The End of the Tour (2015)
2015. november 11. írta: danialves

The End of the Tour (2015)

eot_1.jpgHa életrajzi filmnek lehet hibája az, hogy túlságosan is izgalmasnak próbálja bemutatni főhősét, úgy különösen is dicséretet érdemel egy olyan alkotás, amely a legkevésbé sem igyekszik pátoszba burkolni középponti alakját. Őszintén bevallom, ha nincsenek ilyen pozitív kritikái, önszántamból soha nem néztem volna meg egy filmet, amelyben két figura beszélget az egyik könyvéről, de a The End of The Tour minden percében meglepően kellett konstatálnom, hogy mennyire élvezem és leköt, amit látok. És a film formulája valóban valami olyat tartogat, amelyhez nem igazán vagyunk hozzászokva az életrajzi daraboktól.

Azok legtöbbje ugyanis kétségbeesetten próbál meg legendát faragni főszereplőjéből, amely nem is feltétlenül azt jelenti, hogy kizárólag a pozitívumokra fókuszál életéből (bár ilyenre is látni bőven példát), hanem arra, hogy az egész megközelítését úgy alakítja ki, hogy az illető sztárságát hangsúlyozza ki és azt építse tovább. De amikor David Lipsky (Jesse Eisenberg) elutazott egy illinois-i kisvárosba, hogy interjút készítsen az aktuális bestsellert jegyző David Foster Wallace-szal (Jason Segel), legkevésbé sem egy írólegendát talált, hanem egy olyan fickót, aki egy ősrégi Civic-kel jár, és két kutyájával osztja meg meglehetősen rendetlen legénylakását. És ezen a ponton már maga Lipsky sem tudja, hogy egy póznak tartsa vagy kezelje természetesen az országos hírű író teljesen hétköznapi hozzáállását.

eot2.jpgDe a mi szempontunkból nem is az a lényeg, hogy mennyire őszinte az a kép, amelyet Wallace mutat magáról (pontosabban amit Lipsky megírt, hogy mutat magáról), hanem az, hogy ez látványosan szembemegy azzal, ahogy egy ilyen film általában hozzányúl egy karakterhez. Persze lehet azt mondani, hogy Wallace mítoszává az átlagossága válik ezen a produkción keresztül, de alapvetően üdítő látni, hogy egy alkoholfüggőség és depresszió nem a szenvedést érzékletesen ábrázoló képsorokban, hanem kevésbé hangsúlyos félmondatokban kerül elő. Egy jórészt abból is adódik, hogy egy 5 napos interjú keretén belül tényleg csak a főszereplő szavaira támaszkodhattak az alkotók, ha valamit el akartak mesélni róla (leszámítva az alkotás középrészét, amikor turnéja utolsó állomásán vesz részt), így James Ponsoldt rendező kezében annak kellett lényegessé válnia, hogy mit és hogyan mond két karaktere.

Ebből a szempontból pedig jobb választás nem is lehetett volna Jason Segel, aki eddigi langyos komikus szerepei után vérprofi módon lényegül át az egész művet domináló alakká, és ezt csak még jobban kihangsúlyozza a kontraszt, hogy Jesse Eisenberg ismét csak önmagát képes alakítani. Lipsky rajongást és újságírói kegyetlenséget vegyítő kérdezősködéséből, valamint az interjúhelyzetre folyamatosan reflektáló, ugyanakkor önmagával kapcsolatban sokszor meglehetősen zárkózott Wallace hozzáállásából létrejön egyfajta szokatlan kémia, amely egy rakás izgalmas párbeszédet inspirál, lehetővé téve egyszerre, hogy kissé kerülőúton ugyan, de végső soron mégiscsak megismerhessük Wallace-t, de ugyanakkor az ő sokkal általánosabb érvényű (és mégsem túl szentenciózus) gondolatait. Furcsa módon az alkotás éppen azt szenvedi meg, amikor nem ezekre a szövegekre, hanem a képeire támaszkodik a játékidő közepe táján, ugyanis bár az is fontos adalék Wallace figurájához, az igazi lendületét mindig is ezekből a dialógusokból nyeri Ponsoldt. Bár vizuálisan nincs sok mozgástere egy ilyen sztorinál, a változatos helyszínekkel, beállításokkal, a jelenetek feszesre vágásával folyamatosan igyekszik azon, hogy ne váljanak fárasztó szövegeléssé a filmben látottak.

És a The End of the Tour tulajdonképpen ezzel kihoz mindent, amit ki lehet hozni abból, hogy két ember (kisebb-nagyobb megszakításokkal) bő másfél órán keresztül beszélget: egyszerre egy szokatlanul kevéssé hatásvadász portré és egy érdekfeszítő, de nem túl tolakodó gondolatokkal megpakolt kamaradráma. Nyilván ez összességében még nem egy remekmű titulusra feljogosító egyveleg, de az Oscar biopic-dömpingje előtt nagyon jó látni egy olyan alkotást, amelynek nem az a fő célja, hogy legendát faragjon főszereplőjéből.

8/10

A The End of the Tour teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr738070070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása