Réz András megbízhatóan hozza saját magát ebben a könyvben, amelyben nem túl sok szó esik filmekről, annál több mindennapi neurózisainkról, kesernyésen édes hétköznapjainkról, az egész egy nagy kötetlen dumálás, olyan érzés olvasni, mintha egy pohár ital mellett kötetlenül világmegváltanánk a szerzővel. Filmőrült lévén elsősorban a mozival kapcsolatos gondolatait ismerem Réz Andrásnak, volt szerencsém jó néhány tanórát végigülni nála a Werkben (nagyon szép emlékeket őrzök a tanintézményből, igazi kreatív műhely, sajnos a munka miatt idejekorán abba kellett hagynom a filmes tanfolyamot). Habár nagyon kevés időm volt a Werkre, a tanár úr óráit ki nem hagytam volna, olyan hévvel mesélt nekünk a moziról, mint egy tini, lehengerlő stílusban adott át nekünk végtelen szakirányú tudásából annyit, amennyit tudott, és imádott dumálni velünk, diákokkal. Nőiesen bevallom, hogy a korábbi könyvei kimaradtak az életemből, és tudtam, hogy ez a könyv nem az általam hőn imádott filmekről szól, mégis nagyon kíváncsi voltam rá, mert érdekelt, hogy mi a szerző szokásához híven kendőzetlen véleménye olyan témákról, mint pl. a digitális világ, a fesztiválok, a lánchídi piknik, a szex, a pénz, vagyis mindennapi apró-csepő és a valóban komoly kérdésekről. Nem csalódtam, nagyon Rezes lett ez a kis írásmű (kár, hogy ilyen rövidre sikeredett az eszmefuttatás, olvastam volna még), laza stílusban gondolkodtat el a szerző, nem mondja meg a tutit, "csak" a saját véleményét vetette papírra, nem egyetérteni kell vele, hanem jókat dumálni a felvetett témákról baráti vagy családi körben.

Nem mondanám kifejezetten szórakoztató olvasmánynak, annak ellenére sem, hogy a szerző egyedi stílusához híven földhöz vágósan jó a szöveg mindvégig, de azért erősen érződik a könyv hangulatán, hogy nem érzi magát túlságosan komfortosan a mindennapokban Réz András. Direkt politizálás csak nyomokban fedezhető fel az oldalakon (aki ezen akar csámcsogni, az csalódni fog, tényleg nem erről szól a könyv), inkább egy esztéta időnként igencsak szerteágazó gondolatait ismerhetjük meg a legkülönbözőbb témákról, amely mindannyiunkat foglalkoztat. Nem simogatja a kis lelkünket a szerző, karcosak az írások, de nem a meghökkentés, az olcsó hatásvadászat a cél, hanem az elgondolkodtatás. Kötetlen beszélgetés az olvasóval, Rézre hangszerelve, ennyi és nem több, és nem is akar ennél többnek látszani ez a kis kötet.

Nem esszékötetről van szó, rövid lélegzetvételű írások követik egymást, meghatározott témák köré csoportosítva, és nagyon jól szerkesztve. Réz András tapasztalt író, tudja, hogyan kell fenntartani az olvasó érdeklődését, profin hozza a kötelezőt, és hozzá tudja adni a saját stílusát, abszolút emberközeli tud maradni a könyv, nem száll el magától, "csak" elmondja nekünk a véleményét az adott tárgykörről. Persze nem tudja megtagadni magát a tanár úr, azért csak csepegtet belénk némi új ismeretet is csak úgy mellesleg (tudtad, hogy az első holokausztfilmet Billy Wilder készítette és hogy a robot szót először Karel Capek használta 1920-as, R.U.R. című színművében?).

Nagyon érdekesek a témák (a gasztropornótól a művészeten át a szurkoláson át van itt minden), a mindennapi apróságokon túl olyan filozófiai kérdésekig is eljutunk, hogy "mi marad utánunk?", adunk a sokszínűségnek és a filozófálásnak, de egyáltalán nem bulvár szinten. Nincs tanóra íze a könyvnek, abszolút egy beszélgetés résztvevőjének érezhetjük magunkat, már rendelnéd is a pincérnél az ételt és az italt, mielőtt belemelegednél a témákba, a jó értelemben vett duma feeling tökéltes mértékben átjön a sorokon. Az egyetlen problémám nekem az volt a könyvvel, hogy úgy éreztem, a szerkesztő nem mindig tudta egy mederben tartani az író szerteágazó gondolatait, illetve a lezárás kicsit erőtlen lett, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

Összességében egy jól sikerült könyvhöz van szerencsénk, amelyet elsősorban azoknak ajánlok, akiknek bejön Réz András stílusa, de mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elmélkedni világunk kis és nagy dolgain, kötöttségek nélkül, csak úgy. Elgondolkodtató kis kötet, amelyből természetesen nem hiányozhat néhány filmügyi eszmefuttatás sem, nincsenek benne nagy felfedezések, inkább csendes dohogások ezek az írások, amelyek nem azért születtek, hogy forradalmi eszméket fogalmazzanak meg, hanem azért, hogy megmozgassák az olvasó agysejtjeit.

8/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.