Manapság nehéz olyan akciófilmet találni, amelyben fellelhető a megfelelő mértékű komolyság, az izgalmas akciójelenetek, sőt, a történet is szilárd lábakon áll, és nem a főhősök kikacsintgatása, vagy az agyatlan ám szórakoztató párharcok viszik el a néző figyelmét, hanem a valóban lebilincselő sztori. A dél-koreai Confession of Murder márpedig ilyen, hisz Byeong-gil Jeong rendező olyan székbe szögező alkotást tett le az asztalra, amely az utóbbi évek mezőnyében a párját ritkítja.
Choi nyomozó egy 17 évvel ezelőtti sorozatgyilkosság következményeit nyögi, hisz futni hagyta a gyilkost, akit 10 nő megölésével vádoltak. A gyilkosságok elévülésével azonban az elkövető nyilvánosság elé áll, és bűnét megbánva egy könyvet ir, amelyben részletesen beszámol a megölt nőkről és a gyilkosságok körülményeiről. Azonban Choi szélhámosnak tekinti Lee-t, és nyomozni kezd.
A sztori látszólag a jól megszokott krimi-thriller sablonokra épül, fellelhető például a múltja nyomása alatt élő nyomozó szerepe, aki nem tudja feldolgozni a 17 évvel ezelőtt történteket. Ezt legalább két tucat másik film is feldolgozta már, azonban a Confession of a Murder nagyszerűen csavarja meg ezt a sablont, hogy aztán a történet végéhez közeledve már közel sem legyünk biztosak abban, hogy tulajdonképpen mi is a bosszú tárgya.
A film ugyanis a nyilvánvaló akcióelemek mellett bosszúfilmes erényekkel is rendelkezik, és mivel nem csak Choinak - , hanem az áldozatok családjának is elszámolni valója van a gyilkossal, így rengeteg érdekes karaktert ismerünk meg, akik közül mindenkinek szépen megindokolt háttér-sztorit adtak, ebből adódóan mindegyiküket kidolgozottnak érezzük, csakúgy mint a látszólag rivaldafényre vágyó Lee esetében.
A történet ugyanakkor nem ilyen egyszerű, a film végéig rengeteg olyan csavar tarkitja a forgatókönyvet, ami igencsak felboritja a szereplők által alkotott sakktábla bábuit és a közöttük lévő viszonyrendszert, továbbá a film nem fél olyan erkölcsi kérdéseket sem boncolgatni, mint a bűnbocsánat, a rendőrség hatásköre, vagy az elévülés szükségtelensége. Byeong-gil Jeong ezen felül nem felejt el akciófilm sem lenni, mindjárt a kezdő képsorokkal egy látványos üldözési jelenetbe csöppenünk, ez a filozófia pedig végigkiséri a filmet, ugyanakkor nem megy a történet alakulásának rovására, hanem tovább mélyiti azt. Valahogy igy kell működnie egy akció-thrillernek.
Viszont nem szabad elsiklani a mű hibái felett sem. A történet sokszor próbál gyerekesen vicces lenni, máskor pedig az akciójelenet koreográfiája megy át modorosba, bár a hasonló verekedős betétek kedvelőinek ez is tetszeni fog, szerintem egy ilyen komolyan vett filmben bűn a hasonlókhoz nyúlni. Kissé szőrszálhasogatónak érzem magam, ugyanakkor muszáj belekötnöm a csupán néha alkalmazott, de annál rosszabbul megvalósított speciális effekteken, amelyek igazán képesek kizökkenteni a nézőt a komor hangvételből.
A Confession of Murder ennek ellenére olyan erényekkel rendelkezik, amelyet még ezek a gyermekded hibák sem tudnak elrontani, és pont ezért ajánlott azoknak, akik kicsit szkeptikusan állnak az ázsiai filmekhez.
8/10
