A pár éve bemutatásra kerülő Hotel Transylvania meglehetősen szépen termelt a kasszáknál, így már-már törvényszerűen következett a 2015-ös második rész, Ahol még mindig szörnyen jó alcímen. Költői túlzás lenne azt állítani, hogy Genndy Tartakovsky megreformálta volna az animációs filmek műfaját. Egy-két emlékezetesebb karakter kivételével nyugodtan lehetne a filmet egy átlagos gyerekmeseként aposztrofálni. A szomorú az egészben az, hogy a három évvel későbbi folytatás látványos alibiprojekt lett.
Mavin és Jonathan élik a boldog kis életüket a hotelben sőt, össze is házasodnak. Az esküvő után nem sokkal Mavin várandós lesz, az új jövevény pedig Drakula gróf nagy bánatára embernek tűnik. De ő nem ismer lehetetlent, és elhatározza, hogy mindenáron előhozza az unokából a szörnyet.
A Hotel Transylvania második részén masszívan érződik, hogy tulajdonképpen az alkotók csak a korábbi box office sikereket akarták újfent meglovagolni. A történet enyhén szólva hézagos, ami pedig külön zavaró volt számomra, hogy nincs konkrét főszereplője a filmnek, aki köré a cselekmény épülne. Persze vannak olyan figurák, akik több reflektorfényt kapnak a többieknél, de az általános tendencia szerint a szereplők felváltva kapnak néhány egyéni villanást tartalmazó jelenetet, és javarészt ezek a szegmensek teszik ki a játékidőt. Ennek megfelelően borzasztóan csapongó a cselekmény. Sokat markolnak az alkotók, különböző témaötleteket is felvesz, de az ezekben rejlő potenciált csak nagyon felületesen sikerült kiaknázni. Például Drakula és Vlad viszonya teljes mértékben hanyagolva van, amikor egyszer csak az írók észbe kaptak, hogy hoppá, ezt gyorsan be kéne állítani egy fontos szálnak, mielőtt véget ér az alkotás. Cserébe viszont legalább eszméletlenül lendületes a film, észbe sem kaptam, mire már véget ért Drakula grófék kalandja.
Poénok terén jóval visszafogottabb az első filmnél. Próbálkozások vannak bőséggel, de inkább csak kedves, megmosolyogtató humorforrásokkal lehet találkozni. Viszont elismerésre méltó, hogy a kisgyerekek agysejtjeit nem akarták traktálni az ilyen filmeknél jól ismert elesős, fingós, alpári viccekkel. Azt viszont hiányoltam, hogy nem igazán szól az idősebbekhez a folytatás. El lehet nézni, kedves kis mókázás ez, de nincs meg az a sok animációs filmnél tetten érhető szimbiózis, ami egyszerre szórakoztatja a kicsiket és a nagyokat (lásd példának okáért az Agymanókat).
A sok felsorolt negatívum ellenére a Hotel Transylvania második része teljesen fogyasztható, nézhető darab, de a teljesen felesleges és funkciótlan folytatások táborát erősíti. Egyszer unaloműzésként meg lehet nézni, de nagy fordulatokra és forradalmi mondanivalóra ne számítson senki.
6/10
