Kaliforniai álom / La La Land (2016)
2016. december 27. írta: danialves

Kaliforniai álom / La La Land (2016)

Én lennék az utolsó, aki azt várná, hogy egy retro-hangulatú, romantikus musical fogja lenyűgözni - de ugyanígy álltam egy látszólag a sportfilmes dramaturgiát másoló jazzdobos-felemelkedéstörténethez is, amelynek révén megismertem Damien Chazelle-t. Ennek megfelelően pedig már alig vártam, hogy a Kaliforniai álommal is hasonló meglepetésben részesítsen, azonban legújabb műve egyetlen hibája (ha egyáltalán ezt lehet hibának nevezni) az, hogy semmi olyat nem tudott nyújtani, amit ne vártam volna.la-la-land-movie-trailer-image-still-13.png

A Los Angeles-i autópályán álló dugó kakofóniáját egyszer csak egy angyali énekhang váltja fel: az egyik sofőr dalolni kezd, majd példáját követve az 50-es évek divatja szerint felöltöztetett emberek ugranak elő az autókból, hogy egy klasszikus, énekes-táncos musical betétet adjanak elő az úttest közepén és a járművek tetején. Mindezt pedig egyetlen, rendkívül mozgalmas és dinamikus hosszú snittben. A Kaliforniai álom már nyitójelenetével is jelzi azt az első látásra furcsa keveréket, ahogyan a musicalek nosztalgikus bája ötvöződik Damien Chazelle vad, improvizatív lendületével, és egy jó ideig nem is hagy alább. Ebben a világban teljesen természetesen fér meg a Hollywood fénykorát idéző naiv álmodozás és a modernitás, a rendező pedig teljesen tudatosan játszadozik ezekkel az anakronizmusokkal, vagy egy iPhone-csengőhangjával törve meg a romantikus zenét, vagy eleve egy Prius keresésére építve az egyik legszebb dalbetétet. Filmje visszarévedezése pedig éppen azért működőképes, mert nem egy kényszeresen nosztalgikus, mesterséges világot próbál létrehozni, hanem mert az ismerős, hétköznapi környezetünkbe építi be ezt a szentimentalizmust, mintha éppen azt mondaná, hogy az eleve jelen van ott, csak nem figyelünk oda rá.

Ez azonban elég hamar elveszik, amint kilépünk a félig-meddig öncélú atmoszférateremtésből, és Chazelle elkezdi felépíteni többnyire a bejáratott sémákra épülő történetét az álmodozásról és az álmokért való küzdésről. Ismerős lehet a helyzet, hiszen a Whiplash sztorija mögött is fel lehetett fedezni hasonló sablonokat (néhány esetben konkrétan ugyanezeket is), és ott jellemző volt, hogy amint a karakterívek, a mondanivaló kibontására került a fókusz, az élmény sokat veszített varázsából. Azonban az az alkotás ennek ellenére sem szűnt meg kiszámíthatatlannak és bevállalósnak lenni, ezzel szemben a Kaliforniai álmon az idő előrehaladtával egyre inkább azt tapasztalni, hogy csak külsőségeiben bravúros. A film egészét végigkísérő egysnittesek, a Los Angeles-i éjszaka varázsa folyamatosan működnek, Chazelle pedig az átlagnál lényegesen érettebb és finomabb megoldásokkal terelgeti karaktereit, azonban egészen az utolsó montázsig az érzelmek egyre kevésbé törnek ki a vászonból és a lenyűgözőnek szánt pillanatok is egysíkúvá válnak. Míg a Whiplash alatt szinte levegőt venni nem volt időnk, itt számos alkalommal érezni, hogy túl vannak húzva, túl van érlelve momentumok, és emiatt sem sikerül fenntartani a csodálatot.lalaland.jpg

Természetesen a Kaliforniai álom nem rossz film, éppen az a kellemes, a természetességével elbűvölő romantikus mozi, amire mindenki számított. Azonban hiányzik mögüle az a zseni, aki a Whiplash esetében ezeket az elvárásokat ezerszeresen felülmúlta, és akitől második darabja esetében is talán jogosan várhattunk volna egy hasonló bravúrt.

