2016. dec 27. 12:00  

Top 10 horrorfilm 2016-ban - Werewolfrulez szája íze szerint

írta: Werewolfrulez
Top 10 horrorfilm 2016-ban - Werewolfrulez szája íze szerint

2016 nem volt a horror éve, legalábbis nálam nem. Személyes okokból fakadóan sajnos kevés időm és energiám jutott a horrorfilmekre, ami meg is látszik az éves kultnaplómon (finoman szólva nincsenek túlsúlyban a horror kategóriájú alkotások benne). Az a tény is ráerősít az állításomra, hogy blogunk több szerkesztője is rendre beelőzött az ígéretesnek tűnő rémisztő filmek bevizsgálásában, jómagam sok esetben csak kullogtam a többiek után, és utólag szemrevételeztem az általuk recenzionált műveket. No de nincs idő keseregni, jövőre tuti minden másként alakul, és hogy bizonyítsam elköteleződésemet a legvéresebb műfaj iránt, össze is állítottam a már megszokottnak tekinthető éves toplistámat az általam legjobbnak gondolt idei - pontosabban: a nagyközönség számára idén hozzáférhetővé vált - horrorfilmekről. Fogadjátok sok szeretettel! 

 10. The Forest (kritika)

forest.jpg

Ezt a kritikusoknál általánosságban csúfosan megbukott amerikai alkotást jómagam igencsak alulértékeltnek éreztem, és érzem mind a mai napig. A közvélekedéssel szembemenve így azt mondom, hogy Natalie Dormer színésznő és Jason Zada rendező ezen, a japán "öngyilkos erdőről" szóló filmje minden újrafelhasznált J-horror motívuma és aljas jumpscare megoldása ellenére beléphet az év legjobb horrorfilmjei közé - még ha csak az utolsó helyen is.

9. Train to Busan (kritika)

traintbusan.jpg

Figyelem, figyelem, a dél-koreai zombivonat kis késéssel, de megérkezett a 9. vágányra! A peronon várakozók figyelmét felhívjuk, hogy a saját testi épségük érdekében húzódjanak félre a lezúduló élőholtak útjából! Felszállás után pedig a vonatok ajtajait csukják be...

8. The Invitation (villámkritika)
 

invitaton.jpg

Horror? Thriller? Dráma? Művészfilm? Vagy csak egy túlértékelt blöff? Nem tudom, hogy a The Invitation pontosan melyik kategóriába szuszakolható be, de szerintem mindenképpen az év egyik legfeszültebb horrorhoz közeli élményét szállította ez a paranoiában dagonyázó, kifejezetten agyasnak tűnő produkció. Én azt mondom, hogy aki még nem látta, az mindenképpen pótolja, és alkosson róla saját véleményt.

7. Green Room (kritika)

green_room.jpg

A vérszomjas skinheadek által ostrom alá vett, zenekari öltözőbe visszavonult punkzenekar brutális halálnemekkel, húsbavágó élményekkel és habzó szájú ebekkel tarkított története nálam a hetedik helyet érdemelte ki.  Ezzel a kegyetlen filmmel Jeremy Saulnier rendező a 2007-es Murder Party felemás viccessége után bebizonyította, hogy képes igazán parádés horrorfilmet is alkotni.

6. Hush (kritika) / Don't Breathe (kritika)

hush_2016_poster.jpg

don-t-breathe-poster02.jpg

A hatodik helyen nálam holtverseny alakult ki két, valamely testi fogyatékosságot fókuszba emelő, lényegében egyetlen helyszínen (egy-egy házban) játszódó horror/thriller között. Mike Flanagan Hush című remeklésében egy süket hölgy és egy kegyetlen sorozatgyilkos élet-halál harcát követhetjük végig, míg Fede Alvarez Vaksötétjében néhány amatőr tolvaj kerül szembe egy különösen veszélyes vak öregemberrel. Egyik film sem tökéletes, de mindkettő mesteri módon teremti meg a feszültséget, és mindkettő az év legjobbjai közé kívánkozik.

5. The Conjuring 2. (kritika)

conjuring-2.jpg

Álláspontom szerint James Wan felülmúlta önmagát a Démonok között második felvonásával, és a picit talán túlértékelt első részt túlszárnyalva egy olyan feszült, ijesztő és változatos élményt kínáló alkotást tett le az asztalra, ami becsületére válik a mainstream amerikai horrornak. A rendezőtől még mindig az Insidious első része a kedvencem, de szorosan mögötte ott ólálkodik ez a film is.

4. The VVitch: A New England Folktale (kritika)

the-witch.jpg

A The VVitchet a kritikusok a megjelenése idején rögtön az év horrorfilmjének kiáltották ki, ami nem is teljesen alaptalan kijelentés, ha figyelembe vesszük, milyen hideglelős hangulatot prezentált, és milyen érdekes új utakat mutatott be ez a nem mindennapi amerikai-kanadai koprodukció. Az év vége felé azonban kissé elhalványult a szememben a film csillogása, ráadásul megismertem egy olyan horrort, amelyik még a The VVitchnél is jobban bizonytalanságban tudta tartani a nézőt a Gonosz hol- és mibenlétét illetően. Ezt a filmet a lista első helyén találjátok...

3.  Under the Shadow (kritika)

under-the-shadow-movie.jpg

Az év vége jól felborította az év közben folyamatosan skiccelgetett horror-toplistámat, a decemberben megtekintett "perzsa Babadook" ugyanis azonnal elnyerte a tetszésemet. Egy kifejezetten intelligens, szimbólumokkal terhelt iráni horrorfilmhez volt szerencsém, ami egyszerre volt rendkívül hátborzongató, mélyen emberi és nem mellesleg egzotikus hangulatú. Imádtam!

2. The Girl with All the Gifts (kritika)

the-girl-with-all-the-gifts-poster.jpg

A moziban való októberi megtekintése után rögtön a Kiéhezettek ugrott az éves horrorfilmes toplistám legelső helyére. Az angol poszt-apokaliptikus horrortörténet közel tökéletes arányban keverte az akciót, a vérengzést és a szívszorító pillanatokat, nem mellesleg kiváló karaktereket vonultatott fel, és közben nagyszerűen megreformálta a már ezerszer és ezerféleképpen felhasznált zombi mitológiát is. És még humor is volt benne!

1. The Wailing (kritika)

the-wailing-poster-9.jpg

Egészen az év utolsó napjaiig halogattam a magamban csak "vájlingnak" csúfolt dél-koreai horror megtekintését... és nem is hibázhattam volna ennél nagyobbat. Na Hong-Jin remekbe szabott filmje olyan bravúrt mutat be, ami csak igazán keveseknek sikerül: sokat markol, és sokat is fog. A főszereplő falusi rendőr vígjátékba illő botladozásából egy elképesztő, drámai sztori kerekedik, ahol a legfőbb tét a férfi kislányának élete. A japán varázsló, a koreai sámán, a titokzatos fehér ruhás nő, a bujkáló démon és a lányát egyre kétségbeesettebben védelmező rendőr több mint két és fél órás története teljesen magával ragadott. A film egy olyan hullámvasútra ülteti a nézőjét, ahol semmi nem biztos (sem a műfaj, sem az események, sem a következtetések), minden változik, és soha nem lehet tudni, hogy kiben, miben, milyen vallásban és milyen mágiában lehet megbízni - még a legutolsó pillanatban sem. A film nem egyszerű feladvány, de megéri nekiugrani a megtekintésének és a megfejtésének (akár utánaolvasással is): a jutalom egy páratlanul egzotikus, lenyűgöző, és hideglelős élmény lesz.

Végezetül megemlítek még néhány címet, amelyek ugyan nem tudtak felkerülni a toplistára, de mindenképpen fontos pontjai voltak az év horrortermésének:

- Moth, A Guidebook to Killing Your Ex: az Elekes Gergő-Gallai József páros idén két filmmel is megmutatta, hogy a magyar kézikamerás horrorfilm igenis élő kategória, és még csak nem is rossz alkotások jelennek meg mostanság ebben a közegben.

- Southbound: az amerikai horrorfilmes antológia The Accident című, David Bruckner jegyezte kisfilmje mindenképpen az év legkiemelkedőbb horrorpillanatainak egyike. Egy autós gázolás nyomán az áldozat megmentésére tett elbaltázott  kísérletek olyan groteszk humorú, gyomorforgató pillanatokat eredményeznek, amelyek láttán a néző nem tudja eldönteni, hogy sírjon, nevessen, vagy éppen öklendezzen...

- Before I Wake (másodkritika danialvestől itt) : a listán a Hush-sal a hatodik helyen szereplő Mike Flanagan ezen, szintén 2016-os filmje a véleményem szerint majdnem ugyanolyan értékes alkotás, mint a süket áldozatot középpontba állító mű, csak éppen sokkal kevésbé minősíthető horrornak, mint inkább rendhagyó, drámai erejű fantasynek.

Komolyabb évértékelésbe idén nem megyek bele, álláspontom szerint a felsorolt címek magukért beszélnek, ezek alapján mindenki le tudja vonni a következtetést 2016 horrorfilmes terméséről. Amennyiben kihagytam valamilyen általatok fontosnak tartott idei horrort, mindenképpen jelezzétek a kommentszekcióban!

Szólj hozzá

horror toplisták