Kubó és a varázshúrok / Kubo and the Two Strings (2016)
2016. október 10. írta: FilmBaráth

Kubó és a varázshúrok / Kubo and the Two Strings (2016)

Egy varázslatos utazás, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből

kubo.jpg

Nem könnyű manapság nagyot gurítani az animációs filmek műfajában, a Laika Stúdiónak azonban sikerült. Minden különösebb felhajtás nélkül érkezett meg a mozikba a Kubó és a varázshúrok című alkotás, olyannyira, hogy én is csak a lelkendező kritikákra kaptam fel a fejem, és annak ellenére elzarándokoltam rá a moziban, hogy nem igazán kedvelem a stop motion technikával készült filmeket, és éppen ezért a trailer sem nyűgözött le. Nagyon jól döntöttem, hogy hallgattam a kíváncsiságomra, ugyanis meglepően friss, egyáltalán nem sablonos családi mozi született, amely percek alatt rabul tud ejteni kicsit és nagyot, olyannyira, hogy egészen a legutolsó jelenetig visszafojtott lélegzettel figyeli Kubó nem hétköznapi kalandjait és teljes gőzzel drukkol azért, hogy a jó győzedelmeskedjen a rossz felett. Ez természetesen megtörténik annak rendje és módja szerint, azonban egyetlen percre sem lesz unalmas ez a bűbájos történet, amelyből teljes mértékben hiányzik a cukormáz, olyan darkos hangulata van, mint Christopher Nolan és Tim Burton legjobb filmjeinek, kiválóan adagolják benne az érzelmeket és az akciót, nem hibádzik belőle  a humor sem, és egyáltalán nem mellesleg úgy vezet be bennünket a keleti kultúra animációs szegletébe, hogy alig várjuk a folytatást. Érdemes rászánni a mozijegy árát, érdekes és tartalmas szórakozást nyújt a nézőjének ez a különleges alkotás.

Kubó, a félárva kisfiú egyre gyengülő édesanyját ápolja, és abból él, hogy meséket mond, amelyeket életre kelő papírbábokkal dob fel a közönség szórakoztatására. Azonban egy nap megszegi anyjának tett ígéretét, és nem tér haza a barlangba sötétedés előtt, így nagyapja, a Hold Király  és két gonosz nagynénje megtudja, hogy életben van. A kisfiú hosszú útra indul, hogy megtalálja a mágikus fegyverzetet, amelynek segítségével eredményesen fel tudja venni a harcot nem éppen szeretreméltó családjával...

Elég távol áll ez a történet a sablonoktól, igaz? Ráadásul gyerekfilm létére nem kevés horrorelemet tartalmaz, igencsak sötét tónusú alkotásról van szó, azonban a humor és az, hogy az alkotók virtuózan játszanak az érzelmek húrjain, kellőképpen fogyaszthatóvá teszi mindenki számára ezt a bölcsen tanító, ugyanakkor brutálisan látványos mesét. A Kelet minden egzotikuma keveredik benne a Nyugat technikai vívmányaival és legnemesebb családi mese hagyományaival, ennek eredményeként egy maradandó élményt nyújtó alkotást kapunk, amelyben tarol a CGI-orgia, de minden jelenetében olyan tartalom és mélység található, hogy az felül tudja írni a látványt. Ritka az ilyen moziélmény mostanában, meg kell becsülni!

Nemcsak technikai szempontból van profi munkához szerencsénk, a forgatókönyv olyan, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, a történet jól vezetett, a karakterek remekül ki vannak dolgozva, adunk az érzelmeknek és persze a csihi-puhi sem marad el, az egyetlen motívum, amely nem lett kellőképpen megvilágítva az az, hogy voltaképpen miért is zabos annyira  a drága nagypapi az unokájára, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. A lezárás nagyon ötletes és szívet melengető, az egész filmet áthatja a nagybetűs KALAND, alig győzzük kapkodni a fejünket, annyi minden történik Kubóval és nem hétköznapi kompániájával, nevezetesen egy majommal és egy amnéziás bogár-szamurájjal. A varázslat tökéletesen működik nemcsak külsőleg, hanem a beltartalom tekintetében is, szó szerint a székhez szegez az izgalmas történet, amelyben rengeteg váratlan fordulat található, és annak ellenére tud szívfacsaróan tragikus lenni, hogy közben abszolút mértékben áthatja a humor, és tökéletesen egyedi univerzummal rendelkezik, amellyel messze messze ki tud emelkedni a tucat animációs filmek tengeréből.

kubo2.jpg

Az utoljára gyerekkoromban gyakorolt origami emelődik művészi szintre ebben a varázslatosan szép moziban, amelyben önálló életre kelnek a papírdarabok, számtalan alakot képesek ölteni Kubó különleges képességeinek köszönhetően, de mindent visz a kis papír szamuráj, aki minden körülmények között mutatja az utat kardjának segítségével. Hihetetlen mennyiségű ötlet és rendkívüli kreativitás hatja át ezt a kihagyhatatlan darabot, amely azonnal a bűvkörébe tud vonni mindenkit, függetlenül attól, hogy nagyon távol áll a képi és lelki világa a megszokottól. Mint minden jó mese, ez az alkotás is okosan tanít szépre és jóra, kihangsúlyozásra kerül benne a család, a szeretet, és a megbocsátás nemes eszméje, egyátlalán nem szájbarágós módon prezentálva.

Kellemes meglepetés a sok csalódás után, végre egy minőségi mozit kap az erre már nagyon kiéhezett néző, aki kellőképpen elbűvölésre kerül a játékidő alatt, és miközben nincs más dolga, hogy végignézze, ahogy a jó győz a rossz felett, ahogyan annak lennie kell, el is gondolkodhat az élet valóban fontos kérdésein, miközben éppen ámulva nézi az éppen akutális vizuális csodát, és betegre neveti magát a bőséges, ámde egyáltalán nem túladagolt poénzuhatagon. Szerethető és elismerésre méltóan magas minőségű fimről van szó, itt nincs helye a hezitálásnak, irány a mozi!

9/10

A Kubó és a varázshúrok teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2311780891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

paszmazo 2016.10.11. 18:18:36

Élvezhetetlen "művészi" katyvasz.
A történet ugrál, néha értelmetlenül bonyolult, néha primitíven kiszámítható.
A mondanivalóját és a film történetét csak erőszakkal lehet belemagyarázni.

AldoWinnfield 2016.10.11. 22:25:17

@paszmazo: 'a film történetét csak erőszakkal lehet belemagyarázni. "

Mi?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.11. 23:14:25

Én pont a forgatókönyvtől nem voltam annyira elájulva (gyakorlatilag egy MacGuffin gyűjtögetős road movie, amiben az üzenetet sincs sokszor mire felfűzni), azt sem mondanám, hogy messzire elkerüli a sablonokat (a nagy fordulatot a finálé előtt már a jelenet elején kitaláltam), de egyébként tényleg lenyűgöző és csodálatos mese. Ami még különösképpen tetszett, hogy mennyire élethűek az egyes karakterek reakciói, sok CGI-szereplőt megszégyenítő arcmimikájuk volt. Részemről nagy jóindulattal egy 8,5/10, a varázslatos pillanatai miatt sok botladozását elnéztem a szkriptnek.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu