2017. jan 11. 06:00  

20 film, amit látnod kellett volna 2016-ban (1. rész)

írta: danialves
20 film, amit látnod kellett volna 2016-ban (1. rész)

Ahogyan megszokhattátok, a filmes évértékelés során nálunk soha nem csak a legjobbakon van a figyelem, így a 2016-os év darabjai közül is összeszedtem azokat, amelyek nem voltak nálunk a listák csúcsán, mégis vétek lenne kihagyni őket. (Ennek megfelelően itt ne keressetek olyan műveket, amelyek szerepeltek Werewolfrulez, FroG, The Man Who Laughs vagy az én legjobbjaim között.) Idén már akkorára nőtt ez a mezőny is, hogy a Magyarországon be sem mutatott filmek is kiadtak egy 20-as összeállítást, így nagy fájdalmamra ugyan, de a hazai mozik parlagon hagyott darabjairól most nem lesz szó. (Már csak azért sem, mert a box office eredmények központi közlésének ideiglenes megszüntetésével nem is tudnám visszakeresni, melyik produkcióra hány jegyet váltottak.) Ebben a posztban tehát most először 10 hazai moziforgalmazásba nem került alkotással találkozhattok és majd egy hét múlva folytatom még ugyanennyivel.

The Fundamentals of Caring

(Kritika)latnod_2.jpg

A Netflix filmjei még messze nem járnak olyan magasságokban, mint a sorozatai, azonban a Beasts of No Nation után idén is megajándékoztak minket egy gyöngyszemmel. A The Fundamentals of Caring ugyan nem nyit új távlatokat az Életrevalók óta tömegével érkező "mozgássérült / haldokló kontra tapló ápoló"-történetekben, de sziporkázó humora, szerethető figurái és az ő csetepatéik élettel töltik meg a játékidő minden egyes percét.

Black

(Kritika)black.jpg

A brüsszeli külvárosokba helyezett Rómeó és Júlia könnyedén a felesleges feldolgozások közé iratkozhatott volna fel, ha nem lenne annyira fájdalmasan aktuális minden egyes momentuma már attól kezdve, hogy a fekete vászont nézve felcsendül az első gengszterrap. Az egészen törzsi szintre visszafejlődő közösségek, az etnikai és szociális feszültségek, a közeget átitató kilátástalanság egy ízig-vérig 2016-os darabbá tették ezt az évszázados történetet.

The Autopsy of Jane Doe

(Kritika)theautopsy.jpg

Bár a legtöbb horrorfilmnek éppen az ambíciók hiányát szoktam felróni, a The Autopsy of Jane Doe úgy nyűgözött le, hogy istenigazából semmi más célja nem volt, mint halálra rémíteni - de az sikerült neki. A kissé csalódást keltő lezárást leszámítva egy hibátlan stílusgyakorlatot kapunk feszültség- és félelemkeltésből, ami folyamatosan saját korlátai ellen dolgozva képes ránk hozni a frászt.

Eye in the Sky

(Kritika)latnod2_2.jpg

A drónháborút övező morális dilemmákra átírt 12 dühös ember egy kiváló kamaradráma, sőt, -thriller, amely egyszerre igyekszik minden oldalát és részletét bemutatni a terror elleni harcnak. Gavin Hood hihetetlen alapossággal veti bele magát a témába, áldozatoktól a ravaszt meghúzó pilótáig mindenki álláspontját és feloldhatatlan konfliktusait láttatva. Az Eye in the Sky másfél órás erkölcsi vitája nemcsak magával ragadó, de a modern hadviselés minden vonatkozásában képes elgondolkodtatni.

Elle

(Kritika)latnod3_2.jpg

Paul Verhoeven filmjét a legjobban úgy lehetne leírni, mintha egy bosszúthrillert vegyítene egy hagyományos francia komédiasémával, hogy aztán mindkettőt velejéig kiforgatva egy rendkívül zavarba ejtő és elborult darabbal álljon elő. Az Elle-ben pedig az az igazán remek, hogy akár az egyszerű szórakozás, akár a mélyebb elemzések igényével közelítünk felé, biztosan nem okoz majd csalódást.

Chevalier

(Kritika)latnod4_2.jpg

Ha rajtam múlik, orrhossznyival ugyan, de a Chevalier lett volna az év eleji Scope100 győztese a Madárkák helyett. Ez a görög vígjáték ugyanis hibátlan szellemességgel állítja pellengérre a maszkulinitáshoz kapcsolódó sztereotípiákat, egy óriási farokméregetést elmesélve űzve gúnyt a férfiakra jellemző állandó rivalizálásból. A The Lobster méltó és sokkal szórakoztatóbb örököse.

Midnight Special

(Kritika)latnod5_2.jpg

Jeff Nichols filmje egyszerre egy pazar sci-fi thriller és egy bűvös, misztikus utazás. David Wingo témájának első felcsendülésével szinte agyonvág az üldözöttek paranoiáját és a természetfeletti transzcendens csodálatát vegyítő atmoszféra, és bár a lezárásig sokszor elereszt, egy utánozhatatlan és emlékezetes élménnyel gazdagodhatunk a Midnight Special révén.

Everybody Wants Some!!

(Kritika)ews1.jpg

Richard Linklater szokásos nosztalgiázása ezúttal elkerülte a hazai mozikat, habár semmivel sem múlta alul az elvárható szintet. Az Everybody Wants Some!! pontosan azt az élményt adja, amit a rendezőtől megszokhattunk: egy kendőzetlen, autentikus hangulatfilmet, amely most éppen a 80-as évek egyetemi világába enged betekintést. Mi pedig tényleg úgy érezhetjük, hogy két óra erejéig egy egyetemi baseball-csapat folyamatosan bulizó-rivalizáló-ökörködő mindennapjai részévé váltunk.

Triple 9

(Kritika)latnod6_2.jpg

John Hillcoat könnyedén az év egyik legerősebb filmjét szállíthatta volna le, ha Matt Cook forgatókönyve nem veszik el tucatnyi karaktere között. A Triple 9 az összefonódó alvilág és rendőrség játszmáinak, dilemmáinak lenyűgöző lenyomata, amely David Ayert idéző érzékletességgel és kegyetlenséggel, valamint rendkívül feszült jelenetekkel operálva vezeti végig történetét.

Solace

(Kritika)solace.jpg

Az eredetileg a Hetedik folytatásának íródott krimi-thriller hamar David Fincher remekművének méltó örökösévé válik, ha túltesszük magunkat az eleinte katasztrofális vágáson és kameramunkán. Furcsa lehet ugyan egy ilyen történettől a természetfeletti motívumok beemelése, de a Solace kiválóan építi bele gondolatvilágába szereplői "szuperképességeit", elszakadva a bárgyú hatásvadászatra utazó bűnügyi sztorik tömegétől.

Innen folytatjuk a jövő héten, többek között egy horrorokat is megszégyenítő krimivel, az év egyik legjobb vígjátékával és egyre aktuálisabb török thrillerrel.

Szólj hozzá

toplisták