Könyvkritika: Ferrett Steinmetz - Flex (2016)
2017. január 18. írta: Werewolfrulez

Könyvkritika: Ferrett Steinmetz - Flex (2016)

Az ötletek üdítően eredetiek, a megvalósítás viszont kissé ponyvaízű

flex.jpg

Ferrett Steinmetz Flex című regénye esetében az alapötlet azonnal megfogott. Manapság már ritkán történik olyan, hogy egy kötet fülszövege rögtön megragadja a figyelmem, de ebben az esetben pontosan ez történt. Olyan kábítószer, amitől ideiglenesen melléd áll a szerencse (bár a hatás elmúltával bekövetkezik a fluxus, ami maga tömény balszerencse), és olyan mágusok, akik annyire szenvedélyesen vonzódnak valamihez (legyen az papírmunka, számítógépes játékok, vagy éppen a death metal), hogy az már meghajlítja az ismert világ törvényszerűségeit - ezek az ötletek azonnal beindították a fantáziámat. Sajnos azonban az elvárásaim túl magasnak bizonyultak a zseniálisnak is nevezhető alapfelvetések kapcsán, emiatt egy picit csalódottan zártam be az utolsó oldal elolvasása után - az egyébként átlagon felülire értékelhető - urban fantasy kötetet.

A történet középpontjában Paul Tsabo áll, aki arról híres, hogy rendőrként sikerült lelőnie egy társadalmon kívül álló, közveszélyesnek bélyegzett mágust. Az esetet sajnos az egyik lába bánta, amely olyan súlyosan megsérült a mágus miatt, hogy amputálni kellett. Paul az eset után otthagyta a rendőri hivatást, és egy hatalmas biztosító társaságnak kezdett el dolgozni, ahol is felfedezte, hogy saját maga is varázsló. Különleges tehetsége van a bürokráciához, és képes a saját céljai érdekében mozgásba lendíteni a Fenevadat, egy űrlapokból, dossziékból és tiszta mágiából álló, a világ minden nyilvántartásában szaglászni és módosításokat eszközölni képes entitást. Hősünknek a varázslatos képességét titokban kell tartnania, mert a társadalom nagy része minden varázslót vagy holtan, vagy agymosottan, a katonaságba besorozva kíván látni. Egy különös baleset miatt azonban Paul élete fenekestül felfordul: a lakása alatt felrobban egy gázcső, aminek eredményeként a kislánya rettenetes égési sérüléseket szenved. A rendhagyó baleset szálai a flexnek nevezett mágikus kábítószerhez, és egy terrorista indítttatású mágushoz vezetnek... 

Ugye, hogy milyen izgalmas az alapfelvetés? A kötet feléig nagyszerű is minden: az alternatív világ bemutatása patent, a szereplők kibontása ötletes, sziporkáznak az eredeti ötletek, sorakoznak a hangsúlyos Breaking Bad-párhuzamok, magas fordulatszámon pörögnek a különféle gamer/geek utalások, az izgalmak fokozódnak, és még az írás módja is teljesen rendben van, Kerekes Éva szimpatikus fordítására meg aztán tényleg nem lehet panaszom. Minden mesésnek indul...

...csak aztán valahol félúton, Paul "rabságánál" eléri a csúcspontját a történet, és utána nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv nem tud túllépni a ponyva kategórián. Az ötletes bűvészmutatványok kiüresednek, a sztori repetitívvé válik, a mögöttes gondolatok elsikkadnak, és a végjáték klisékbe fullad. A logikai felépítmény félidőtől recseg-ropogni kezd, Paul mágikus ereje például olyan szintűre nő, ami gyakorlatilag minden akadályt legyőzni képes. A "gonosz" terrormágus meg a legrosszabb gonosztevői hagyományok szerint torpan meg a végső leszámolás előtt, hogy elmondja tervei ördögi mozgatórugóit. A morális gordiuszi csomók sem kerülnek rendesen kibogozásra, inkább csak az átvágásuk történik meg.

ferret_steinmetz.jpg

Ami még valamelyest gondot jelent(het egyeseknek), az Paul Tsabo alakja, aki meglepően összetett, vívódó személyiség, és akinek a testi fogyatékossága nem csupán dramaturgiai kellék, hanem szerves részét is képezi a cselekménynek. Sajnos azonban számomra sok esetben már-már irritáló volt az az inkompetencia, amit egy-egy helyzetben tanúsított a szereplő. Hősnek csak igencsak komoly fenntartásokkal tudom nevezni, inkább a szerencsés és sok tekintetben különleges főszereplő lenne rá a jó szó. Sokkal jobban szimpatizáltam a játékmágus Valentine-nal, aki aztán tényleg egy hibátlan, eredeti, és nagyon szerethető karakter, minden perverziójával és hülyeségével együtt.

Sajnáltam, hogy Ferrett Steinmetz nem tudta teljes mértékben kiaknázni a témában rejlő lehetőségeket, nem dobott be a történetbe többféle mágiatípust, és hogy a kötet második felében az akciók és ponyvás fordulatok oltárán feláldozta a koncepció nyújotta, álláspontom szerint értékesebb lehetőségeket. Mindenesetre a Flex mindenképpen egy üdítően friss gondolatokkal teli, akciódús, lelkes írói bemutatkozás, amely után egyértelműen kíváncsi leszek a folytatásra.

(Mint manapság már-már természetes egy valamirevaló fantasy történetnél, ez a kötet is egy trilógia kezdő darabja.)

7,5/10

A könyvet az Agave könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1912113753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása