek megoldásához családi összefogás szükségeltetik, Mindeközben apuka is új életre kél, amikor kiderül, hogy kap még egy lehetőséget a tévétől, hogy rendbetegye a karrierjét, sőt, mi több, sok-sok évvel a felesége halála után újra randizni kezd. Az események felgyorsulnak, a problémák megoldódnak, a család élete sínre kerül, így Virág is újra elkezdhet a szerelmi életével foglalkozni, amelynek azonban sajnos eléggé kiszámítható végkifejlete lesz, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek a rendkívül szórakoztató, jól felépített, tökéletesen életszagú, vidám, ugyanakkor mégis szomorkás könyvnek.

Napjainkban játszódik a történet, egy átlagos családban, akik az édesanya hiányával próbálnak megküzdeni a családtagok (saját tapasztalatból mondom sajnos, hogy ez egy rémes helyzet, soha nem lehet kiheverni), mindenki a maga módján próbálja túlélni a hétköznapokat. Aztán ahogyan az lenni szokott, a dolgok pont akkor fordulnak jobbra, amikor úgy tűnik, olyan szinten került lejtőre a család élete, hogy onnan már nincs visszaút. Minden karakter szerethető (na jó, Helga néni nem, de őt legalább lehet tisztelni azért, hogy megpróbálja valamennyire rendben tartani a kaotikus otthoni állapotokat), mert nagyon emberi, tele hibákkal, kétségekkel, vagyis pont olyan, mint akármelyikünk. Nekem még nincs gyerekem, ezért nem tudom elképzelni, milyen lehet az élet egy (pláne három) kamaszgyerekkel, de bármilyen hihetetlen, megjött a kedvem ahhoz, hogy megtudjam. Mert a kölykök értelmesek, okosak, hihetetlenül vágynak a szeretetre, sok jó (és nyilván sok rossz) van bennük, de az biztos, hogy két ember kell ahhoz, hogy minél kevesebb sérüléssel érjék el a felnőttkort.

A manapság rendkívül divatos stand-up műfajához csak annyi köze van a történetnek, hogy az apuka ezzel az előadóművészeti ággal foglalkozik, és Virágnak eszméletlen szövege van (a szerző a tudományos pályát hagyta ott az írásért, verseket és novellákat írt felnőtteknek, hogy aztán összedobjon nekünk egy nagyon jó tinitörténetet). Ezt a könyvet egyszerűen jó olvasni, dacára mindannak a sok szomorúságnak, amelyben a családtagoknak része van, olyan üdítő, mint egy tisztán csobogó patak a sivatag közepén. Időközben megjelent a folytatás is, nagyon kíváncsi vagyok, mit történt a következő felvonásban a Bakos családdal...

9/10

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8312131641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.