Túlzás lenne azt állítani, hogy dúskálnánk az egy helyszínes, szinte egy szereplős filmekben, aminek talán az lehet az oka, hogy nem rejt olyan sok lehetőséget magában egy ilyen fajta filmes koncepció. Nehéz újat mutatni, nehéz döbbenetet kiváltani a nézőből, éppen ezért A zátonytól sem vártam túl sokat, de amit elvártam, azt teljes korrektséggel hozta is.
A zátony esetében a készítőknek talán még nehezebb dolguk volt, mert alapvetően ez egy realista, természetben játszódó, ezáltal fordulatokat teljesen mellőző filmről van szó. Így forgatókönyvírói bravúrokra vagy szövevényes történetre nem kell számítani. Sok múlik ilyenkor a főszereplő játékán, hogy mennyire hitelesen tudja eladni a moziközönségnek a bajba jutott, halálfélelemben tengődő szörfös érzelmeit. Ilyen téren Blake Lively remek választás volt, kiválóan prezentálja azt az érzelmi skálát, amit az általa megformált Nancy átél a film során. A rettegést, a kisebb megnyugvásokat, valamint az elszántságot is tökéletesen hozza a színésznő. Ami külön pozitívum, hogy a főszereplő cselekedetei logikusak, igyekszik a körülményekhez képest a legjobb megoldásokat kifundálni. Sokszor volt az az érzésem, hogy Jaume Collet-Serra Nancy cselekedetein keresztül igyekszik a néző fejével gondolkozni, ami által sokkal átélhetőbb, feszültebb lehet az összkép.
Viszont karakterábrázolás terén elég csúnyán elhasal a film. A főszereplőről három mondatnál bővebb jellemzést nem lehetne adni, továbbá akadt még néhány totál jelentéktelen mellékfigura is. Persze nem az az elsődleges elvárás A zátony kapcsán, hogy egy nagyon gazdag karakterrajzot kapjunk, de jobb lett volna, ha kicsit több időt szánnak Nancy háttértörténetének kibontására. Hangulatát és vizualitását tekintve viszont remekel a film. A játékidő rövid, a nyugis felvezetés után pedig nem ül le egy pillanatra sem a cselekmény, és bizony akadnak elég feszült jelenetek is. Egyedül a lezárás hagyhat némi kívánnivalót maga után, a film összképéhez képest egy giccses, kissé túlzó az utolsó 10 perce a filmnek, ám mindent egybevéve egy szórakoztató, izgalmas túlélődráma A zátony, ami a világot nem fogja megváltani, de a lehetőségeihez képest tisztesen helytáll.
7/10
(Power)
Személy szerint imádom a kevés szereplős, kevés helyszínen játszódó filmeket. Főleg azért, mert ezekben legtöbbször csupán a főhős karakterére, a történetre, a sztori csavarjaira, és a történet dinamikájára lehet építeni. Ebből adódóan csak látszólag könnyű kevés szereplővel igazán jó filmet csinálni, hisz annak a pár hősnek nagyon erős karakter kell ahhoz, hogy a hátán cipelje a történetet. A Zátony kapcsán egy igazán jó thriller-dráma kombót várhattunk az előzetesek alapján, azonban Jaume Collet-Serra filmje szinte minden lehetséges ponton megbicsaklik.
Kezdve leginkább a főhős karakterénél, aki ugyan üresnek nem mondható, de a jellemének legfőbb tartalmait csupán a szokásos sablonok adják: zaklatott múlt, lázadó egyéniség, a családdal ápolt - vélhetően - hiányos viszony. Ebből adódóan karakterfejlődésről legalább annyira nem beszélhetünk, mint kidolgozott háttértörténetről, ezért a történet hiába próbál izgalmakat tartogatni, a főhős hiányosságai miatt csak felszínes élményt tartogat.
Erre rátesz egy lapáttal az, hogy a speciális effektusok finoman szólva is pocsékok. Ez nem feltétlenül baj egy kis költségvetésű film esetében, azonban a hiányosságok ellenére a készítők ráerőltették a filmre a béna CGI-t, amely gyakran Sharknado-mélységekbe süllyed, ebből adódóan a "főgonosz" cápa a végére sokkal inkább nevetséges jelenség, minthogy félelmetes élményt szolgáltatna.
Persze mondhatjuk, hogy egy ilyen thrillerben az izgalom a legfontosabb, azonban Collet-Serra ezzel kapcsolatban is biztonsági játékot játszik, az alapvető emberi reakciókra épít a jó és a rossz harcában, ami őszintén szólva túl olcsó megoldás ahhoz, hogy valódi izgalmakról beszéljünk, a film vége fel előkerülő már-már paródiába hajló jelenetsorok, valamint a lezárás túlzott cukormáza pedig még ezt a minimális feszültséget is kiöli a történetből, hogy a megkavart narratíváról már ne is beszéljünk.
Amit ezen hibák fölött A zátony adni tud, az nem több Blake Lively test-reklámjánál, ami kétségkívül látványos, de az ember nem feltétlenül fizet érte ezreket a moziban, és ezt így valódi filmélménynek nevezni eléggé merész húzás volna. Ennek ellenére a film néhol valóban kellemes élményt tud nyújtani, de a sok átgondolatlanság, a paródiába hajló CGI-effektek, és az ezerszer átrágott sablonok megakadályozzák abban, hogy áttörje a bántó középszerűség határait. Kár érte.
5/10
(FroG)
A zátony teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
