Nevesd ki magad, vagy téged nevetnek ki!
2016. március 17. írta: danialves

Nevesd ki magad, vagy téged nevetnek ki!

Ha megnézzük a modern blockbuster-trendeket, az vehető észre, hogy az alkotások egyre nagyobb részén uralkodik el az önreflexió és az ezzel járó humor. Természetesen erről mindenkinek a Marvel-filmek jutnak az eszébe, de a filmbéli szituációk kinevetése mellett akár a nosztalgikus visszautalgatás, vagy éppen a kettő keveréke is lehet ennek eszköze. Ezzel párhuzamosan pedig az tűnhet fel, hogy az effajta megközelítés egyenesen elvárás lett (mint ahogy én is szemére hánytam már például James Bondnak), avagy egy mondatban megfogalmazhatóan: nevesd ki magad, vagy téged nevetnek ki.nevesd.jpg

Ezen az alapon a Deadpoolt is hiba lenne egyfajta szuperhősfilm-antitézisként felfogni, sokkal inkább azok organikus evolúciójának egy újabb fázisát jelzi: az X-Men könnyed, de halálosan komoly, a TDK-trilógia (és az utána következő DC-filmek) egészen sötét, majd végül Marvel ismét könnyed, de a súlytalanságát humorral enyhítő stílusa is eljutott arra a pontra, ahol már minden igyekezet ellenére cinizmus és nevetség tárgyává vált, Tim Miller mozija pedig ezt csavarja még tovább azzal, hogy a szokásos formulát már a legkisebb mértékben sem próbálja meg komolyan vetetni. És ez természetesen nem csak ennek a műfajnak a vonatkozásában figyelhető meg: a Kingsman tavaly már elhintette a magvait ennek a hozzáállásnak, a 4. falat még kevésbé döntögetve, ugyanakkor saját magára már szintén filmként hivatkozva.

Utóbbi jellegzetesség magyarázata pedig egyben az egész jelenségé is: a közönség eljutott arra a pontra, hogy egy film nem várhat el tőle beleélést, sőt, ezt szigorúan deklarálnia is kell, különben a néző hatszor veri le rajta. Ha egy alkotás széttárja a kezét, és azt mondja, hogy "bocs, én csak egy film vagyok", akkor bármit megtehet, egyébként viszont a közönség egyenesen átverésként vagy arroganciaként értelmezi, hogy filmként próbál viselkedni. De legyen szó zenéről, könyvről, vagy egy egyszerű hírről, minden más téren is alapvetően jellemzővé vált, hogy a kritikátlan rajongói mentalitás mellett annak megjelent szöges ellentéte, a felhőtlen átélés elől módszeresen elzárkózó cinizmus.nevesd2.jpg

Természetesen nem állítom azt, hogy a régebben készült népszerű alkotások semmilyen mértékben nem voltak megosztók (erre bizonyíték, amikor egyöntetű kedvencnek tartott filmekről előkerül néhány korabeli kritika), de ezekben az esetekben alapvetően nem arról volt szó, hogy már önmagában az taszította volna a véleményezőket, hogy olyan alapvető dolgokat várnak el tőlük az alkotók, mint a beleélés vagy a kétkedés felfüggesztése. Néha komolyan elgondolkodtat, hogy pontosan milyen élvezetet keresnek azok, akiken már az első perctől látni, hogy csak annak a lehetőségét keresik, hogyan vonhatnák ki magukat a látottak hatása alól, akár a saját improvizatív stand-up műsort csinálnak, akár egyszerűen csak igyekeznek minél nagyobb távolságot tartani a megtekintett produkcióval. Nem tagadom, hogy van a filmművészeti igénytelenségnek egy olyan szintje, amely kizárólag ezt a reakciót váltja ki, de jelentős különbség van aközött, hogy valaki a látottak hatására, fokozatosan jut el erre a pontra, és aközött, hogy eleve ezzel a hozzáállással közelít egy műhöz.

Visszatérve a történelmi összevetéshez, a képet nyilvánvalóan torzítja, hogy apáról fiúra valószínűleg kevéssé szállnak olyan gondolatok, hogy "mekkora hulladék volt a Star Wars", és könnyen lehet, hogy a mai kor sikerfilmjeit övező negativitás is eltűnik néhány évtized múltán a megítélésükből, de az internetnek hála valamilyen formában ezek a negatív reakciók fennmaradnak az utókor számára, sőt, ezekkel lépten-nyomon szembesülnünk kell. Többek között maguknak a filmeseknek (Joss Whedont például annyira megviselte az Ultron kora fogadtatása, hogy egyből törölte is magát Twitterről) és a stúdióknak is, miközben utóbbiak számára egyre fontosabb lesz, hogy mennyire sikerül pozitív hype-ot kialakítani érkező produkciójuk körül. Míg a 80-as években Josh Trank kifakadása a Fantasztikus Négyes kapcsán valószínűleg nem jutott volna tovább egy vidéki lap hátsó oldalánál, tavaly a film többi baljóslatú előjelével (pl. hogy a Fox embargóssá tette a premierig a kritikákat) együtt futótűzként terjedt el és győzött meg milliókat arról, hogy nem érdemes pénzt költeni rá. Ebben a környezetben pedig még inkább szükségessé válik, hogy az első előzetes ne a nevetségesség látszatát keltse, hanem már elébe menjen a várható negatív reakcióknak - legyenek azok megalapozott kritikák vagy rosszindulatú trollkodások.nevesd3.jpg

Hozzá kell tennem, lehet, hogy ez a jelenség soha nem fog akkora mértéket ölteni, hogy releváns legyen: elvégre a Batman v Superman (hiába hozzáállás szempontjából a közvélekedés szerint is komoly lemaradásban) minden kritikai bukdácsolás mellett is komoly sikernek várható, már csak azért is, mert egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy elbukjon. (Ugyanakkor a Justice League írói már jelezték, hogy filmjük hangvétele lényegesen könnyedebb lesz.) Azaz úgy tűnik, bizonyos filmipari szereplők számára alapvetően még mindig teljesen mindegy, hogy egyes nézők milyen érzülettel ülnek be a produkcióikra, addig, amíg beülnek. És jobban belegondolva ehhez meg is vannak a nézőik: akik számára mindegy, mi a műsor, csak lehessen nevetni - mindegy, hogy vele vagy rajta.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr328479696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.03.18. 12:03:24

az a baj hogy a szuperhősfilmek nem elég pörgősek és a csavar is kiszámítható!
XD
azon kívül hogy minden szempontból totálgáz filmek (látvány szempontból is)

woar 2016.03.18. 13:16:02

Értem én a post mondanivalóját, de pont a Deadpoolt felhozni példának, kicsit öngól. Tessék olvasgatni a képregényeket! Deadpoolban pont az a pláne, hogy ő tudja magáról, hogy egy képregényhős.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.03.18. 13:21:49

@woar: Akkora öngól, hogy a kétmondatos indoklásod második felében szépen meg is ismétled, amit írtam. :D

Sandokohn - a maláj jiddis 2016.03.18. 13:40:14

@endike: akkor próbáld meg egyszer úgy nézni őket a moziban, hogy nem háttal ülsz a vászonnak! :-P

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.03.18. 15:00:25

Ha van valami, ami jobban idegesít, mint a kritikátlan/elvakult/fanatista rajongói hozzá állás (bármi iránt), az éppen ez a fajta kákán is csomót kereső mentalitás. (Megj.: a legtöbb fantasztikus/akció film igényli a suspension of disbeliefet, ami baromira nem egyenlő a "kapcsold ki az agyad és élvezd-del".)

Pont ezért utálom nagyon a CinemaSins youtube csatornát. Nem szerettem az elkurvult szót, de ha valamire ez elmondható, azok éppen ők. Régen, a kezdettekkor rövid videókat csináltak, amelykben főleg a filmekben fel lelhető (belső) logikátlanságokra, bakikra, túlzásokra koncentráltak. Aztán sikeresek lettek, a vidóik egyre hosszabbak lettek, és egyre kevesebb volt bennük a "valós hiba", ahelyett ilyen teljesen nonszensz dolgokat hoznak fel, mint sin. Ami persze lehetne egyszerűen vicces is, de úgy néz ki ez nem az én humorom. (Szemben például a Honesttrailerssel, ami tényleg kritikusan/parodisztikusan nyúl a filmhez). Sokan azonban szeretik, és félek, hogy vannak olyanok, akiknek a csatorna meghatározza, a filmekhez való hozzá állásukat.

Manapság, ahol a ránk ömlő temérdek mennyiségű információ miatt nagyon sok ember csupán két skatulyába - nagyon szar/(nagyon) jó - képes besorolni egy filmet, hogy egyszerűbb legyen, szerintem mind a két mentalitás káros, és árt a filmélvezetnek és a filmről kialakult diskurzusnak. (Persze ezt a mentalitást azért a Rottentomatoes fresh vs rotten felosztása, illetve az Index azon hozzá állása, hogy évente minimum 5 "legszarabb" filmet avatnak is erősen erősíti)

Ami pedig az önreflektiv filmeket érinti: ha nem is nagyban, de azért talán, így a Marvel filmek (Guardians of galaxy) - Kingsmen - Deadpool sikere talán erre visz. (Deadpool témában, amúgy James Gunn egyik FB bejegyzését érdemes elolvasni, hogy miként fogják félreérteni a stúdiók ezt a sikert).

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.03.18. 15:58:30

@The Man Who Laughs: Hú, tényleg, köszi, hogy behoztad a CinemaSinst, teljesen jogos, hogy tökéletesen reprezentálják ezt a mentalitást. Alapvetően én is azért hagytam abba, mert sem humor, sem érdemi kritika nincs már egy 20 perces nitpickingben, ráadásul ebben a "How to make movies like..." sorozatban is annyira borzasztó felszínes közhelyeket kezdtek pufogtatni. Ezzel szemben én is úgy gondolom, hogy az Honest Trailers 5 percben is teljesen frappáns, hatásvadászattól mentes és viszonylag korrekt kritikákat tud megfogalmazni egy filmmel szemben.

A RT-nek alapvetően a percepciója a szar, kicsit végig kéne gondolni, hogy egy biztonsági játék csupa 6-7-essel közel 100%-ig mehet (Force Awa... izé, nem mondtam semmit), míg egy megosztó film (amit lehet, hogy te is zseniálisnak fogsz tartani) 50%-kal rohad. Ebből a szempontból tényleg igaz, hogy pont a vélemények komplexitását veszi el, de csak akkor, ha teljesen a százalékokra vagy ráfeszülve, és nem kattintasz rá arra a 300 kritikára (vagy legalább olvasod el a konklúziót), amit odatesz eléd. Pl. érdekes, de én ott pont egy negatív Deadpool-kritikában találtam meg azt a gondolatot, amely tökéletesen leírta az én szemszögemből a filmet - annak ellenére, hogy szerettem. A lényeg, hogy szerintem alapvetően nem a RT a bűnös, hanem az emberek nem használják értelmesen. Az Index is csak egy nagyobb jelenség része, mert annak ellenére, hogy jó eséllyel senki nem veti bele magát ezerrel az Asylum-mocskokba a legrosszabb film megállapítása érdekében, nagy hanggal év legrosszabb filmjét hirdetni még az évi 1 filmet nézők is szeretnek. (Ha már valami itt káros, az szerintem az Arany Málna, ami már évek óta kb. egy divatdíj, hogy mi az a film, amit jó eséllyel mindenki látott és utált.) Azt kéne egyszer világosan elmagyarázni mindenki számára, hogy ahogy a legjobb film is a top abból a 100 jó filmből, amit láttál, úgy a legrosszabb is ez fordítva, és nem valami nyálas romantikus film, amin rohadtul szenvedtél, amikor a csajod elrángatott rá... (Vagy elmentél a sajtójára, mert ingyen volt...) Mellesleg ezért nem is írtam és nem is fogok soha ilyen legrosszabb filmes listát írni.

Gunn bejegyzésénél meg erre gondolsz?
www.facebook.com/jgunn/posts/10153162287591157
Valamennyire igazat adok neki, mert én is a Deadpool ilyenfajta félreértésére számítok, de ugyanakkor az általa említett az eredetiségnek kell, hogy legyen egy kontextusa. A Deadpool nem szimplán eredeti volt, hanem eredeti volt abban az értelemben, hogy leszámolt egy rakás aktuális sablonná nemesedett tradícióval. Biztos vagyok benne, hogy 2007-ben ez a film feleennyit sem hozott volna, és ennek csak az egyik oldala az, hogy akármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét látni benne, sokan pont a szuperhősdivat miatt ültek be rá, de főleg mert nem ültek volna már az első előzetes poénjai sem, ha nincs egy Zöld lámpás vagy egy Wolverine, amin lehet élcelődni. (És ebből nincs annyi, hogy már jogosan lehessen élcelődni.) Ezért is írok arról, hogy a Deadpool nem valami semmiből jött csoda, hanem egy evolúció aktuális lépcsője. (De ehhez nem is kell feltétlenül egy ilyen koncepció, ha úgy vesszük, például a Fury Road is egy reflexió a kortárs akciófilmekre, tehát ilyen szempontból nagyon kevés film eredetisége értelmezhető önmagában.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.03.18. 16:06:05

