Top 10 horrorfilm 2016-ban - Werewolfrulez szája íze szerint
2016. december 27. írta: Werewolfrulez

Top 10 horrorfilm 2016-ban - Werewolfrulez szája íze szerint

2016 nem volt a horror éve, legalábbis nálam nem. Személyes okokból fakadóan sajnos kevés időm és energiám jutott a horrorfilmekre, ami meg is látszik az éves kultnaplómon (finoman szólva nincsenek túlsúlyban a horror kategóriájú alkotások benne). Az a tény is ráerősít az állításomra, hogy blogunk több szerkesztője is rendre beelőzött az ígéretesnek tűnő rémisztő filmek bevizsgálásában, jómagam sok esetben csak kullogtam a többiek után, és utólag szemrevételeztem az általuk recenzionált műveket. No de nincs idő keseregni, jövőre tuti minden másként alakul, és hogy bizonyítsam elköteleződésemet a legvéresebb műfaj iránt, össze is állítottam a már megszokottnak tekinthető éves toplistámat az általam legjobbnak gondolt idei - pontosabban: a nagyközönség számára idén hozzáférhetővé vált - horrorfilmekről. Fogadjátok sok szeretettel! 

 10. The Forest (kritika)

forest.jpg

Ezt a kritikusoknál általánosságban csúfosan megbukott amerikai alkotást jómagam igencsak alulértékeltnek éreztem, és érzem mind a mai napig. A közvélekedéssel szembemenve így azt mondom, hogy Natalie Dormer színésznő és Jason Zada rendező ezen, a japán "öngyilkos erdőről" szóló filmje minden újrafelhasznált J-horror motívuma és aljas jumpscare megoldása ellenére beléphet az év legjobb horrorfilmjei közé - még ha csak az utolsó helyen is.

9. Train to Busan (kritika)

traintbusan.jpg

Figyelem, figyelem, a dél-koreai zombivonat kis késéssel, de megérkezett a 9. vágányra! A peronon várakozók figyelmét felhívjuk, hogy a saját testi épségük érdekében húzódjanak félre a lezúduló élőholtak útjából! Felszállás után pedig a vonatok ajtajait csukják be...

8. The Invitation (villámkritika)
 

invitaton.jpg

Horror? Thriller? Dráma? Művészfilm? Vagy csak egy túlértékelt blöff? Nem tudom, hogy a The Invitation pontosan melyik kategóriába szuszakolható be, de szerintem mindenképpen az év egyik legfeszültebb horrorhoz közeli élményét szállította ez a paranoiában dagonyázó, kifejezetten agyasnak tűnő produkció. Én azt mondom, hogy aki még nem látta, az mindenképpen pótolja, és alkosson róla saját véleményt.

7. Green Room (kritika)

green_room.jpg

A vérszomjas skinheadek által ostrom alá vett, zenekari öltözőbe visszavonult punkzenekar brutális halálnemekkel, húsbavágó élményekkel és habzó szájú ebekkel tarkított története nálam a hetedik helyet érdemelte ki.  Ezzel a kegyetlen filmmel Jeremy Saulnier rendező a 2007-es Murder Party felemás viccessége után bebizonyította, hogy képes igazán parádés horrorfilmet is alkotni.

6. Hush (kritika) / Don't Breathe (kritika)

hush_2016_poster.jpg

don-t-breathe-poster02.jpg

A hatodik helyen nálam holtverseny alakult ki két, valamely testi fogyatékosságot fókuszba emelő, lényegében egyetlen helyszínen (egy-egy házban) játszódó horror/thriller között. Mike Flanagan Hush című remeklésében egy süket hölgy és egy kegyetlen sorozatgyilkos élet-halál harcát követhetjük végig, míg Fede Alvarez Vaksötétjében néhány amatőr tolvaj kerül szembe egy különösen veszélyes vak öregemberrel. Egyik film sem tökéletes, de mindkettő mesteri módon teremti meg a feszültséget, és mindkettő az év legjobbjai közé kívánkozik.

