Ha a cannes-i filmfesztiválon valami megkapja az "Un Certain Regard" díjat, az mindig kicsit megdobja a várakozást egy olyan alkotással kapcsolatban is, amiről egyébként keveset lehet hallani. A szekcióban főként olyan darabok kapnak helyek, amelyek valamilyen szempontból egyedi, a megszokottól eltérő nézőponttal rendelkeznek és ennek köszönhetően talán merészebb eszközökkel is operálnak. A díj nekünk is kedves lehet, hiszen ezt 2014-ben Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje zsebelhette be, idén pedig az Olli Mäki legboldogabb napja büszkélkedhet a címmel, kisebbfajta meglepetésemre, hiszen Juho Kuosmanen moziját nézve nem feltétlenül az ugrott be elsőként, hogy mennyire innovatív és újszerű az, amit látok.
A történet igaz dolgokon alapszik, melyekhez egészen 1962-ig kell visszanyúlnunk az időben. Ekkor rendezték ugyanis azt a nagyszabású ökölvívó gálát Helsinkiben, amit a film is feldolgoz, illetve aminek főmérkőzésén csapott össze egymással a címszereplő Olli Mäki és Davey Moore a pehelysúlyú világbajnoki övért. Ebben a korban még ritkaságszámba mentek az ilyen közös szervezésű, interkontinentális sportesemények, pláne ha Finnországról van szó, amit túlzás lenne egy box-nemzetként aposztrofálni. Nem meglepő tehát, hogy a helyi illetékesek a nagy érdeklődésre való tekintettel valóságos médiaeseményt kreálnak: központi sztárnak és helyi hősnek kiáltják ki Ollit, aki azonban ezekről legszívesebben abszolút lemondana. Látszólag sokkal fontosabb számára Raija, újdonsült szerelme, csakhogy a kettő nehezen egyeztethető össze és Ollinak az idő előrehaladtával egyre okosabban kell egyensúlyoznia annak érdekében, hogy a két szék között ne essen a pad alá.
Mint ahogy ezekből a sorokból is már kiderülhetett, az Olli Maki legboldogabb napja egyszerre próbál meg sportfilm, életrajzi prorté, valamint romantikus dráma lenni és többnyire jól is zsonglőrködik ezekkel. Pedig mindhárom műfajban jócskán megvan annak a veszélye, hogy akaratlanul is olyan pontokat érintsen a film, amiket innen-onnan már nem egyszer láthattunk. Meg kell hagyni azonban, hogy tényleg nem úgy kezelik ezeket a szálakat a készítők, mint ahogy azt elsőre gondolhatnánk, hiszen nem idealizálják a kort, a rendezvényt és a szereplőket, - elég csak arra gondolni, hogy Olli milyen messze van a jóképű, szimpatikus sztáralkattól - illetve nem kerítenek nagy, melodramatikus feneket sem az érzelmi csúcspontoknak, habár erre még lett is volna mozgástér.
Magyarán szólva, egy rettentően életszerű és minimalista alkotással van dolgunk. Nincs a néző arcába tolva a lényeg, a mondanivaló, amit így magunknak kell kihámoznunk az egyébként szép, fekete-fehér, 16 miliméteres képkockák sűrűjéből és ez gyakran egy-egy apró mozzanatban van elrejtve. A legtöbb sportfilmmel ellentétben itt idővel egyre inkább a főszereplő karakterdrámája kezd el dominálni, mintsem a közelgő sportesemény, ami a történet végére szinte teljesen a peremre szorul, alig néhány percet kap csak a mérkőzés. Nem is az lesz a kérdés, hogy a finn ökölvívó vajon nyer-e, de még csak az sem, hogy milyen utat jár be időközben, ugyanis Olli nem egy olyasvalaki, aki bizonyítani szeretne bármit is, nem húzódnak a háttérben meghatározó dolgok a találkozó fényében, ő csak egy egyszerű kisvárosi pék, aki a többi átlagemberhez hasonlóan csak élni szeretné az életét, lehetőleg minél boldogan.
Egyszerre pozitívum és negatívum is ez a fajta visszafogottság, egyszerűség. Emiatt működik remekül a vásznon Raija és Olli kibontakozó szerelme, de ez fojtja meg némileg a film többi részét is, hiszen a gála körüli felhajtást, a felkészülést sokkal érdekesebben is lehetett volna taglalni, mert ezek a jelenetek szimplán feleslegesnek és egysíkúnak hatnak annak fényében, hogy a romantikus szál mennyivel fontosabbnak bizonyul. Leginkább az emlékezetesség, az emlékezetes jelenetek és párbeszédek hiányoztak az Olli Mäki legboldogabb napjából, ami bár tényleg mást hozott mint a legtöbb hasonszőrű társa, de ettől még nem sikerült érdekesebbre vagy többrétegűre gyúrni, mint például egy sima Rocky filmet. Cserébe viszont az erős érzelmi hatás elmaradt.
6/10
Az Olli Mäki legboldogabb napja teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
