Másodvélemény: Gyilkos mulatság / Murder Party (2007)
2016. július 10. írta: szkristof92

Másodvélemény: Gyilkos mulatság / Murder Party (2007)

vlcsnap-2012-01-19-07h33m31s157.pngWerewolfrulez kritikája a filmről itt olvasható.

Jeremy Saulnier elmondhatja magáról, hogy igencsak jó irányba fordult a karriere. Az elmúlt 3 év leforgása alatt ismeretlen amatőrfilmesből, a a kortárs amerikai film egyik legizgalmasabb rendezőjévé vált és tegyük hozzá ezt eléggé megérdemelt módon, hiszen a Blue Ruin és a nemrég bemutatott Green Room, egy kiforrott és magabiztos rendezői látásmódot tükröznek. Ezekben a filmekben Saulnier zsigeri realizmus, horrorfilmes brutalitás és hiteles karakterábrázolás segítségével pezsdítette fel az olyan sokszor már üres sablonokat felmondó műfajokat, mint bosszúfilm vagy a túlélőthriller, megfosztva őket minden hollywoodi romantikától. A rendező első nagyjátékfilmes próbálkozásában, a Blue Ruin-t hat évvel megelőző Gyilkos mulatságban is felfedezhetőek Saulnier később is bejáratott stílusjegyei, de az összhatás nagyon más.

Főhősünk Chris Hawley (Chris Sharp) átlagos állampolgárként végzi unalmas melóját (mint parkolóőr), éli magányos, kisszerű életét, amiben egyetlen társa egy öreg macska, akit nem tud leparancsolni a kanapéról. A Halloween-t legszívesebben otthon gubbasztva töltené egy rakás horrorfilmmel, amikor hirtelen a kezébe sodródik egy meghívó, amelyen egy "gyilkos mulatságra" invitálják. Papírdobozokból összeeszkábált maskarában meg is jelenik a partin, ám itt éri a kellemetlen meglepetés. A buli szervezője Alexander (Alex Barnett) ugyanis 300 ezer dollárt tűzött ki annak a szerencsésnek a buli öt résztvevője közül, aki a megjelenő vendéget (vagyis Christ) a legművészibb módon képes meggyilkolni. Chris legfőbb gondja így nem az lesz, hogy mennyire jól sikerült a jelmeze, hanem inkább annak kitalálása, hogy hogyan élje túl az éjszakát.

maxresdefault_19.jpgA Gyilkos mulatság mutat némi hasonlóságokat Saulnier későbbi filmjeivel, legalábbis abban a tekintetben, hogy a Green Roomhoz hasonlóan ez a film is nagyrészt egy helyszínen játszódik, továbbá hogy a cselekményben bekövetkező fordulatok vagy a karakterek sorsának alakulása sokszor a fatális véletlenből következik, Viszont minden mást a hangulattól kezdve, a karaktereken át, az erőszakábrázolásig nem a mostani filmjeiben látott realista megközelítés határozza meg, hanem az abszurditásba eltolt túlzás. Ami legfőképpen abból fakad, hogy a Gyilkos mulatság nem is thriller, hanem horrorvígjáték leginkább abból a fajtából, amit Sam Raimi vagy Peter Jackson képviseltek karrierjük korai éveiben.

Főhősünk, Chris a film nagy részét passzívan egy székbe láncolva tölti, miközben a meggyilkolását tervező művészlelkek partizását, drogozását és bénázását kísérhetjük figyelemmel. Nem telik sok időbe kitalálni, hogy bármekkorát is kamuznak ezek a figurák, a valóságban nem kisebb lúzerek Chris-nél, az egyedüli kivételt természetesen a gyanúsan csöndes Bill (William Lacey) képviseli. Saulnier nemcsak a horrorfilmek antagonistáira jellemző félelmetességet veszi el tőlük, de rajtuk keresztül még a köldöknéző, önmegvalósító művészeknek és művészeti köröknek is ad egy kiadós fricskát. 

maxresde.jpgViszont maga a film legtöbb komponense eléggé vegyesfelvágott. A raktárban való tartózkodással, a helyenként igencsak hangulatos és dinamikus kameramozgással, valamint a meglepően profi gore effektek segítségével Saulnier bizonyos fokig képes ellensúlyozni az alacsony költségvetést és az amatőrfilmes jelleget. Viszont ez sajnos nem vonatkozik a színészekre, az "eltúlzott" és "röhejes" szó nemegyszer igencsak finom jelzőkké válnak játékuk esetében (a Blue Ruin-ban remekül alakító Macon Blair itt szinte elviselhetetlen), a dialógusok se a legjobbak, ráadásul az alig 80 perces játékidő ellenére még üresjáratok is vannak. Szerencsére az utolsó harmadban kellően őrült mészárszéket kapunk, amiben még a humor is működőképes. 

Az Evil Dead-del, vagy a Hullajóval ellentétben a Gyilkos mulatság nemhiába nem lett kultklasszikus, mert bár a legtöbb kis költségvetésű horrorfilmnél igényesebb és nézhetőbb, nincs meg benne az az átütő erő, ami Saulnier-t magasabb szférákba katapultálta volna, az csak hat évvel később következett be második filmjével. Érdekes és egyszer végigülhető szárnypróbálgatás, annál több viszont nem.

6/10

A Gyilkos mulatság adatlapja a Magyar Film Adatbázis oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr808877282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása