20 film, amit látnod kellett volna 2016-ban (2. rész)
2017. január 19. írta: danialves

20 film, amit látnod kellett volna 2016-ban (2. rész)

A múlt heti összeállítás után újabb 10 olyan filmmel érkezem, amelyeket nem láthattatok a magyar mozik műsorán - és ez igencsak komoly hibának bizonyult. Az alábbiak mindegyike többet érdemelt volna egy-egy kósza fesztiválpremiernél és hogy a közönség túlnyomó része lemaradjon róluk. De még semmi sem késő, íme azok az alkotások 2016-ból, amelyeket lehet (és érdemes is) most pótolni.

Captain Fantastic

(Kritika)captain-fantastic_ross_photo6_key-0-2000-0-1125-crop.jpg

Az indie-film definíciójánál akár a Captain Fantastic is állhatna, annyira a szcénára jellemző darabról van szó. Azonban ezt most abszolút pozitív értelemben tessék érteni, Matt Ross alkotásában ugyanis megvan minden, amiért az amerikai függetleneket szeretjük: keserédes atmoszféra, szerethető karakterek, egyszerű, de mégis a való élethez kapcsolódó gondolatok.

99 Homes

(Kritika)99homes-0014b-1440x600.jpg

A nagy dobás méltó párdarabja lehetne ez a film, amely a nagy játékosok helyett a válság valódi áldozataira és haszonélvezőire fókuszál. A forgatókönyv egy érdekfeszítő dilemmát vázol fel a főszereplő számára, rajta keresztül pedig minden korábbinál érzékletesebb betekintést nyerhetünk az ingatlanlufi romjaiba. A Garfield-Shannon páros remeklése pedig csak hab a tortán.

Whiskey Tango Foxtrot

(Kritika)latnod9_2.jpg

Az Őrült, dilis, szerelem rendezői legújabb filmjükben komikus keretek között igyekeznek bemutatni az afganisztáni konfliktus abszurditását, egy munkájára sok tekintetben alkalmatlan riporter szemén keresztül. Kultúrsokk, bizarr figurák és szokások, és végül egy meglehetősen érettnek tűnő mondanivaló - a Whiskey, Tango, Foxtrotban egyszerre kedves, különc, de mégis autentikus feldolgozása a kabuli helyzetnek.

The Infiltrator

(Kritika)the-infiltrator-pic-1.jpg

A Bryan Cranston nevével fémjelzett beépülős krimi-thriller alapvetően nem tartogat sokkal többet a műfaj kötelező elemeinél, mégis van valami megkapó abban, ahogyan főhőseink egyre inkább a Medellín-kartell családjának részévé válnak nemcsak fizikailag, de lelkileg is - és ahogyan el kell árulniuk ezt a világot. Ezek az érdekes felhangok pedig jól kozmetikázzák a fordulatok átlagosságát.

Regression

(Kritika)regression.jpg

Alejandro Amenábar legújabb műve meg sem közelíti a korábbiak cizelláltságát, és az is elmondható róla, hogy a forma sokszor elnyomja benne a tartalmat. De amíg ilyen hatásos stílussal, hátborzongató atmoszférával dolgozik, addig ez legkevésbé sem baj: a sátánista szekta után folytatott nyomozás, a rémisztően érzékletes flashbackek jó pár álmatlan éjszakát okozhatnak, és ha más nem is, ezek a jelenetek biztosan beleivódnak majd az emlékezetünkbe.

Don't Think Twice

(Kritika)dtt1.png

Ha nem a Captain Fantastic, akkor ez a mű lehetne az év független produkciója Amerikából: a Don't Think Twice improvizatív színjátszói filmbéli előadásaikhoz hasonlóan itt is egy rettentő sablonos felállásból hoznak ki sziporkázóan szellemes és végtelenül emberi pillanatokat. A színpadi előadások, a baráti társaság szövevényes kapcsolatai és esendősége pedig egymást erősítve hoznak össze egy rendkívül szerethető alkotást.

Denial

(Kritika)latnod7_2.jpg

Mick Jackson filmje már csak annak köszönhetően is fontos darab, hogy remekül értelmezi újra a holokauszt kortárs emlékezetét, az azt övező indulatokat, illetve mutatja meg a diskurzus normalizálása felé vezető utat. Egyben pedig egy kiváló tárgyalótermi thrillerről beszélhetünk, ahol kivételesen nem egy bűntény, hanem egy történelmi esemény bizonyítása zajlik hasonlóan izgalmas eszközökkel.

Popstar: Never Stop Never Stopping

(Kritika)latnod8_1.jpg

A videoklip-paródiáikról elhíresült The Lonely Island-trió ezúttal egy egész estés alkotásban esett neki a popszakmának és a sztárok turnéit bemutató dokumentumfilmeknek. A Popstar önmagában is egy remek szatíra, frenetikus zenés betétjei pedig még külön emelnek is fényén, sokszor pedig hagyományos komédiaként is élvezhető. Az év egyik leglazábban szórakoztató darabja.

Straight Outta Compton (rendezői változat)

(Kritika)straight.jpg

Az NWA történetét bemutató alkotás egy üdítő kivétel az életrajzi filmek tömegében: bár nehezen találja a fókuszát és részrehajlással is vádolható, egy kifejezetten nyers, őszinte és a műfaj tömjénező szemléletétől mentes művet láthatunk. Úgy ismerhetjük meg minden idők egyik leghíresebb rapcsapatának felemelkedését és szétesését, hogy közben nem a szokásos sablonokat, hanem egy stílusos és egyedi feldolgozását kapjuk az eseményeknek.

Frenzy

(Kritika)latnod10_1.jpg

A törökországi híreket olvasva egyre valóságosabbnak tűnik a Frenzy disztópikus, paranoid világa. Ebben a török thrillerben látszólag az isztambuli utcákon járunk, valójában azonban sosem lehetünk biztosak, mi a jövőre kivetített fikció a világ részleteiben, illetve mikor látjuk a főszereplő álmait, visszaemlékezéseit és képzelgéseit a vásznon. Egy frusztráló, szorongást keltő, de éppen ennek a hatásnak köszönhetően lenyűgöző és felejthetetlen élmény.

Ezzel pedig köszönöm a figyelmet és át is adom a szót, mik voltak azok az apró gyöngyszemek, amelyeket ti ajánlanátok a többiek vagy az én figyelmembe?

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr10012116149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2017.01.19. 10:17:36

Az Afganisztános riporterest játssza az HBO. Jó film.

Aniiron · http://treasuresuntold.blog.hu/ 2017.01.19. 13:31:50

Szerintem a Resgression jó film lehetett volna, ha nem Emma Watson játszana bene, mert ez mindent elront. Borzalmas a játéka.

liveindreams 2017.01.19. 15:47:23

20 AMERIKAI film, amit látnod kellett volna...hé, az USA-n kívül is van filmgyártás...sőt, filmművészet!

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.01.19. 16:21:26

@liveindreams: Szóval eszerint a török Frenzy, a belga Black, a francia Elle, a görög Chevalier, a brit Eye in the Sky és Denial mind amerikai filmek? Vagy esetleg legalább két mondatot el kéne olvasni, mielőtt beböfögünk valami közhelyes marhaságot? (Ne fáradj, költői kérdések voltak.)

liveindreams 2017.01.20. 15:42:51

Nagy az egód, szivi...bocs, hogy belegázoltam! Ne adj ennyire mások, pláne ismeretlenek véleményére!Akkor boldogabb leszel és nem támadsz vissza agresszíven és személyeskedve semmiségekre!

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.01.20. 16:01:04

@liveindreams: Pedig mondtam, hogy ne fáradj, de hát a felfogóképesség láthatóan nem tartozik az erényeid közé. Pl. azt nem tudom honnan szűrted le, hogy engem érdekel a véleményed, egyrészt semmi olyan gondolatot nem tudtál kipréselni magadból, amit már ne olvastam volna a hozzád hasonló internetes faszverőktől ezerszer, másrészt majd nyilván pont az fog kioktatni mondjuk az egómról, akinek a saját nyilvánvaló hülyeségére is az a reakciója, hogy csak még arrogánsabb lesz. De egyébként éppen ezért is szoktam nagyjából a harmadik megnyilvánulásuk után kidobálni innen ezeket az arcokat (már ha nem takarodnak el maguktól), szóval a tisztesség kedvéért még megvárom a következő beböfögésedet, aztán remélhetőleg tényleg soha többé nem kell foglalkoznom a véleményeddel.

Egyébként ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom, hogy mi a személyeskedés, mert láthatóan ezzel kapcsolatban is komoly tévképzetek élnek benned.

David Bowman 2017.01.20. 16:41:35

Ez a Chevaliers a leírás alapján megtetszett, de aztán nem néztem végig. Uncsinak találtam.
süti beállítások módosítása