Azt gondolhatnánk, fogyatékossággal/halálos betegséggel foglalkozó, életigenlő filmet készíteni hálás feladat, hiszen rákos vagy tolószékes emberek láttán mindenkinek megindulnak a könnycsatornái, ha pedig ezt még valamilyen fekete humorral képesek vagyunk humorossá is tenni, teljes a siker. Az életrevalók receptjét például sokan ennyiben összegezték, de teljesen más hatásmechanizmussal dolgozó (és mégis remek) Tiszta szívvel mutatja, hogy nincs igazán egységes formula ebben a témában, de olyan sincs, amely minden esetben sikerre vezetne. A legkúlabb nap pedig egy olyan feldolgozása a témának, amely az említett receptszerűség miatt működik ugyan, de éppen ez választja el attól, hogy kiemelkedő és szerethető mozi lehessen.

A történet két hőse Andi (Matthias Schweighöfer) egy tüdőfibrózisos, haldokló beteg, akiből már szinte teljesen eltűnt az élni akarás, és az alkalmi tolvajlásokból élő Benno (a film író-rendezője, Florian David Fitz alakításában), aki agydaganata ellenére sem hajlandó depresszióba süllyedni. Benno mindenképpen találkozni szeretne kislányával, akit exfelesége szándékosan távol tartott eddig tőle, és amikor kiderül, hogy ehhez Afrikáig kell utaznia, meggyőzi Andit, hogy egy rakás hitelt felvéve (lévén, hogy azokat már úgysem kell visszafizetniük) vágjanak bele az utazásba, amelynek során remélhetőleg rengeteg új élménnyel is gazdagodnak.

Megvan tehát a két klasszikus tűz-és-víz figura, akik ráadásul pont a sztori fő mozgatórugóját adó halálos betegség kapcsán képviselnek eltérő álláspontot, az útifilm szerkezet, amelynek során jó sokszor őrületbe kergethetik egymást, és A legkúlabb napban ennél többet nem is kell keresni. Túlzás lenne azt állítanom, hogy egy lélektelen kliségyűjteményről van szó, de Florian David Fitz műve fordulópontjai sok esetben kiszámíthatók és csak a koncepcióból adódóan vannak jelen. A legkúlabb nap nem enged igazán közel a karaktereihez, mindössze felvillant egy-egy küzdelmet mindkettejük számára, amelynek mentén végigrángathatja őket a forgatókönyvön - és éppen ezért arra képtelen, hogy új szemléletet mutasson a halál és a súlyos betegségek kapcsán.

Ráadásul a produkcióban található egy-két kellemetlen sallang (az afrikai kissrác például amilyen indokolatlanul érkezik, úgy is távozik a történetből), illetve ritmustalan, félbevágott, kapkodó jelenetek is, amelyek szintén nem segítik a befogadást. Ugyanakkor számos jó poént is láthatunk, a szereplők tragédiája ha nem is fakaszt krokodilkönnyekre, de határozottan megérint, és hiába tűnik úgy, a produkciót sokkal inkább az elképzelés, mint hősei vezérlik, jó pár emberközeli pillanattal is képes szolgálni. És attól még, hogy nem szolgál eget rengetően friss tanulságokkal elmúlásról és az élet kihasználásáról, a hasonló alkotásokból ismerős érzések és gondolatok még ugyanúgy érvényesek.

A legkúlabb nap enyhe túlzással a műfaj legjobbjai felvizezett verziójának tűnik, amelyben ugyan van humor, dráma és szerethető vonások, de messze nem olyan koncentrációban, mint az elvárható lenne. Nem szabad magasra helyezni az elvárásokat, és akkor csalódást sem fog okozni - mert végső soron rettentően nagy gyengesége egy sincs.

7/10

A legkúlabb nap teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán