2016. dec 27. 18:00  

A 10 kedvenc olvasmányom 2016-ban

írta: tonks
A 10 kedvenc olvasmányom 2016-ban

Nemrég örömmel fedeztem fel az olvasmánylistámat böngészve, hogy idén elég jó évet zárok könyvek szempontjából. Tavalyelőtt még olyan kedvenceket tudhattam magaménak, mint A marsi, a Ready Player One, vagy a Krumplihéj Irodalmi Társaság, tavaly viszont rossz évet zártam: nemhogy top 10-es, top 5-ös listát se nagyon tudtam összehozni.

Bevezetőként egy gyors statisztika: 121 könyvet olvastam el idén, ebben van azért pár útikönyv, hangoskönyv, nyelvkönyv, stb. is. Ebből 22-t magyar szerző tollából, ami még úgy sem túl szép szám, hogy így is több mint duplája a tavalyinak. Oldalszámilag pedig átléptem a 40 ezer oldalt, ami nálam átlagosnak mondható. Mielőtt bárki megijedne, hogy ilyen megszállottan számolgatok: a moly szerencsére mindezeket számolja helyettem.

Úgyhogy volt miből válogatnom a top 10-be, és pár könyv éppen, hogy csak lemaradt. Végül azokat a könyveket válogattam ki, amelyeket nemcsak hogy jó volt olvasni, hanem maradandó élményt is nyújtottak, szélesítették a világomat és úgy érzem kevesebb is lennék kicsit nélkülük.

10. Robert Capa: Kissé elmosódva - emlékeim a háborúról

covers_7640_1.jpg

Robert Capa menőség faktora már életében megmutatkozott és egyszerűen imádtam olvasni a könyvét. Felvillantott valamit egy már letűnt korból, ad egy érdekes, eddig nem látott szemszöget a II. világháborúhoz. Azt írtam róla, hogy eszméletlen erős olvasmány és tényleg az. Talán bánnám is, hogy nem írt többet, ha nem lennének a fantasztikus fotói. Aki esetleg Robert Capa kiállítás közelébe kerül, feltétlen menjen el, megéri.

9. Cheryl Strayed: Vadon

740467f.gif

Nem vagyok különösebben oda a különböző memoárokért, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány (ön)életrajzot olvastam el életem során, de a filmmel párban idén nagyon betalált nálam Cheryl Strayed története. Mostanában divatosak ezek a "találd meg önmagad" könyvek, akár a spiritualitást is belekeverve. A Vadonban az volt a legszimpatikusabb, hogy Strayed őszintén leírta, hogy mennyire szar minden, hogy mennyire küzd magával, a túrával, az élettel. Nagyon inspirálóan hatott rám ez az őszinte hang, több ilyen kellene. Szeretném azt hinni, hogy Cheryl-el egy sorba álltam, mikor a bátorságot osztogatták, a könyv hatására gondolkodtam el komolyabban azon, hogy talán kellene nekem is egy hasonló túra - mint oly sokan, mert idén rögtön egy filmben és egy sorozatban is előkerült a Vadon.

8. Stephen King: 11/22/63

covers_216963.jpg

Az év legnagyobb meglepetése számomra az volt, hogy olvastam Stephen Kinget. Nem szeretem a horrort, alapjáraton gondjaim vannak a sötétséggel, hát még ha ijesztő sztorikat olvasnék. Úgyhogy a könyvből készült sorozatnak köszönhetően rájöttem, hogy King más műfajok felé is elkacsintgat néha. A maga 1136 oldalával az egyik legnagyobb oldalszámú regényem volt idén, emiatt olvastam is egy jó darabig, de cseppet sem bántam. Izgalmas, átgondolt, és elérte azt is, hogy érdekeljen a Kennedy gyilkosság. Meg hát megismertem valamennyit a zseniális King stílusból.

7. Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában

covers_260882.jpg

A lista egyik legérdekesebb helyezettje Jennifer Egan novellafüzérnek is beillő regénye, ami hétköznapi dolgokról szól, nem hétköznapin tálalva. Mindenképpen izgalmas téma a döntéseket és a következményeket boncolgatni, ez a könyv annyira jól csinálta, hogy 10/10-re értékeltem.

6. Anne Bishop: Vörös betűkkel

covers_398915.jpg

A listán levő két könyvsorozatból ez az egyik, és nem véletlenül: az idei fantasy felhozatalból ez tetszett a legjobban. A témájában (vámpíros, vérfarkasos urban fantasy) nehéz újat, jót alkotni, de ezt alig bírtam letenni. Nem világrengető, komoly darab, de efféle könyvtől az ember nem is ilyet vár. Részletes világbemutatás, érdekes karakterek, a történet is teljesen korrekt. Szóval egyszerűen jó szórakozás volt, a folytatás miatt pedig kifejezetten várom 2017-et.

5. Colm Tóibín: Brooklyn

covers_381094_2.jpg

Idén talán ezt a könyvet vártam a legjobban, érdekelt, mi az alapja a számomra többször újranézős filmnek. Ami elsőként bevillan róla, hogy sajnálom, hogy ennyire rövid (bő 300 oldal), akár dupla ennyit is szívesen elolvastam volna az 50-es években Amerikába emigráló Eilis kalandjairól. Nagyon megmaradt bennem a regény hangulata, a feminista felhang, egyszerűen imádom, hogy Eilis minden kétsége ellenére mennyire önálló, bátor női főhős. Itt írtam róla jó sokat.

4. Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

covers_410268.jpg

Sarah Andersen őszinte, ironikus és vicces rajzai nagyon megfogtak, akárhányszor kerül a kezembe, mindig jót szórakozok rajta. Vagy magamon? Ezt a mai napig nem sikerült teljesen eldöntenem.

3. Robert Galbraith: Gonosz pálya

covers_395794.jpg

J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt krimisorozatának 3. része igencsak megérdemli a 3. helyet a listán. Az előző részeket is jó volt olvasni, de elkönyveltem egy tipikus lassan hömpölygő krimisorozatnak, amiben a karakterek a legjobbak: a főszereplő páros minden tekintetben 10/10. Nos, ebben a kötetben Rowling igencsal megemelte a tétet, én pedig sokszor csak kapkodtam a fejem. Egyszerűen zseniális volt, le sem bírtam tenni. Kicsit azért meg is feküdte a gyomrom, a 2. részbeli (undorító) gyilkosság semmi volt ehhez a sötét elmékbe való utazás mellett. A BBC már készíti a sorozatadaptációt a regényekből, remélem a Gonosz pálya hangulatát fogják majd leginkább követni.

2. Nina Stibbe: Szeretettel, Nina  - Tudosítások egy család életéből

covers_398269.jpg

Bár azt hihetnénk, hogy Sarah Andersen képregénye a legviccesebb könyv listán, de még ő sem tudta lepipálni a szememben Nina Stibbe-t. Egyrészt nagy meglepetés volt idén számomra, hogy az írónő könyvei magyarul is megjelentek, másrészt néha tényleg a valóság a legjobb sztori. Nina Stibbe ugyanis 1982-ben Londonba költözött, hogy egy családnál bébiszitter legyen. A család önmagában is beleillik a furán normális, de szórakoztató kategóriába (egy anya, 2 fiú), de Ninával (és a szomszédokkal, ismerősökkel) megspékelve egyenesen verhetetlenek. Nina hosszú leveleket írt az életükről az otthon maradt nővérének, és ezek gyűjteménye a regény. Féltem, hogy ez nem fog tetszeni, mert levélregényből nehéz igazán jót alkotni, ráadásul tényleg csak az ő leveleiről van szó, válaszlevelek nincsenek közölve. De üdítően friss az egész, jópofa. A 80-as évek szívmelengető lenyomata ez a könyv. Nina teljes párbeszédeket is megírt a nővérének, szerencsénkre: szinte gurultam a nevetéstől a különböző vacsorajeleneteken, eszmefuttatásokon. Pluszban még egy felnövés történetet is kapunk, Nina 20 évesen, borzasztó naivan kerül fel a nagyvárosba, és az évek során ráébred mit akar és a szemünk előtt nő fel igazán.

1. David Mitchell: Felhőatlasz

felhoatlasz_cartaphilus.JPGVégezetül az abszolút kedvenc könyvem idén a Felhőatlasz volt. Viszonylag még az év elején olvastam, miután az évekig várólistás film elé végre leültem és teljesen magával ragadott a történet. David Mitchell pedig ezt csak fokozni tudta, azóta újra is olvastam már, és valószínűleg elő fog még kerülni az életem során. Tipikusan olyan regény, amelynél elgondolkodik az olvasó, hogy vajon hogy tud ilyet kitalálni egy író? A szereplők kiválóak, a történet is logikusan haladt előre, jó pár izgalmas, fantasztikus pillanatot hozva. Zseniális ötletek összefonódása remek írással; a váltott szemszögű könyvek között is előkelő helyet foglal el a szememben, annyira meg volt minden résznek a maga stílusa és mégis egysége. De ami miatt igazán az 1. helyen a helye: kevés könyv tud ennyire elgondolkodtatni a világról, magamról.

Szólj hozzá

toplisták Könyvkritika