Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei / Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2016)
2016. szeptember 30. írta: FilmBaráth

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei / Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2016)

A zseni néhol felcsillan, hogy aztán belevesszen a CGI-orgia tengerébe

vandorsolyom.jpg

Ez fájt. Ennél azért én többet vártam volna Tim Burtontól. Gyerekkorom kedvenc rendezője már hosszú évek óta nem tud kikecmeregni a szakmai gödörből, és nagyon szorítottam neki, hogy egy olyan bizarr történetből, amely ordított az ő stílusa után, végre a fénykorára emlékeztető alkotással örvendeztessen meg bennünket. Nem sikerült sajnos, egy tucat blockbuster lett a végeredmény, amely látványos, és különleges, de eléggé üres lett. A zseni néhol felcsillan, hogy aztán belevesszen a CGI-orgia tengerébe, sírni tudtam volna, amikor a fantasztikus jelenetekből vissza kellett csöppennem a középszer dagoványába. Bárki mástól jónak lenne minősíthető ez a film, de Tim Burton-től ez kevés. Értem én, hogy haladni akart a korral, ezért a mostanában divatos szuperhősfilmekre hajazva készítette el ezt az alkotást, de sajnos nem tette hozzá olyan szinten a csak rá jellemző stílust, hogy azzal ki tudja emelni a tucatfilmek mocsarából. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de ne legyenek túlságosan magasak az elvárásaink.

Jake (Asa Butterfield) nagyapja furcsa körülmények között hal meg, a fiú nem tud átlépni a tragédián, ezért a pszichológus tanácsára édesapjával elutazik egy kis szigetre, ahol az az árvaház állt egykoron, amelyben a nagyapja lakott. Jake viharsebesen egy hatalmas kaland kellős közepébe kerül, melynek tétje az, hogy a gonosz Barron (Samuel L. Jackson) halhatatlanságra vágyik, ehhez pedig az út Vándorsólyom kisasszony (Eva Green) és különleges gyermekei vesztén keresztül vezet, ezt pedig ugye nem hagyhatja annyiban...

A különleges történetre már korábban felfigyeltem, a könyvet sajnos nem sikerült elolvasnom a bemutatóig (előjegyeztem a könyvtárban, de rajtam kívül csak egész Tatabánya akarja pont most elolvasni, úgyhogy még várnom kell egy kicsit, amíg a kezembe vehetem, ez van), annak pedig nagyon örültem, hogy Tim Burton kapta meg a lehetőséget a megfilmesítésére. Tinikorom bálványa sajnos már régen nincs top formában, habár voltak fellángolásai, a a 90-es évek nagy korszakának szintjét már nem tudja hozni, lassan, de biztosan belenyuggerkedett az álomgyár tisztes középszerébe. Kivételes tehetsége, a bizarr univerzumok megteremtésének képessége nem hunyt ki ugyan, de már erősen takaréklángon pislákol jó ideje. Realista vagyok, nem vártam csodát, csak az utóbbi időben átlagos Burton-szintnél egy kicsit jobbat, ezt látványban megkaptam, de tartalomban legmélyebb bánatomra nem.

Csigalassúsággal indulnak be az események, aztán amikor megjelennek a nem evilági gyerekek, valamint  roppant különleges nevelőnőjük, és velük együtt a szörnyek is, elszabadul a CGI-pokol, amelyben lassan, de biztosan elvesznek az érdekes karakterek. Pedig ezekben nem volt hiány, Vándorsólyom kiasszony eleve az utóbbi idők legütősebbre írt pesztonkája (azért nem minden bébicsősz rohangál számszeríjjal a kezében, nem igaz?), olyan távol van az általam amúgy nagyon kedvelt Mary Poppinstól, mint én a horrormániától, de lássuk be, különleges kölykök istápolásához rendkívüli képessegek szükségeltetnek. A gyerekek bizarr szupererővel rendelkeznek, a helyzetük is az (egy időhurokban leledzenek örökké fiatalon, hogy ne érje utol őket az idő, mert akkor viharsebesen megöregednének és meghalnának), és hozzájuk méltóan extrém rosszakat kaptak ellenfelül, akiket azonban csak Jake lát, így feltételenül szükségük van a segítségére.

vandorsolyom2.jpg

Egyáltalán nem nézhetetlen alkotásról van szó, érdekes a történet, humorból sincs hiány, a látvány időnként elképesztő, de sajnos hiányzik belőle az igazi mélység, és a végére kifullad a történet. A legnagyobb erénye az, hogy nem akar szuperhős történet lenni, megmarad matinénak, amelyben azonban erősen túltengenek a horrorelemek, inkább felnőtteknek való, mint gyerekeknek, de mégis megvan benne az a kalandérzet, ami a jó meséket jellemzi, Ha el tudjuk felejteni, hogy Tim Burton jegyzi a filmet, és nem várunk tőle semmi különlegeset, akkor kellemesen meg fogunk lepődni, ugyanis alapvetően egy szórakoztató blockbuster, amelyből azonban fájóan hiányzik az a bizonyos plusz, amelyet olyannyira keresünk már hosszú évek óta hiába a rendező alkotásaiban.

Eva Green kiváló választás volt Vándorsólyom kiasszony szerepére, abszolút mértékben ura a karakterének, simán lesöpör mindenkit a vászonról. Samuel L. Jackson hozza a tőle elvárható szintet, Judi Dench sajnos túl kevés jelenetben szerepel, Asa Butterfield közepes, Ella Purnell bájos, a gyerekszereplők aranyosak.

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet, de minden igyekezetem ellenére sem sikerült, egy egyszeri fogyasztásra alkalmas, látványos, de felejthető alkotás lett belőle, pedig ebben a történetben ennél sokkal több volt. Jó néhány évvel ezelőtt egy ilyen alapműből Burton simán felégette volna a vásznat, most azonban már csak egy kis bozóttűzre futotta. Kár érte.

6/10

A Vándorsólyom kiasszony gyermekei teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1811752717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu