Ki gondolná, hogy ötvenhat a közös nevező Arnold Schwarzenegger, a női ruhába öltözött Rákosi, és Márai Sándor újragondolt Naplójában? A hatvan éves évfordulóra a Hévíz művészeti folyóirat szerkesztői felkértek tizenhat kortárs írót, hogy eresszék el a fantáziájukat, és írjanak fejenként egy novellát arról, hogy mi lett volna, ha az ismert események máshogy alakulnak. A végeredmény egyrészt nagyon jó lett, hiszen kiváló írásokat tettek le az asztalra a szerzők, másrészt viszont nem kicsit ekletikusra sikeredett az összhatás, hiszen nyilván másként közelíti meg a feladatot egy stand-upos és másként egy klasszikus stílusban író alkotó. Azt nem mondanám, hogy hullámzó a novellák színvonala, hiszen mindenki hozta a tőle elvárható szintet, az viszont tényleg zavaró egy kicsit, hogy amíg pl. Bődöcs Tibor rendesen a pacik közé csap humor dolgában (konstans nevetőgörcsöt lehet kapni olvasás közben), addig Bereményi Géza egy igaz történetet ír le, miként Vámos Miklóstól is egy személyes írást kaptunk. Vagyis célszerű nem egy szuszra letudni ezt az amúgy nagyon magas szintű novelláskötetet, hanem egyenként elolvasni az írásműveket, majd egy kicsit félretenni a könyvet, hogy rá tudjunk hangolódni a következő stílusra. Kiváló alkalmat nyújt a könyv arra is, hogy rácsodálkozzunk arra, mennyi tehetséges kortárs írónk van (leég a pofimről a bőr, de bizony volt egy-két alkotó, akinek utána kellett néznem a neten, hiába, vannak még lemaradásaim, de legalább jelentősen bővült az amúgy sem túl rövid elolvasandó könyveket tartalmazó listám). Összességében egy nagyon érdekes és izgalmas novelláskötetről van szó, amelyet mindenkinek ajánlok, aki szereti a szellemi kalandokat, és a nívós írásokat.

Nem vagyok a híve annak, hogy különbséget kellene tenni női és férfi írók között, de Berg Judit és Szécsi Noémi  novellája mindenképpen kiragyog a többi közül az érzékenységével, és a finom stílusával. Szécsi Noémi női ruhába öltözteti Rákosit, Berg Judit pedig egy fiatalasszony történetét meséli el, akinek a férje élete fontosabb az ország sorsánál, de egyikük sem a világmegváltással foglalkozik, hanem a lélek rezdüléseivel, vagyis a jó értelemben vett női irodalmat képviselik a férfi írók macsósabb megközelítésével szemben.

Bődöcs Tibor novellája a leglehengerlőbb (még szép, a stand-up műfaja már csak ilyen), de a humorfaktoron túl nagyon erős a mondanivalója is a rövid szövegeknek, amelyben a szerző arra vállalkozott, hogy Márai Naplóját írja át arra az alternatívára, hogy Magyarország az Egyesült Államokhoz csatlakozott (csak egy példa a sok közül: "Egyre gyakoribb a mű nélküli művész, s a művészet nélküli mű, meg a minden néküli semmi"). Gerlóczy Márton is elengedte rendesen a fantáziáját, nála az osztrák tölgy szabadul be az Andrássy út 60-ba, amelyhez Andy Vajnának is köze van, nagyon sodró és szellemes novella kerekedett ebből az ötletből.

A legkeményebb írás Totth Benedeké, egy rémisztően reménytelen posztapokaliptikus világba visz el bennünket egy nem túl vidám, de annál ütősebb történet erejéig. Bereményi Géza és Vámos Miklós saját emlékeit osztotta meg velünk a téma kapcsán, Dragomán György természetesen beleszőtte Romániát is a novellájába. Cserna-Szabó Andrásnak nem ez a legjobb írása (nagy rajongója vagyok az írónak, és egy picit csalódott voltam, tud ő ennél jobbat is), Kemény István és Háy János novellája remek, Horváth Viktoré és Kiss Tibor Noéé egy hangyányit szürkébb a többiekéhez képest. Márton László, Maros András, Babiczky Tibor írása erős.

Nem volt könnyű a szerkesztők dolga, ennyiféle stílust és tehetséget nehéz kordában tartani, nem is sikerült teljes körűen, de nem is ez volt a cél, hanem az, hogy minél szélesebb közönséghez jussanak el kortárs íróink gondolatai, tehát a szórakoztatás mellett a kortárs irodalom népszerűsítése is kipipálásra került. Elgondolkodtatóak a jól megírt történetek, amelyekben Bődöcs Tibor írását leszámítva csak nyomokban jelenik meg a humor, rengeteg emberi tragédia kerül a szemünk elé, amelyet (Totth Benedek brutálisany nyers írását leszámítva) mégis fogyaszthatóvá tesz az írók könnyednek látszó stílusa, azt az érzetet keltik, hogy csak eljátszottak a gondolattal, hogy mi lett volna. ha...

Legyünk büszkék rá, hogy ilyen erős a kortárs írói mezőny, merüljünk el a színvonalas írásokban, szórakozzunk jól és gondolkodjunk el ezeken a rövid, de velős írásokon, forgassuk bátran ezt a jó kis novelláskötetet, ami nem akar több lenni, mint egy nívós szellemi kaland. A könyvben szereplő szellemes illusztrációk is kiválóak, a végén megnézhetjük az eredetiket is, amelyeket a novellák alapján újragondolt Palásti Kovács András, illetve Rainer M. János rövid eszmefuttatását is végigtanulmányozhatjuk. Minőségi kiadvány, élmény olvasni!

8/10

A könyvet a Cser Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.