Könyvkritika: Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (2015)
2016. január 11. írta: tonks

Könyvkritika: Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (2015)

416dliahdzl_sx331_bo1_204_203_200.jpg Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni című film számomra a tavalyi év egyik nagy meglepetése volt a jóféle stílusával, remek szereplőivel (meg színészeivel) és a mondanivalóját is olyan jól eladta, hogy nem bánnám, ha a mostani tizenévesek kultfilmjévé válna úgy se fog, de na, reménykedni szabad. Mint a legtöbb tinifilm, ez is könyv volt először, de itt legalább értem is, miért akarták vászonra vinni. Jesse Andrews hosszú című regénye 2012-ben jelent meg és a film magyar bemutatásának hála, itthon is kiadták magyarul. (Fun fact: A hasonló sztorijú Csillagainkban a hiba alapjául szolgáló könyv is 2012-es.)

Nincs kiforrott véleményem abban a kérdésben, hogy a filmet látni, vagy a könyvet olvasni jobb-e előbb. Rossz könyvből is lehet jó filmadaptációt csinálni, de nyilván az tud leginkább fájni, ha jó könyvből pocsék filmet csinálnak. Itt most a lehető legjobb kombinácó jött létre: a film is jó, a könyv is jó, és mindkettő a maga nemében.

 

A fülszöveg:

Egy kis barátságba még nem halt bele senki.
Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket.
Egy nap az édesanyja ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel.
Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak, és Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedelmeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nem csak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében.

Jesse Andrews Pittsburghben született, de sok helyen élt már San Sebastiántól Berlinen át Los Angelesig. Regényíró, zenész és forgatókönyvíró. A Harvardon végzett, később írt úti beszámolókat, dolgozott idegenvezetőként és egy német diákszálló recepciósaként. Az Én meg Earl, és a csaj, aki meg fog halni az első regénye.

covers_362299.jpgMivel ez könyvkritika, így a filmre több külön sort nem pocsékolnék el, utolsóként még csak annyit, hogy tényleg nagyon-nagyon tetszett és tényleg magasra rakta a mércét.

Ezt a mércét szerencsére a könyv már a stílusával meg tudta ugrani. Greg szinte már régen látott ismerős volt a szarkazmusával, védekező természetével, és egész végig tudatosította bennünk, hogy ő mesél nekünk, de ezt nem jó dolgában teszi, és igazából vannak olyan részei a sztorinak, amik miatt legszívesebben halottnak tettetné magát. A szülei elég furák, mint ahogy a filmben is és van egy néha említett húga, Gretchen hogy lehet így hívni egy lányt..., aki nem igazán folyik bele a bátyja életébe, berendezési darab, mint Cat Stevens, a macska.

Greg ugye muszájból barátkozni kezd a leukémiával diagnosztizált Rachellel és a végzős éve végül nem arról szól, hogyan élje túl valahogy a gimiben az utolsó évet hanem arról, hogy megismer, majd lassanként megszeret egy halálos beteg lányt és ezzel nem igazán tud mit kezdeni. Sok mindenre ráébred emiatt, jó és rossz dolgokra egyaránt. Untig ismerjük már a felnövés sztorikat, mint könyvben, mint filmben, de Greg története mégis tudott számomra újat nyújtani. Ki ne érezné magát kínosan, egy kopasz, sápadt, mogorva lány mellett? Teljesen átéreztem, hogy Greg miért vetette be a legalapibb túlélési technikáját, a viccelődést állandóan Rachel mellett. Én nagyon bírtam végig a humorát és a stílusát, de az is igaz, hogy ez a mindig viccelődő, laza és kicsit szarkasztikus életszemlélet nem mindenkinek való.

Amiben a könyv mindenképp többet nyújt,az Earl személye, aki igazából önmagában is megérne egy külön könyvet. Gregnek több fejezet is kell, hogy bemutassa az alkotótársát, aki kábé mindenben az ellentéte, de ezért is egészíti ki olyan jól. Nagyon dilis, annyira lazán vesz mindent, amit csak irigyelni tudtam. Elég pocsék családból jön, elég kemény az élete, amiről Greg bár tud, de nem izgatja annyira, hogy a kapcsolatukba ez belefolyjon. 


me-and-earl-dying-girl-movie-1024x576.jpgRachel viszont jobban működött a filmben. Nagyon üde egyéniség, de Greg E/1-es szemszögéből nézve nem tudott önálló személy lenni és a film készítői tették bele a film végén levő kis kreatív csavart is vele kapcsolatban, ami kifejezetten jó döntés volt. Hiányoltam is itt a könyv végén. Rachel legnagyobb érdeme, hogy Greg miatta kezd végre megkomolyodni és felnőni. A lány nélkül nem beszélhetnénk a fiú fejlődéstörténetéről - különösen jó érzés leírni ezt a mondatot úgy, hogy tudom, ez nem valami giccses, szerelmes, romantikus történet.

A könyv elbeszélésmódjáért is pacsi Jesse Andrews-nak, mert tényleg teljesen olyan volt, mintha egy film-őrült, filmszakértő srác írta volna. A forgatókönyvként megfogalmazott jelenetektől a végére már kicsit besokalltam, de emellett végig nagyon pontos is volt: pontokba szedett mondanivaló, a különböző végkimeneteleket bemutató írások, várható párbeszédek és monológok, stb. Ilyennel még nem nagyon találkoztam, tetszett ez az újítás. Ezen kívül tele van zsúfolva remek egysorosokkal és gondolatokkal, amelyek mindenképp újraolvasandó könyvvé teszik. A filmbe szinte csak a töredékük lett átemelve, mondjuk a felét is szinte lehetetlen vállalkozás lett volna, tényleg annyi van.

Remélem, Jesse Andrews nem ragad le az első és egyetlen könyves írók táborában, szívesen olvasnék még tőle. Meglepően laza és menő arcnak tűnik az infók alapján. Addig is az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni-t félreteszem a valamikor újraolvasandók polcára.

9/10

Elég sok könyvet olvasok, ezt nemrég egy könyves bloggal is megtámogattam. Akit érdekelne mit, miért és mennyit olvasok, az itt megtalálhat. pacsi, tonks

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr268250192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása