A november nem volt a legerősebb filmes szempontból, és az eddigieknek méltó megkoronázása lesz az utolsó premiernap. Ugyan a felhozatalban nincsenek kifejezetten gyenge filmek, de igazán ígéretes darabbal sem találkozhatunk, a választék pedig egész hónapban most lesz a legkisebb. Avagy ez a 4 produkció vár ránk csütörtöktől:
Elnézve Az éjszakám a nappalod előzetesét, továbbra sem látom azt, hogy a Filmalap milliói következetesen jó helyre folydogálnak, és ezúttal nem csak az a bajom, hogy a végeredmény láthatóan nem lett túl színvonalas, de klasszikusan rossz magyar filmes vonásokat hordoz magán. A vígjátéknak és kriminek is túl bárgyú történet, amely a sajátos magyar ügyetlenkedésbe próbálja burkolni inkompetenciáját, a műfaji határokat feszegetőnek tűnő, de igazából zavaros és mesterkélt elbeszélésmód mind egy jó ideig volt a hazai filmek sajátja - és őszintén remélem, ez a produkció nem ezt a kort hozza vissza.
Spielberg számos filmtervet tett félre, hogy elkészíthesse ezt az alkotást, én pedig még mindig nem tudok rájönni, hogy mi ennyire vonzó számára történelmi képeskönyvek gyártásában. A képsorok (és az első kritikák is) a Lincoln stílusjegyeire és élményére mutatnak rá A kémek hídjában, amelynek köszönhetően sejthetjük, hogy a veterán rendező nem készített egy rossz darabot, de nekem önkéntelenül is az ugrott be A kémek hídja előzetese közben, hogy biztos érdemes ilyen művek miatt hanyagolni például egy Robocalypse-t?
Ha már történelmi képeskönyv, Speilbergnek akad egy komoly vetélytársa is, a 20. század elején született női egyenjogúsági mozgalom személyében. A szüfrazsett azt a nemes feladatot vállalja magára, hogy ennek a küzdelemnek állítson emléket - igaz, a white guilt filmekhez hasonlóan már csak akkor, amikor ez a harc okafogyottá vált. Sokan éppen azt is vetik a produkció szemére, hogy többre nem is képes annál, mint hogy egy szürke krónika legyen, amely ráadásul még a fontosabb pillanatokat sem képes megörökíteni, tehát A szüfrazsett valószínűleg egy fikarcnyit sem különbözik a díjszezonra feltűnő életrajzi daraboktól.
Alapesetben most egy-két mondatot biztosan szentelnék annak, hogy mi értelme van egy lassan 4 éves filmet a mozikba küldeni, de ezúttal kifejezetten örülök (még akkor is, ha csak néhány vidéki mozi fogja játszani), ugyanis egy borzasztóan alulértékelt darabról van szó. Bővebben kritikánkban.
