Elvitathatatlan tény, hogy a tévében közvetített harcművész események napjainkban leginkább csak a showbizniszt, mintsem a valódi, a szó szoros értelemben vett sportélményt szolgálják, nem csoda, hogy a különböző küzdősportok egymás fölé licitálva próbálják minél inkább nézőcsalogatóvá alakítani a saját portékájukat. A Piros öv egy olyan alkotás, amely látszólag ezen sorba beállva, az akciófilmek futószalagját akarja erősíteni, ugyanakkor a film jóval több és másabb mondanivalót tartogat annál, mint amelyet a szinopszisból gondolhatnánk.
Mike Terry (Chiwetel Ejiofor) harcművész-oktató, aki a sportra egyféle filozófiai tanításként tekint, ebből adódóan kerüli a hivatalos versenyeket, mivel nézőpontja szerint az ellenféllel való megmérettetés ilyen módja lealacsonyítja az ősi keleti tanokat. Mike azonban egy szerencsétlen este miatt óriási gondba kerül, és a folyamatosan szoruló hurok miatt kénytelen a szorítóba lépni.
A Piros öv olyasmit tud, amely pont úgy hiányzik napjaink harc-filmjeiből, mint lassacskán a sportból is: nem az egymással való, mondvacsinált tétre menő bunyóra szorítkozik, hanem a harcművészet filozófiai és morális oldalát tárja a nézője elé egy olyan karakter szemszögéből, aki nem óhajtja igába hajtani a fejét az óriási sportgépezet nyomására sem. Mike ugyanis életmódként tekint a sportágra, és akkor sem hajlandó szembeköpni az élete gerincét alkotó tanításokat, amikor egy kvázi összeesküvés miatt mindenki erre próbálja kényszeríteni.
Hogy főszereplőnk döntése hibás-e, azt David Mamet író-rendező nem rágja a néző szájába, ugyanakkor a lezárást tekintve megpróbálja megmutatni a saját szemszögét ezzel kapcsolatban. Mike karaktere ugyanakkor önmagában nem lenne kiemelkedő, a főhős igazi erénye Ejiofor érzékeny játéka, aki nagyszerű, non-verbalitásra támaszkodó alakításával egy-egy mimikájával is képes építeni a főszereplő jellemét.
Nem állítom, hogy a Piros öv egy tökéletes film volna, sőt, a sok helyen igencsak gyenge vágás, valamint néhány mellékkarakter ki nem bontása fájó hiányosság, ugyanakkor Mamet filmje olyan sportágtól, sőt, sporttól független morális értékeket boncolgat (becsület, tisztelet, az egymás iránti elkötelezettség), amelyek kihalófélben vannak mind a sport, mind a hétköznapi élet berkein belül. Ha másért nem, ezért mindenképp érdemes a megtekintése, ugyanakkor ha valaki egy tipikus harcos-bunyós akciófilmet vár, az igencsak rossz ajtón kopogtat.
8/10
