Bevallom, már hosszú-hosszú évek óta nem merültem bele a kardozós-varázslós fantasy könyvek bugyraiba. Gyermekkoromban a Cherubion kiadó égisze alatt született, Nemes István (John Caldwell) és népes kompániája által alkotott "hamburger-fantasy" regények és novelláskötetek jelentették nálam a műfaj alfáját és omegáját, faltam is őket tucatszámra. Az elmúlt években (évtizedben) azonban nem igazán látogattam el az orkok, lovagok, varázslók lakta irodalmi vidékekre - a számítógépes/telefonos/mobilos és egyéb játékokat meg a filmeket most hagyjuk ki a képletből. Ennek a hiátusnak vetett véget Richard Morgan Az acél emléke című regénye, mellyel ismét felvettem a hagyományosabbnak tekinthető fantasy fonalát.
Két tényező határozta meg az érdeklődésem ezen mű iránt. Elsősorban a fordító, Benkő Ferenc személye, akit van szerencsém személyesen ismerni, és cimborámnak tekinteni; másrészt pedig a kötet internetes visszhangja, amely összességében elég pozitívnak tekinthető. Feri munkájában nem kellett csalódnom, szerény - de bizonyára elfogult - véleményem szerint egy-két apróbb hibától eltekintve (melyeket talán a korrektor, illetve a szerkesztő orvosolhatott volna) igencsak minőségi munkát tett le az asztalra. Magának a regénynek az értékelését azonban már nem tudom ilyen velősen megfogni.
Térjünk vissza a műfajra. A bevezetőben sword & sorcery fantasynek kategorizáltam az alkotást, amin azért a regény ismerői kicsit felhördülhettek, hiszen Morgan sötétebben, valamint sok tekintetben realisztikusabban és "felnőttesebben" közelít a témához, mint mondjuk Robert E. Howard vagy Poul Anderson. Hősei kiégett, csalódott, függőségektől és perverzióktól szenvedő lelki roncsok, és az őket körülvevő világ is kegyetlenséggel és igazságtalansággal terhes. Mindez arra engedne következtetni, hogy kőkemény dark fantasyként beszéljek a regényről... de nem teszem. Álláspontom szerint az író nem merészkedik olyan messzire a sötétségbe, és nem nyúl olyan bátran a horrorhoz (ez főleg a kötet végén válik nyilvánvalóvá), mint amennyire pl. J. Robert King teszi azt A Félelem Cirkuszában, ezért nem tudom nyugodt szívvel dark fantasynek nevezni a művét.
De mindegy is a kategorizálás, beszéljünk inkább egy pár szót a történetről. Adva van egy relatíve eredetinek mondható, középkori jellegű fantáziavilág, sok emberrel, minimális varázslattal, néhány szeszélyes istennel, valamint nulla orkkal, törpével,és tündével. Ez utóbbiak helyett néhány Richard Morgan agyából kipattant humanoid fajzatot kapunk (dwendák, kiriathok és pikkelyesek, akikről olyan rettenetesen sokat azért nem fogunk megtudni). Ebben a világban három, a csúcson már igencsak túllévő, csalódott és cinikus hős útját követhetjük végig, akik régebben harcostársak voltak, de a történet kezdetére már elsodorta egymástól őket az élet. Ringil nemesi származású, legendás hírű, de szexuális beállítottsága (mondjuk ki nyíltan: meleg) miatt a családja által megvetett kardforgató; Egar egy lovas nomád törzs vezetője, lándzsás-bárdos-nagypofájú barbár; Archeth pedig egy drogfüggő, kiriath vérből származó, dobótőrökkel halált osztó hölgy, aki mellesleg királyi tanácsadó is. A történet mozgatórugója Ringil, akit a családja felkér, hogy kutassa fel az egyik rabszolgasorba került és eltűnt rokonát...
Ha őszinte akarok lenni, a regény története egyáltalán nem nagy szám. Bár akadnak különlegesebb momentumok (pl. a mérgezési kísérlet), és emlékezetes fordulatok is (pl. "a mocsár messze földön híres lányai"), a könyvben a hangsúly a sztori helyett érezhetően a fantasy klisékben gyökeredző, de ezeket látványosan kinövő főszereplőkön van, akik viszont abszolút érdekesek és hitelesek, tényleg öröm róluk olvasni - és sok ponyvafantasyvel ellentétben nekik nem csupán a harcmodoruk sajátos, de a személyiségük és az életszemléletük is. A szereplőket körülvevő világ aztán megint csak nem hatott rám a reveláció erejével, bár hiteles volt a felépítése és működése, nem éreztem benne azt, hogy igazán markánsan különbözne mondjuk J. R. R. Martin "tűz és jég" univerzumától.
Ami nagyon komoly pozitívuma viszont a műnek, az a nagyszerűen eltalált hangulat és a filmszerű megközelítés. Mire is gondolok pontosan? Morgan nem ír kiemelkedően jól, de ahhoz ért, hogy sajátos, egyszerre baljós, egyszerre kalandos, és nem utolsó sorban fanyar akasztófahumorral átitatott atmoszférát teremtsen. Hősei szarkasztikus, szókimondó megjegyzései kiválóan lazítják fel és rángatják le a rögvalóság szintjére a sokszor nyomasztó eseményeket. Érdekes bűvésztrükk a kötet ebből a szempontból: bár sötétség és komor kilátások uralják a hangulatot, végeredményben mégis a "kard és mágia" fantasy elpusztíthatatlannak tűnő, pimasz beszólásokkal szurkáló heroikus kalandorait láthatjuk akcióban.
Apropó akciók! Ezen a ponton tényleg nem túlzás a "filmszerű" megjegyzés. Morgan olyan helyzeteket ír le, és teszi ezt olyan prózai, naturalisztikus stílusban, amelyek rendre gyöngyvászonra kívánkoznak. A kevés számú, de brutális és vérbő küzdelmek ugyanúgy példaként hozhatóak erre, mint a világok-alternatív idővonalak közötti szürreális vándorlás, vagy egy-egy istenség felbukkanása. Bizonyos esetekben az író plasztikus stílusa azonban ellenérzéseket szült bennem. Morgan kendőzetlenül szól a szereplői szexuális vágyairól és életéről is, ami engem a meleg együttlét szarszagra is kiterjedő ecsetelésénél már egy pöttyet azért zavart... ezeknek a pornográf részleteknek a dramaturgiai indokoltságát én erősen megkérdőjelezem. Értem, hogy felnőttes a megközelítés, de ezt nekem ebben a környezetben nem tudta befogadni a gyomrom, pedig olvastam én Philip José Farmert is, meg ismerem a Trónok harca sorozat vonatkozó részeit is.
Összességében - az ecsetelt kisebb-nagyobb problémák ellenére - én jó szájízzel tettem le a kötetet. Nem került be a kedvenceim közé a mű, de elismerem érdemeit, és várom a folytatásokat (Richad Morgan trilógiát írt a Ringil és társai köré, de a második-harmadik rész magyar fordításáról még nem tudok), elsősorban a különleges főszereplők miatt. Aki túl tud lendülni azon, ha egy sötét fantáziavilágban felbukkan egy késhegynyi melegpornó is, az tegyen bátran egy próbát a könyvvel.
7/10