@The Man Who Laughs: (Bocs, még a Deadpoolos gondolathoz jutott most eszembe:)
Visszakanyarodva Gunn kiindulópontjához, ha ezt az evolúciót vesszük, akkor Hollywood végső soron nem ért félre semmit, mert ironikus módon a Deadpool eredetisége egy olyan közönségigényre reagált, amelyet párszor még ki lehet aknázni, mielőtt egy új igény merülne fel. A jó kérdés viszont az, hogy amikor ezt a kört is megjártuk már, akkor hova lehet csavarni tovább ezeket a sztorikat...
(Ja és persze ezt ne csak a szuperhősök kontextusában nézzük, ha a Gravitáció volt a hard sci-fik TDK-ja, akkor a The Martian meg egy echte Marvel-film...)

Sieg 2016.03.18. 22:08:02

A poszt azért feltételezi, hogy korunk blockbusterei amúgy jól élvezhetőek és beleélhetőek lennének, ha az ember nem eleve negatívan állna hozzá.

Én úgy érzem, hogy a jó részüknél ez nem igaz: legtöbbjük klisés, műanyag, erőtlen, kiszámítható. Ezt nem előítéleteim miatt érzem így: több esetben egészen erős felütések után optimista lettem a filmmel kapcsolatban, hogy aztán még lelombozóbb legyen a folytatás.

Pl. a Spectre egy remek snittel kezdődött: dinamikus, jól koreografált és fényképezett, gondoltam, na végre, Sam Mendes megmutatja. Majd következett a film többi része, ami úgy lett önmaga paródiája, hogy nem akart az lenni.
Az SW is egész reménykeltően indult, mielőtt szégyenletes nosztalgiavadászattá, igénytelen copy-paste-té és olcsó poénkodássá nem degradálódótt riasztó sebességgel.
Az egekig magasztalt Guardians of the Galaxy-ra és az Avengers-re is nagy reményekkel ültem be, hogy aztán halálra unjam magam a klisés, erőtlen, kiszámítható blockbusteren.

Az ilyen alaptípusú filmek egyrészt valóban úgy válhatnak élvezhetővé, ha kinevetik saját magukat, mint pl. a Kingsman. Másrészt azonban meg lehetne őket jól is csinálni, ha ki mernének lépni a blockbuster-sablon biztonságos kliséiből és ripacskodásából. Nolan készített erős és magával vivő szuperhős-filmeket. Az első három Bourne bemutatta, hogy szuperkém-film is lehet színes-szagos és magával sodró.

Szóval én úgy gondolom, hogy a mai blockbuster-trenden jogosan lehet fanyalogni. Most már (ennyi csalódás után) viszont lehet, hogy már én sem tudom levetkőzni azt, hogy pesszimistán kezdjek el nézni egy ilyet. De könnyen meggyőzhető vagyok. Csak erős filmeket kellene csinálni.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.03.18. 22:13:19

@danialves: Hogy, hova lehet csavarni? Szerintem az lesz, mint a (spagetti) western filmeknél

1960 és 1980 között majdnem 600 európai western készült. Az igazi dömping azonban leginkább a 60-s években volt, a 70-es évekre igazából már kezdett kifulladni az egész, és ekkor megpróbálkoztak (többek közt) humorral frissíteni a zsánert (Az ördög jobb és bal keze sikere volt ennek az egyik oka, amit aztán többen le is koppintották), majd aztán az évtized végére ez is kifújt.

Persze a western nem halt meg, hiszen manapság is kapunk egy-két évente igazán nívós, minőségi darabokat (úgynevezett revizionista westernek, amelyek általában kiforgatják a klasszikus sablonokat) . Szóval a szuperhős filmek dömpingje is kifullad, de lehet, hogy jobb is lesz, mert azután remélhetőleg kevesebb, ilyen film fog készülni, ám azok emlékezetesebbek lesznek majd.

Persze a Deadpool egy olyan világban és korban, amikor nincs ekkorra szuperhős dömping nyilván nem működött volna, hiszen az átlag mozi néző nem értette volna az utalásokat stb. De félek, hogy ahelyett, hogy a stúdiók nekiállnának a Marvel recepttől határozottan elrugaszkodó, valamilyen értelemben friss/újszerű/szokatlan/formabontó szuperhős filmeket csinálni, inkább elkezdik a Deadpool humorát/utalásait/stílusát utánozni, olyan hősökkel is, akiknek ez nem feltétlenül áll jól. És persze másodszor már azért nem fog annyira ütni, ha valaki elmondja egy filmben, hogy a Green Lantern szar.

Szerintem a Warner Brothers ugyanebbe a hibába futott bele Nolan trilogiája után. Ami éppen azért lett sikeres mert: mert egy olyan képregény/szuperhős film volt, amihez hasonlót korábban még nem láttunk. A koncepció, hogy egy jelmezes igazságosztó is lehet földhözragadt, komoly és drámai egészen új volt, különösen ha megnézzük, a címszereplő Batman Begins előtti utolsó kalandját. (Igaz az X-Men próbálkozott már előtte, de aztán az a hulám hamar kifújt) A stúdió(k) ebből azonban annyit érzékelt, hogy a népek bírják a dark-and-gritty képregény/blockbuster akcíó filmeket, és aztán (más stúdiók is) próbáltak mindent úgy eladni legalább marketing szinten (Thor: Dark World, Star Trek: Into Darkness, szó volt egy dark-and-gritty Zorro rebootról is), a Man of Steel esetében pedig magát a filmet is próbálták a TDK-hoz igazítani, csak éppen ami nagyon jól áll Batmannak, az kevésbé működik Superman-nek. (Szerencsétlen Snyder azóta próbálja győzködni a világot, hogy amúgy mennyire hű volt a karakterhez, meg magyarázkodni, hogy Superman miért írtja ki a saját bolygóját, meg miért öl, amikor nem kéne neki)

Ezért nem tudom eldönteni, hogy jó lesz-e a Suicide Squad, ugyanis én a koncepciótól egy félkomoly Galaxis Őrzői jelegű filmet várnék, és a 2. előzetes alapján, ezt meg is fogom kapni. Ám az első előzetes éppen ezt a post-TDK "dark-and-gritty", drámai vonalat erősítette. (A film szín kezelése is a Man of Steel sötét barnás, színek nélküli világát idézi.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.03.19. 01:29:10

@Sieg: Nem feltételezem, sőt, a példáiddal mind egyetértek. De pont az a problémám, hogy ami kiemelkedőnek lenne nevezhető ebből a trendből (pl. Fury Road, Gravity), az mind olyan alapon van lefikázva, ami egyértelműen azt jelzi, hogy az illetőnek nem sikerült beleélnie magát. Igyekeztem is jelezni, hogy minden filmnek meg kell adni a lehetőséget, én úgy érzem, meg is adtam a Spectre-nek és a Force Awakensnek is, az, hogy nem tudtak élni vele, már más kérdés. De mindenesetre pont az gondolom, hogy a Jason Bourne már egy sokkal cinikusabb közönséggel fog találkozni, mint a Bourne Identity 14 éve, attól függetlenül, hogy éppen olyan erős lesz-e.

@The Man Who Laughs: Igazából ami bonyolítja a képet, hogy a 30 évre előre bejelentett Infinity War pt. 6000-rel eléggé sarokba szorították magukat, nyilván nem lehet hirtelen elkezdeni más filmeket készíteni. Ugyanakkor a Deadpool 2 (meg mivel az tuti siker, várhatóan a Deadpool 3) biztosan továbbviszi ezt a vonalat. De az igazi kérdés az, hogy mi lesz más téren, pl. a Kingsman hozzáállása mennyire él tovább (oké, ott is lesz Kingsman 2, de azon kívül), vagy pl. a Rhett Rheese-Paul Wernick-féle Life mennyire lesz a Gravity-Martian sor Deadpoolja (már ha egyáltalán ugyanabban a stílusban írják meg)
De ráadásul akárhogy is sikerülnek, ezek a mozik alapvetően még egy jó darabig nyereségesek lesznek, a MoS is a nyilvánvaló félresikerültsége ellenére azért szépen hozott, szóval a nagyjából harmadik bizonytalansági tényező meg az, hogy mennyire akarnak ennek az alkotók elébe menni, és inkább egy Deadpoollal csinálni 600 milliót, mint egy Batman v Supermannel.
(Suicide Squad meg tuti jó lesz, David Ayer nem tud hibázni :P)
süti beállítások módosítása