Nem könnyű olyan filmet találni, amelyben Sean Bean nem halálozik el látványosan, nos ez az alkotás ebbe az exkluzív körbe tartozik. Viszont ezen kívül semmi másért nem érdemes megnézni, hacsak nem akkor, amikor éppen teljesen ki vagyunk facsarva, és mindegy, hogy min rágógumizik a szemünk. Ne legyünk igazságtalanok, nem bűnrossz a film, egyszerűen csak tökéletesen felejthető. Pedig az alapötletben sokkal több volt, Jodie Foster pedig csúcsformában alakította a főszereplőt, aki bármire képes azért, hogy megtalálja a kislányát, akiről mindenki azt hiszi, hogy nem is létezik. Halovány Pánikszoba utánzatról van szó, amely egy repülőgépen játszódik, és sajnos nem tudja fenntartani az elején kellőképpen felkeltett figyelmet, a végkifejlet pedig fájóan gyenge. Közepes mozi, egyszer nézős kategória, elsősorban Jodie Foster - rajongóknak ajánlott.
Kyle Pratt (Jodie Foster) férje tragikus hirtelenséggel hal meg, ő pedig kislányával elindul korábbi munkahelyéről, Németországból az Egyesült Államokba. A hosszú repülőúton elalszik, azonban amikor felébred, nem találja a kislányát. Pánikba esik, és mindenáron meg akarja találni, miközben minden jel arra mutat, hogy egyedül szállt fel a repülőre, ő azonban ennek ellenére mindent megtesz, hogy megtalálja a kicsit...
Nagy tisztelője vagyok Jodie Fosternek, sajnálom, hogy már régen láthattam igazán jó filmben, a két Oscar-díjas színésznő mostanában inkább a rendezésre koncentrál, legjújabb alkotása a cannesi filmfesztiválon debütált, és a sztárszereposztás ellenére sajnos nem kapott jó kritikákat. Ez azonban nem változtat azon, hogy kiváló művészről van szó, aki még egy ilyen közepes moziba is belead apait-anyait, nem rajta múlt, hogy nem lett belőle újabb mérföldkő a karrierjében. Talán kevesebbet kellett volna költeni a látványra, és többet foglalkozni a dramaturgiával, a történetvezetéssel, a karakterekkel, a végét pedig nem kellett volna végzetesen semmimondóra alakítani.
Jól indul a film, egy szívonalas alkotás lehetőségét hordozza, egészen addig a percig, amíg a kislány keresésre nem indul az anya. Mert onnantól kezdve egyre világosabban kiderül, hogy nem tudtak mit kezdeni a forgatókönyvírók a történettel, belepakoltak hát minden olyan klisét, amit már láttunk valahol, a fordulatok is teljesen kiszámíthatóak. Szerencsére mielőtt elaludnánk, mindig tudnak adni egy újabb adrenalinlöketet, amellyel sikerül elvánszorogni a következő holtpontig, amelyen nagy nehezen átvergődik a történet, már-már valódi feszültséget sikerül tartósan kialakítani a repülőgépen, hogy aztán a végkifejlet tökéletesen érdektelen legyen. Vannak szép pillanatai a filmnek, de összességében csalódást keltő, hogy mennyire ötlettelenül nyúltak hozzá a sztorihoz az alkotók.
Van nekünk egy lelkileg instabil anyukánk, akit mindenki megszállottnak néz, ő mégis kitart amellett, hogy a kislánya márpedig él, és a gépen van. Amúgy jól csűrik-csavarják az írók a dolgokat, már éppen megingott a hitem abban, hogy igazat mond, amikor a dramaturgiailag lehető legrosszabb pillanatban megtudjuk, hogy mi a helyzet a kicsivel. És inenntől kezdve minden feszültség eltűnik a történetből, tudjuk, hogy mi fog történni, elvész az érdeklődés utolsó szikrája is, már csak annyi van hátra, hogy rezignáltan végignézzük, hogyan győzi le az édesanya a valódi tettest. A vége már csak cukormáz, kár, mert lehetett volna ebből a filmből igazán ütős thrillert forgatni, csak ahhoz egy jobb forgatókönyv és egy erősebb kezű rendező kellett volna.
Jodie Foster elviszi a hátán a filmet, még ebben a harmatgyenge produkcióban is megcsillogtatja színészi kvalitásait, tényleg csak miatta érdemes egyszer megtekinteni ezt a közepes alkotást. Sean Bean ezúttal nem hal meg, de nem is tesz semmi különösen a filmvásznon, Peter Saarsgard hozza a kötelezőt, de alapvetően nem nagyon tud mit kezdeni a szerepével.
Robert Schwentke nem igazán tudta összefogni a filmet, a kezdeteknél ellőte a puskaport, később már nem nagyon tudott olyan atmoszférát teremteni, amelynek eredményeként emlékezetes alkotást adott volna ki a kezéből. Nem lett végzetesen unalmas alkotás, de finoman szólva is erős hiátus mutatkozik benne a maradandó pillanatok terén. Tucatfilm, sajnos nem az érdekesebb fajtából. Kár érte.
5/10
A Légcsavar teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