8/10

A Kaliforniai álom teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4812074679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

AnnaKarenina 2017.01.02. 15:10:24

Végre egy normális hang. :) Mindenhol csak szuperlativuszok. :( A legromantikusabb E. Stone szemöldöke. :D

AldoWinnfield 2017.01.02. 21:38:55

@AnnaKarenina: Hát de ha egyszer kurvajó, miért baj, ha szeretik? Én is imádtam. Lalalalalala :)

daraltbel 2017.01.23. 16:29:38

Tegnapelött neztem a filmet, es ugy ereztem semmi ertelme, aztan eszembe jutott valami:

Az egesz sztori ertelmet kapna, ha a ferfi föszereplö fekete lenne.
Ahogy ezen gondolkoztam, most mar biztos vagyok benne, hogy hogy eredetileg a sztori egy fekete jazzzenesz es egy feher szinesznö remenytelen szerelmeröl szolt., de valamiert megvaltoztattak a castingkor.

Elöször is: a filmben az összes jazzzenesz fekete, kiveve egy, aki a leggkomolyabban veszi a zenet, es az eletret teszi fel a jazzre, akinek a jazz törtenete az identitasanak alapjat kepezi, es aki a föszereplö.

Aztan ott a srac modora, ami szamomra total erthetetlen volt, több jelenetben ugy viselkedik, mint egy autista, de ha feketenek kepzelem el, akkor maris vilagossa valnak a motivacioi.

Nehany jelenet:

Amikor kirugja a fönöke:
A fönök hozzaallasa, modora, ahogy kirugja nekem nagyon fura volt. Az is, hogy miert viseli el ezt a föszereplö. Csakhogy ha feketenek kepzelem el, akkor maris ertelmet kap a jelenet: a feher fönök lekezelöen banik a tanulatlan fekete zenesszel.
Ami viszont a, legfurabb, ahogy majdnem fellöki a csajt, aki megprobalja megdicserni a zenejet.
Csakhogy ha arra gondolunk, hogy egy fekete zeneszt epp most rugott ki a feher fönöke a lehetö legundoritobb stilusban, maris erthetö, hogy nem vagyiok egy feher csaj leereszkedö bokjara, es azert olyan ellenseges, mert abban a pillanatban minden feherre haragszik.

Meg egy jelenet:
Amikor a baratnöjeert jön, a haz elött dudal. Mifele bunko csinal ilyet? Talan egy gettoban felnött fekete. Pont igy gondolja a lany lakotarsa is: "Ez most mar mindig igy lesz?"
Ebben a mondatban a faszi viselkedeseben megerösitest talalt elöiteletek szolalnak. meg. Apro, de nagyon szignifikans pillanat lett volna az eredeti koncepcio szerint.

Ugyanezt jatsza el amikor a csaj hazaköltözik a szüleihez. Amikor a lany könyörög neki, hogy hagyja abba a dudalast az utcan, akkor nem csak a dudalas miatt szegyenkezik: fel, hogy a kisvaros lakoi meglatjak, hogy egy fekete srac jött erte.

De a legfontosabb: miert is kellett szakitaniuk a film vege fele? Nekem ez egyaltalan nem volt megindokolva. A pasi befutott mint zenesz, a csaj a siker kapujaban volt. 7 honapra parizsba kellett mennie forgatni. En azert ismerek olyan törteneteket a valo eletböl, ahol ennel többet is kibirt egy par.
Csakhogy az elmeletem szerint a hatterben az allt, hogy a nö nem akarta vallalni a vegyes kapcsolatbol adodo nehezsegeket, a srac pedig nem akarta ezzel terhelni a karrierje legelejen, ezert döntött ugy, hogy hagyja elmenni.
Nyilvanvalo, hogy a srac tovabbra is szerelmes volt, hiszen a klubjat is a csajrol nevezte el. De a lany ugy döntött, megmarad a sajat szocioökonomiai retegeben. Ezert lett vege köztük.

Szoval en ugy gondolom, hogy ez egy egesz jo tarsadalomkritikus (hollywood-kritikus), szentimentalis törtenet lett volna, de valami miatt (ami hollywood rasszizmusa es kapzsisaga) kihereltek a sztorit es egy semmitmondo ertelmetlen katyvaszt adtak el.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.01.23. 17:00:08

@daraltbel: Tök érdekes, amit írsz, mondjuk más kérdés, hogy szerintem ez nem feltétlenül releváns a mondanivaló szempontjából, és így sem lesz kevesebb értelme az egésznek, csak egy dologra reagálva: szerintem nyilvánvaló, hogy nem azért mentek szét, mert nem bírták volna ki a távollétet (ez csak kifogás volt), hanem éppen azért, mert erre nem is voltak hajlandók. A végén a montázs bizonyos tekintetben azt is hangsúlyozza ki, hogy mik voltak azok a gesztusok, amelyeket nem tettek meg egymás felé és amelyekkel ez tényleg egy tündérmesei kapcsolat lehetett volna. Abban jók voltak, hogy egymásból kiprovokálták az álmaik megvalósítását, de ezt leszámítva nem támogatták a másikat (Sebastian nem ment el Mia előadására, Mia belekötött, hogy miért zenekarral játszik) és nem is feltétlenül voltak egymásnak valók.

daraltbel 2017.01.23. 21:46:36

@danialves:
Igen, kb ez a végleges verzió kicsengése. Én személy szerint nem nevezném az évtized romantikus történetének.

De visszatérve, figyeld meg a kis, jelentéktelennek tűnő részleteket, ahogy jelentőséget kapnak az elméletemben:

Az egész dudálás dolog arra lenne jó, hogy jelképezze a két főszereplő közötti kulturális/szocializációs különbséget.
A lakótárs megjegyzése jelképezné a lány környezetének a hozzáállását, ahogy tolerálják a kapcsolatot, de odafigyelnek az előítéleteiket megerősítő apróságokra.
A jk simmons jelenet a srác által elszenvedett megaláztatásokat reprezentálná.
Aztán ott van az éjszakai jelenet a szülői ház előtt. A hangoskodáson túl add hozzá, hogy a kisvárosi lány nem igazán szeretné, hogy a szomszédok egy fekával lássák. Ezért könyörög, hogy maradjon csendben.
Aztán ott van egy apró jelenet, amiben a srác nővére megházasodik. Egy fekete csávóval! Gondolj bele, mekkora súlya lenne annak a felesleges kis jelenetnek.
Ne is beszéljünk a csávó irracionális fried chicken rajongásáról, mert az már politikailag inkorrekt.
Ha megnézném újra, biztos találnék még ilyeneket.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.01.23. 22:44:12

@daraltbel: Még egyszer: én nem azt mondom, hogy nem logikus vagy nem hihető amit leírtál, csak szerintem nem ad hozzá annyit / eleve nem kapcsolódik annyira a film gondolataihoz, hogy ezen mérjük meg. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha tényleg ez volt az eredeti verzió, akkor Chazelle pont azért vette ki, hogy ne vigye el egy ilyen faji előítéletes irányba a közbeszédet.

daraltbel 2017.01.23. 22:52:26

@danialves: lehet, kár hogy pont az ellenkezőjét érte el vele, mert most rasszistázzák több helyen, ahogy olvasom.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.01.23. 23:03:27

@daraltbel: De az meg annyira komolytalan, pont ma láttam ezt az SNL-szkeccset, ahol azon (is) röhögnek, hogy nem volt benne fekete - ja, John Legendet, a mólón lévő párt stb. kivéve :D
www.youtube.com/watch?v=abn6cPxrc5w

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu