2016. feb 01. 12:00  

A nagy dobás / The Big Short (2015)

írta: danialves
A nagy dobás / The Big Short (2015)

Amikor A nagy dobást feltűnt a láthatáron, őszintén nem tudtam eldönteni, mire számítsak tőle: egyrészt a 2008-as válságról készült már két remek darab (Inside Job, Margin Call), és bár ez a film látványosan közönségbarátabb hozzáállást ígért, nehéz volt kihámozni az előzetesekből, hogy egy pénzügyes átverős mozi, dráma, vagy egyértelmű vígjáték válik majd belőle. Ráadásul Adam McKay személyében mindez egy olyan rendező keze alatt formálódott, aki leginkább a két Anchorman rendezőjeként vált ismertté Hollywoodban. A végeredmény pedig tényleg tartalmaz egy kicsit mindenből, de ez a keverék jórészt előnyére válik.the-big-short-wide-crop_1400_0.jpg

McKay lényegében tényleg ugyanazt a történetet szeretné elmesélni, mint az Inside Job vagy a Margin Call, csak nem az áldozatok, szakértők és "elkövetők", hanem a bankok hibáit kihasználó üzletemberek szemszögéből, sokkal közérthetőbb formában. Sőt, eleinte talán túlságosan is közérthető formában: bár bizonyos szinten ötletes, ahogyan a rendező a Wall Street farkásából örökölt kiszólogatásokhoz és magyarázatokhoz viszonyul (különböző celebek szájába adja a pénzügyi konstrukciók ismertetését), rengetegszer tűnik úgy, hogy a rendező csak villogni szeretne, hogy ő mennyire szórakoztatóan is elő tud adni egy egyébként lapos és száraz témát. És a helyzet iróniája az, hogy ezek a rövid magyarázó szakaszok igazából csak azt ismétlik el újra, amelyek már a párbeszédekben is elhangzottak, ugyanis azok jelentős része is éppen arról szól, hogy a legnagyobb befeketetési guruk konyhanyelven részletezik egymásnak a helyzetet. (Ryan Gosling egyszer még egy Jenga-tornyot is elővezet szemléltetőeszközként...) Az is feltűnhet, hogy ha már sikerült megnyerni a produkcióhoz egy Bale-Gosling-Carrell-Pitt kvartettet, a stáb igyekszik a lehető legtöbbet kihozni belőlük, David O. Russell-féle improvizációs gyakorlatokká alakítva egyes jeleneteket.

A nagy dobás pedig nem csak ebben mesterkélt, hanem amilyen komikummal karaktereit felvezeti és interakcióikat ábrázolja, igaz, addig jó, amíg még ezekre tudunk koncentrálni, és nem a mű kinézetére. A jelenetek többsége úgy néz ki, mintha véletlenül azt került volna a végleges verzióba, ahogyan az operatőr állítgatja a kamerát, miközben a színészek próbálnak: a fókusz és a kép is ide-oda ugrál, kétségbeesetten próbálva elkapni a színészeket, akárcsak egy reality show-ban, ahol képileg is valós időben kell lereagálni a történeteseket. Ezt a zavarosságot pedig a teljesen ad hoc vágás teszi még hektikusabbá, egy fejfájáskeltő képi világot eredményezve.thebigshortbale900.jpg

Ugyanakkor a könnyed stílus kétségkívül ad egy kellemes lendületet az egyébként nem túl történetszerű eseményfolyamnak, igazán viszont akkor kezd el működni a produkció, amikor elkezdi komolyan venni magát, és showmankedés helyett a válság mechanizmusáról és erkölcsi vonatkozásairól kezd beszélni - ráadásul képes arra, amelyre a témában korábban született produkció nem voltak: rövid szakaszok erejéig betekintést ad az átlagemberek sorsába is. És a két órás játékidő vége felé már azt venni észre, hogy hedge fund menedzserek vibráló szópárbajai helyett egy olyan drámát látunk, amely igyekszik nézői szemét felnyitni a válságot okozó pénzügyi termékekkel és a szabályozó szervek alkalmatlanságával kapcsolatban. És úgy gondolom, a valódi teljesítmény éppen az ebben a moziban, hogy bemutat egy olyan világot, amelynek már a szimpatikus Robin Hoodjai is olyan figurák, akik tulajdonképpen szégyentelenül sokat kerestek kerestek maguknak és befeketetőiknek mások kisemmizéséből profitálva.

Kissé kerülőúton tehát, de Adam McKay végül eléri azt, ami a célja lehetett ezzel a filmmel: úgy közvetíteni üzenetét a pénzügyi válságról, hogy közben nézője nem fullad bele a szakzsargonba, és még egy kellemes filmélménnyel is gazdagodik.(Hozzá kell tennem azonban, hogy amennyiben ilyen hányadék látványvilágot képes csak összehozni, addig lehet, hogy inkább könyvekkel kéne próbálkoznia - igaz, adaptáció lévén itt ez a lehetőség már ki lett lőve.) A nagy dobás vígjátékként lehet, hogy nem az igazi, de ez alapvetően a szükséges rossz ahhoz, hogy képes legyen egy fontos és aktuális témát közel hozni a tömegekhez.

8/10

A nagy dobás teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

Szólj hozzá

oscar vígjáték dramedy filmkritikák