5. The Conjuring 2. (kritika)

conjuring-2.jpg

Álláspontom szerint James Wan felülmúlta önmagát a Démonok között második felvonásával, és a picit talán túlértékelt első részt túlszárnyalva egy olyan feszült, ijesztő és változatos élményt kínáló alkotást tett le az asztalra, ami becsületére válik a mainstream amerikai horrornak. A rendezőtől még mindig az Insidious első része a kedvencem, de szorosan mögötte ott ólálkodik ez a film is.

4. The VVitch: A New England Folktale (kritika)

the-witch.jpg

A The VVitchet a kritikusok a megjelenése idején rögtön az év horrorfilmjének kiáltották ki, ami nem is teljesen alaptalan kijelentés, ha figyelembe vesszük, milyen hideglelős hangulatot prezentált, és milyen érdekes új utakat mutatott be ez a nem mindennapi amerikai-kanadai koprodukció. Az év vége felé azonban kissé elhalványult a szememben a film csillogása, ráadásul megismertem egy olyan horrort, amelyik még a The VVitchnél is jobban bizonytalanságban tudta tartani a nézőt a Gonosz hol- és mibenlétét illetően. Ezt a filmet a lista első helyén találjátok...

3.  Under the Shadow (kritika)

under-the-shadow-movie.jpg

Az év vége jól felborította az év közben folyamatosan skiccelgetett horror-toplistámat, a decemberben megtekintett "perzsa Babadook" ugyanis azonnal elnyerte a tetszésemet. Egy kifejezetten intelligens, szimbólumokkal terhelt iráni horrorfilmhez volt szerencsém, ami egyszerre volt rendkívül hátborzongató, mélyen emberi és nem mellesleg egzotikus hangulatú. Imádtam!

2. The Girl with All the Gifts (kritika)

the-girl-with-all-the-gifts-poster.jpg

A moziban való októberi megtekintése után rögtön a Kiéhezettek ugrott az éves horrorfilmes toplistám legelső helyére. Az angol poszt-apokaliptikus horrortörténet közel tökéletes arányban keverte az akciót, a vérengzést és a szívszorító pillanatokat, nem mellesleg kiváló karaktereket vonultatott fel, és közben nagyszerűen megreformálta a már ezerszer és ezerféleképpen felhasznált zombi mitológiát is. És még humor is volt benne!

1. The Wailing (kritika)

the-wailing-poster-9.jpg

Egészen az év utolsó napjaiig halogattam a magamban csak "vájlingnak" csúfolt dél-koreai horror megtekintését... és nem is hibázhattam volna ennél nagyobbat. Na Hong-Jin remekbe szabott filmje olyan bravúrt mutat be, ami csak igazán keveseknek sikerül: sokat markol, és sokat is fog. A főszereplő falusi rendőr vígjátékba illő botladozásából egy elképesztő, drámai sztori kerekedik, ahol a legfőbb tét a férfi kislányának élete. A japán varázsló, a koreai sámán, a titokzatos fehér ruhás nő, a bujkáló démon és a lányát egyre kétségbeesettebben védelmező rendőr több mint két és fél órás története teljesen magával ragadott. A film egy olyan hullámvasútra ülteti a nézőjét, ahol semmi nem biztos (sem a műfaj, sem az események, sem a következtetések), minden változik, és soha nem lehet tudni, hogy kiben, miben, milyen vallásban és milyen mágiában lehet megbízni - még a legutolsó pillanatban sem. A film nem egyszerű feladvány, de megéri nekiugrani a megtekintésének és a megfejtésének (akár utánaolvasással is): a jutalom egy páratlanul egzotikus, lenyűgöző, és hideglelős élmény lesz.

Végezetül megemlítek még néhány címet, amelyek ugyan nem tudtak felkerülni a toplistára, de mindenképpen fontos pontjai voltak az év horrortermésének:

- Moth, A Guidebook to Killing Your Ex: az Elekes Gergő-Gallai József páros idén két filmmel is megmutatta, hogy a magyar kézikamerás horrorfilm igenis élő kategória, és még csak nem is rossz alkotások jelennek meg mostanság ebben a közegben.

- Southbound: az amerikai horrorfilmes antológia The Accident című, David Bruckner jegyezte kisfilmje mindenképpen az év legkiemelkedőbb horrorpillanatainak egyike. Egy autós gázolás nyomán az áldozat megmentésére tett elbaltázott  kísérletek olyan groteszk humorú, gyomorforgató pillanatokat eredményeznek, amelyek láttán a néző nem tudja eldönteni, hogy sírjon, nevessen, vagy éppen öklendezzen...

- Before I Wake (másodkritika danialvestől itt) : a listán a Hush-sal a hatodik helyen szereplő Mike Flanagan ezen, szintén 2016-os filmje a véleményem szerint majdnem ugyanolyan értékes alkotás, mint a süket áldozatot középpontba állító mű, csak éppen sokkal kevésbé minősíthető horrornak, mint inkább rendhagyó, drámai erejű fantasynek.

Komolyabb évértékelésbe idén nem megyek bele, álláspontom szerint a felsorolt címek magukért beszélnek, ezek alapján mindenki le tudja vonni a következtetést 2016 horrorfilmes terméséről. Amennyiben kihagytam valamilyen általatok fontosnak tartott idei horrort, mindenképpen jelezzétek a kommentszekcióban!

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7812042107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.12.27. 12:09:23

Hmmm, lehet, hogy nem kellett volna kinyomnom a Wailinget egy óra után? :D

Amúgy meg Autopsy of Jane Doe :P A többit adom én is, nálam is ezek voltak a kedvencek, nagyjából ebben a sorrendben is.

AldoWinnfield 2016.12.27. 12:39:45

Wailing... Nagy nehezen átrágtam magam rajta, nem az én világom. A Dani által említett Autopsy of Jane Doe viszont fájóan hiányzik a listáról.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.12.27. 12:47:30

@AldoWinnfield: "Wailing... Nagy nehezen átrágtam magam rajta, nem az én világom. "
Bakker, akkor tényleg lehet, hogy jó film. :O :P

AldoWinnfield 2016.12.27. 12:53:49

@danialves: Nem is mondtam, hogy rossz lenne, egyszerűen csak ... nem. Az Elfújta a szél című filmet se tudtam soha végignézni, de ettől még nem tartom rossznak egy kicsit sem.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.12.27. 12:57:37

@AldoWinnfield: Nem is mondtam, hogy mondtad, hogy rossz lenne. ;)
Hamar visszakoztál amúgy most is a hipszterkedésből. :P

AldoWinnfield 2016.12.27. 13:02:08

@danialves: A 'nem az én világom" meg a rossz film között van némi különbség. :) De ezt tudod te is.

passzold_a_volánt 2016.12.27. 17:29:50

Bedobnék egy címet: I am not a serial killer
Sokáig szemeztem vele, de a régies stílusa + magas RT pontozás eltántorított, mivel azt hittem, hogy a retrósznob kritikusok húzták fel ennyire. Nagy tévedés volt részemről, mivel letaglózó műről van szó. Műfaja horror és pszichotriller keveréke. Fontos, hogy minél kevesebb utánaolvasással üljetek le elé, ne keressetek rá, mivel még a film plakátjai is lelőnek egy ütős csavart...

Father Merrin 2016.12.27. 21:20:16

Gyorsan végigszaladok a listán:
The Forest - részemről kimaradt, talán egyszer pótolom.
Train to Busan - ódzkodom a zombi (szub)zsánertől, ezen jól elvoltam, bár számomra pont az hiányzott belőle, hogy ne akarjon annyira "amerikai ízű" lenni.
The Invitation - az év egyik legjobb thrillerje. Feszült, kellemetlen és sikerül pont annyi információval ellátnia, hogy a főszereplővel együtt támolyogjunk mi is az egyik teóriától a másikig. L-M. Green a "szegény ember Tom Hardy-jaként" külön tetszett.
Green Room - alapvetően tetszett, Yelchin és Stuart remek volt, de én enyhén túlértékeltnek érzem.
Hush - M. Flanagan méltó Carpenter-utód lehet, remélem nem bicsaklik meg a karrierje valami idétlenségen. Ami biztos, hogy az eddigi legjobb filmje.
Don't breathe - Fede Alvarez viszont méltó Sam Raimi-utód lehet, persze ha fekete humor vonalon egy kicsit ráerősít.
The Conjuring 2. - szerintem a Top10-ben semmi keresnivalója. Wan semmilyen szinten nem ért a horrorhoz, a filmje túl hosszú, a színészek meg csak téblábolnak a díszletek között. A gagyi CGI ráadásul felesleges és nevetséges.
The VVitch - nálam az év legjobbja. Minimalista megközelítés, remek színészekkel, hátborzongató atmoszférával. Sajnálom, hogy nem moziban láttam.
Under the Shadow - "iráni Babadook", bizonyos szempontból helytálló, de míg Jennifer Kent filmje kellemetlen pszichohorrorba csap át, addig Babak Anvari túlságosan nyíltan hagyja meg az egész horror-vonalat egy metaforának. Drámaként sokkal jobb lehetett volna.
A girl with all the gifts - eddig kimaradt.
The Wailing - attól függetlenül, hogy az év legjobb és a filmtörténelem egyik legjobb zombis jelenete ebben a filmben van, szerintem erősen túlértékelt film. Alapvetően bírom a dél-koreai műfajváltásokat, de a sámánharc és a végletekig szétcsavart befejezés totál elkedvetlenített.
Southbound - lehetett volna jó (hozzáteszem a kórházas jelenetet önmagában is érdemes megnézni), de ahhoz értelmesebb koncepció kellett volna.
Before I Wake - elvoltam vele, Mike Flanagan drámában is jól megállja a helyét, de lényegében semmi extra.

----
Említésre méltó még:
Ouija - The Origin of Evil - szintén Mike Flanagan. Véleményem szerint messze jobban sikerült, mint a The Conjuring 2.
I am not a serial killer - a régies stílusa annyira jól áll neki, hogy ha nem lenne benne okostelefon, simán elmenne egy 80-as években készült horrornak. Hangulatos darab, csak kár, hogy sok szálat hagy parlagon, a megoldása meg annyira blőd, hogy sírni támadt kedvem.
The autopsy of Jane Doe - remek, tanítani való rendezés, szuper színészekkel, fantasztikus atmoszférával, de aztán a 2/3-nál megtörik a film és Ovredal már nem tudja azt hozni, amit az első órában. Ezzel együtt is érdemes megnézni, az év egyik legjobbja.

Én egy filmet emelnék ki az évből, az pedig a VVitch, utána (nem sorrendben): The autopsy of Jane Doe, The Invitation, Hush, Don't breathe, I am not a serial killer.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.12.27. 21:54:33

@Father Merrin: Hú, pedig én pont a Girl with All the Gifts kapcsán kíváncsi lennék a véleményedre, mert - ha jól emlékszem- pont veled vitatkoztunk azon, hogy van-e lehetőség a zombizsánerben még egy ilyen darabra. :)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.12.27. 22:37:07

Nálam a top 3 VVitch, Girl With All The Gifts (bár ez mechanikáját tekintve szerintem inkább akció-thriller, de a vége miatt horror), Invitation. Ez a három nálam ott van az év legjobb filmjei között, nem pusztán horror téren.

Ezeket követi a Green Room és a Train to Busan, amelyeket bár nagyon élveztem, szerintem az év végi toplistámról éppen, hogy lecsúsznának (ha csinálnék horror listát arról persze nem). A Green Room remek film, de éppen ellőtte láttam a Blue Ruin-t és az jobban tetszett, azt nem csak brutálisnak, de tartalmasnak is éreztem, a Green Room azonban hiába lett még húsba vágóbb, még zsigeribb sajnos nem láttam benne azt a tartalmat, ami a Blue Ruint nálam 4-ről, 5-re emelte. A Ttain to Busan viszont az a film, aminek a World War Z-nek kellett volna lennie, legalább is az első résznek: én azt pont egy olyan antológiaként tudnám elképzelni, amiben ehhez hasonló, kisméretű, emberi sztorik lennének a zombiapokalipszis idején. Miközben néztem folyamatosan az volt az eszembe, hogy ez egy fejezet is lehetne a könyvből.

Aztán jön a Hush és a Don't Breathe. Kb egy színvonal a kettő, mert míg előbbi jobban végig viszi a koncepciós addig utóbbiba azért vannak - igaz elég sablonos - karakterek is és a baromi erős feszültség mellé azért van egy minimál sztori is.

Na, és akkor a fekete leves: Wailing - iszonyat erős atmoszféra, szépen kibontakozó és épülő feszültség, remek jelenetek (sámánharc!). Még, ha csak annyi lett volna vele a bajom, hogy az én ízlésemnek kicsit hosszú (igaz nagyon este kezdtem el nézni, de így is végig lekötött), de sajnos nekem a végére nagyon nem állt össze az egész. Túl lett misztifikálva, és emiatt nem érzem benne azt a zseniális tartalmat, mint sokan, ez valószinüleg az én hibám és sajnálom, de majd mindenképpen újrázom egyszer. Kétlem, hogy Danialvesnek tetszene amúgy.

Az Under the Shadow-t, az Ouija-t mindenképpen pótlóm majd még (valószinüleg a Conjuring 2-t is, de abból az egyet sem láttam, és inkább csak a hype miatt érdekelnek)

Father Merrin 2016.12.27. 23:21:36

@danialves: Igen, ezzel kapcsolatban (is) vitatkoztunk. :D Moziban kimaradt, így egyelőre várok egy alternatív lehetőségre, aztán majd visszatérünk rá. :)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.12.28. 00:06:07

@danialves: @AldoWinnfield: hamarosan jön a részletes véleményem az Autopsy of Jane Doe-ról (duplakritka lesz). Annyit elárulhatok hogy nekem nem tetszett annyira, hogy a listára kerüljön. A miértekről majd akkor, ha egyben lesz az egész cikk.

@passzold_a_volánt: @Father Merrin: köszi mindkettőtöknek, pótlom az I am not a serial killer filmet.

@Father Merrin
Ouija - The Origin of Evil: még nem néztem meg (my bad), de a trailer alapján nagyon várom, szerintem Mike Flalanganben nem kell csalódnom. Annyi előkészületet tettem egyébként, hogy megnéztem az első Ouija filmet (gyengus volt).
Egyébként a lelkiismeretes hozzászólásért már megint jár a nagy piros pont, te komolyan veszed a kommentelést. :)
A Wailing első helye sokak szemében ki fogja verni a biztosítékot, ezt vállalom is. Nem biztos, hogy az én véleményem lesz a magyar horrorfilmes konszenzus alapja - de én megláttam benne azt, amit a The VVitchben nem. Iszonyú összetett, csavaros, lebilincselő film volt, mióta megnéztem, nem tudok szabadulni tőle. Ennél (hogy befészkelte magát az agyamba) nagyobb szó nálam nincs.

@The Man Who Laughs: a Train to Busan-WWZ párhuzam kapcsán mennyire igazad van!

És egyébként a majdcsak mindenki:
ne vonuljunk át a Wailing kritika alá egy spoileres kibeszélőre? Én vevő lennék rá!

AldoWinnfield 2016.12.28. 00:20:16

@Werewolfrulez: Szóval azt akarod mondani, hogy danialves lesz a duplakritika pozitív oldalán?

Az univerzum önmagába fog roskadni.

Trashmann 2016.12.28. 07:06:28

Egy ideje fenntartásaim vannak a horror filmekkel kapcsolatban így nem is követem
nyomon az aktuális filmeket úgy, mint régen. Az Autopsy Of Jane Doe viszont
tényleg jó, annak ellenére, hogy a második fele nettó hülyeség mégis van benne
valami magával ragadó. A halott csaj kifejezetten csinos. A Conjuring 2. helyett
simán befér a Southbound, még ha nem is világos előttem minden részlete, de az
legalább próbál valami újat hozni ebbe az ötlettelen horror áradatba.
Nálam a VVitch az első. Végre egy egészséges kosztümös, misztikus horror. Úgy
izgultam, hogy el ne b****ák.

Father Merrin 2016.12.28. 14:05:48

@Werewolfrulez: Az The Autopsy of Jane Doe-kritikát kíváncsian várom! :) Viszont a Wailing-gel kapcsolatos kérdésedre: tekintve, hogy augusztusban láttam nem hiszem, hogy túl konstruktív tudnék lenni a részleteket illetően.

Az első Ouija amennyire hallottam pocsék, de ne abból indulj ki!

Általában nincs időm mindenhová kommentelni, emiatt ha egyszer leülök írni, akkor abból jó eséllyel szóf***s lesz. :D