A horror koronázott királya: Stephen King (1947-)
2015. szeptember 21. írta: dome613

A horror koronázott királya: Stephen King (1947-)

Gyermekkoromban, alsós kisiskolásként utáltam olvasni, nem tetszett, hogy rám tukmáltak olyanokat, ami nem érdekelt. Aztán szép lassan behálózott a könyvek világa, igazából meg sem tudom mondani, mivel kezdődött. Sorban jöttek a fantasyk, aztán még több fantasy, az Alexandra törzsvásárlói kártyámra 3 hónap alatt ráment az az összeg, ami után 25% kedvezményt adnak. Próbáltam minden stílust, A nyomorultakon át A tetovált lányig, és a sors elém sodorta a Carrie-t. Aztán az Állattemetőt. Aztán az Az-t, és olvasás közben életemben nem féltem még úgy, mint akkor - és ennél a pontnál beszippantott. Nem volt megállás, még mindig nincs megállás...

stephen-king_1.jpgStephen Edwin King pontosan 68 évvel ezelőtt,  1947 szeptember 21-én született, Portlandben (Maine). Apja, Donald Edwin King 1949-ben elment cigarettát venni, majd sosem tért haza, anyja, Nellie Ruth Pillsbury egyedülállóként nem tudott mindig megfelelő életszínvonalat fenntartani neki, Stephennek és az idősebb, örökbefogadott Davidnek. Sokat költöztek, Portlandből De Pere-be, majd Fort Wayne-be, később Stratfordba, míg végül visszatértek a Maine állambeli Durham-be, ahol Ruth a szüleit ápolta halálukig. Később egy mentálisan sérültek számára fenntartott intézményben kezdett dolgozni, ahol metodista lett, ahogy fiai is.

Gyermekkorában egyik barátját a szeme láttára ütötte el egy vonat, bár saját bevallása szerint egyáltalán nem emlékszik rá; sokak szerint ez az esemény befolyásolta/inspirálta néhány sötétebb témájú írását.  Hétéves korától kezdve írt kisebb történeteket, hatottak rá a fantasy és sci-fi filmek is. 13 évesen rátalált apja dobozára, amelyben annak befejezetlen – horror – kéziratai voltak. (A 2000-ben megjelent Az írásról önéletrajzi művében meghatározó élményként említi a doboz megtalálását, azonban a vonatbalesetről nem ír.)

Tanulmányait a Durham általános iskolában kezdte, majd a Lisbol Falls középiskolában folytatta. Ekkor kezdett rajongani az EC’s horror képregényekért, amelyekből a kedvence a Tales from the Crypt (Mesék a kriptából) volt. Szórakozásból írt történeteit a Dave’s Rag (a bátyja által indított újság, amit a barátaik körében adnak el, míg a tanáraik rá nem jönnek) hasábjai „publikálják”. Első története az I Was a Teenage Grave Robber (Tizenéves sírrabló voltam) a Comics Review magazinban jelent meg, 1965-ben. Egy évvel később beiratkozott a Maine-i Egyetemre, 1970-ben pedig diplomát szerzett angol szakon. Ugyanebben az évben megszületett első lánya, Naomi Rachel King. Hogy tanulmányait fizetni tudja, többek között egy mosodában is dolgozott, 1967-ben pedig eladta első novelláját a Strartling Mystery Stories-nak, a The Glass Floor-t (Üvegpadló).

Az egyetem után középiskolai tanári bizonyítványt szerzett, de nem talált azonnal állást, így férfimagazinokba kezdett novellákat írni. 1971-ben összeházasodott egykori diáktársával, Tabitha Spurce-szel, akitől egy évvel korábban a lánya, Naomi Rachel is született. Nem sokkal később tanári állást kapott a Hampden Akadémián, de fizetése kiegészítésére továbbra is eladta novelláit. Ekkor alakult ki a majdnem egy évtizedig tartó alkoholizmusa is.

stephen-king.jpg1972-ben megszületett második gyermeke, Joseph Hillstrom (aki Joe Hill néven szintén horror/fantasy író lesz, legsikeresebb könyvéből, a Szarvakból 2013-ban film is készült; kétségtelenül volt mit az apjától tanulnia, majdnem olyan jól ír), majd 1973-ban a Doubleday kiadónál megjelent első könyve, a Carrie (amelyből 1976-ban Brian De Palma filmet is rendezett, majd 2013-ban Kimberly Peirce remake-elt). Kezdetben 2500 dollárt kapott a jogokért, majd később még 400.000-et, amikor a New American Library megvásárolta. Nem sokkal később Dél-Maine-be kellett költözniük anyja egészségi állapota miatt, ekkor kezdett el dolgozni Jerusalem’s Lot - később Salem’s Lot – (Borzalmak városa) című könyvén, amely 1975-ben meg is jelent. Miután Ruth King meghalt, megírta az 1977-ben kiadott The Shining-ot (Ragyogás – 1980-ban Stanley Kubrick rendezésében egy ikonikus film született belőle Jack Nicholson főszereplésével, amit mellesleg maga King szépen mondva is utált, és ezt ki is fejezte). 1977-ben megszületett harmadik gyermeke, Owen Phillips (akiből másik fiához hasonlóan szintén író lesz), és megírta negyedik könyvét, a The Stand-et (Végítélet). 

Az 1970-es évek végén kezdte a The Dark Tower (A Setét Torony) sorozatot, amit azonban nem horror, sokkal inkább fantasy stílusban alkotott meg; a sorozat 7 kötetből áll, 2012-ben fejezte be az utolsó könyvet. Egyelőre ez a sorozat még kimaradt az életemből, bár a fantasy volt az első kedvenc műfajom, egyelőre a horroraira fókuszálok. Az 1980-as évek elején korábban megírt történeteit (Rage – 1977, The Long Walk (Hosszú menetelés: pár hete került magyarországi forgalmazásba, alig várom, hogy elolvassam!) – 1979, Roadwork – 1981, The Running Man (A menekülő ember) – 1982, Thinner (Sorvadj el!) – 1984) Richard Bachman álnéven jelentette meg, mert félt, hogy hírneve „véletlen” alakult ki, és kíváncsi volt, hogyan viszonyulnak egy „ismeretlen” íróhoz, de pár év múlva lelepleződött, és a The Bachman Books kötetben ismét kiadta ezeket a műveket.

stephen-king-009.jpg1999. június 19-én, délután 4:30 körül Kinget séta közben elütötték – eltörte a csípőjét, többszörösen a jobb lábát, össze kellett varrni a fejét, valamit a jobb tüdeje is összeomlott. (Később, az Álomcsapdában az egyik főszereplőnek szintén ilyen sérülései lesznek, az epilógusban pedig meg is jegyzi, hogy önmagáról is szőtt a történetbe részleteket. [zárójel a zárójelben, hogy több könyvében is visszatérnek önmaga tulajdonságai, gondoljunk csak a Torrance-fiúk alkoholizmusára a Ragyogásból és az Álomdoktorból] ). Pár évvel később (2006) megírta a Lisey’s Storey-t (Lisey története), ami állítólag a kedvenc saját könyve, tehát bizonyosan ez lesz a következő olvasmányom (még ha ezzel hátrébb is sorolom A tűzgyújtót). Szintén 2006-ban megjelent Cell (Mobil) is, ami szintén nagy sikert aratott, és várhatóan 2016-ban Tod Williams rendezésében a mozikban is viszontláthatjuk.

2008-ban jelent meg a Duma key és a Just After Sunset, utóbbi 13 rövid történettel, 2009-ben pedig az Under the Dome (A bura alatt, amiből 2013-ban sorozat is készült, és már a 3. évadnál jár, és King meglepően szereti!), 1074 oldalas könyve (az Az után a második leghosszabb), ami nem sokkal később felkerült a New York Times Bestseller listájának első helyére. 2010 februárjában kiadta 4 régebbi novelláját a Full Dark, No Stars (Minden sötét, csillag sehol) című kötetben. 2011. november 8-án megjelent a Kennedy-gyilkosságot feldolgozó 11/22/63, amit 2012-ben a Word Fantasy Award Legjobb könyvének jelöltek, és a saját kis olvasólistámon is előkelő helyen szerepel. 2013-ban a Ragyogás folytatásaként megjelent a Doctor Sleep (Álomdoktor), amit epedve vártam, hiszen a Ragyogás az egyik kedvencem. Természetesen ugyan azt a varázst nem tudta elérni, és a sztori is egy nagyon picit "unalmasra" sikerült (esetében azonban még az unalmas is izgalmast jelent), alapjában véve szerettem a felnőtt Danny köré épített cselekményt. 2014-ben és 2015-ben pedig megjelent eddigi utolsó két könyve a Revival és a Finders Keepers (amelyeknek sajnos magyar forgalmazása még nincs). 
Külön érdekesség még, hogy történetei gyakran ugyan abban a városban játszódnak (legtöbbje Maine államban, pl. Boulder, Derry, vagy Castle Rock), és összefüggések is felfedezhetők a könyvei közt (persze nem fontos dolgok, csak utalások). Így ha valaki olvasott már pár könyvet tőle, nem lepődik meg, ha a Hasznos Holmikban megemlítik Cujo-t, vagy az Álomcsapdában a Tracker fivérek raktárát; ugyanakkor mégis egyfajta összetettséget jelképeznek ezek az apró utalások, hiszen így egy jóval komplexebb képet kaphatunk arról a világról, amit King felépített a szereplőinek.

King merített H. P. Lovecraft, Bram Stoker, Joseph Payne Brennan, és John D. MacDonald munkáiból, de kétségtelen, hogy hihetetlen képzelőerővel és grafomániával is megáldotta a sors. Bár fentebb néhány írását emeltem csak ki, nem mehetünk el szó nélkül az IT (Az), a Cujo, a Pet Sematary (Állattemető), a Christine, a Dolores Claiborne, A remény rabjai (klasszikus!), a Halálsoron, A köd, a Tortúra (atya ég, Kathy Bates mennyire érzi a King filmadaptációkat) és a Mr. Mercedes mellett sem, és akkor még közel sem esett szó minden írásáról ezen poszton belül.

stephenking_0.jpgAhogy a címben is szerepel, Stephen King maximálisan elismert nem csak a közönség, de a szakma által is: többszörös British Fantasy Society Awards -, Deutscher Phantastik Preis Awards -, Horror Guild -, Horror Writers Association (Bram Stoker Award) -, Library Awards -, Locus Awards (1978-tól kezdve 2007-ig 1989 és 2006 kivételével minden évben jelölt volt legalább egy könyve!) -, Mystery Writers of America és World Fantasy Awards nyertes, ezen kívül begyűjtötte még a World Horror Convention, a Los Angeles Times Book Awards, az International Horror Guild Awards első helyeit is, valamint rengeteg jelölést – és ezekből sem soroltam fel az összeset.

Bár a "közhiedelem szerint" könyveiből készült filmeket egyáltalán nem szereti (lsd. fentebb a Ragyogásnál), azért van, amit ő is elismer, sőt, külön könyvet is írt hozzá: Stephen King Goes to the Movies, amiben 5 rövid történetét feldolgozó film szerepel, többek között a Remény rabjai, valamint az 1408.

Nem tudom, Nektek mi a véleményetek, nem az összes könyve horror, de a borzongás mindig adott. A legfrissebb könyve, amit olvastam az Álomdoktor volt, amiben azonban nem tudta azt a bizonyos régi színvonalat visszaadni, pedig nagyon akarta (talán túlságosan is). Nem hinném, hogy King "elvesztette volna a varázsát", vagy képzeletét, sokkal inkább annak tudom be, hogy reprodukálni akarta a Ragyogást, de ennyi év távlatából ez nagyjából lehetetlen vállalkozás volt. 

Az elején beismertem, hogy az Az a legijesztőbb dolog amivel eddig találkoztam, és ha valami már azt eléri, hogy hajnal fél 2-kor még mindig olvasom, mert bár félek, de annyira érdekel a történet, hogy nem tudom letenni - akkor ott bizony valamit nagyon jól csinált. Pedig nem szeretem a horrort, ez egy érdekes ellentmondás nálam. 

Zárásként pedig essünk neki egy King-műremeknek, van miből választani, pontosan 250 novellája, rövid története és verse van (ha jól számoltam).
Ha pedig inkább vizuális típus vagy, ebből és ebből az összeállításból szemezgess.

A bejegyzés trackback címe:

http://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr277798940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Vierre_ 2015.09.21. 21:16:49

Nekem az "Az" az alfa és omega, több mint ponyva. Az tény, hogy könyvet befejezni King nem tud, azt mindig lezavarja szerintem, az már nem lényeges :) De imádom a formát, imádom amit csinál. A Ragyogástól a Halálos Árnyékig majd mindenét szerettem. a Mobilról én csak rosszat hallottam és mivel fantasy fan - is vagyok, a Setét tornyát nem szerettem, stílusvegyítés, de nem jól sikerült- szerintem. A filmjei kifejezetten rosszak és csalódás, hogy a Búra alatt című sorozatot szereti, mert egyrészt az minősíthetetlen, másrészt pedig a címén kívül semmi köze a filmhez. Nekem az egyik meghatározó és erről nem esett szó- a Rémkoppantó volt, mai napig az egyik kedvencem. Összességében nekem King valami olyat ad, amit más nem, a zsigeri, ősi, sötét borzongást, amikor olvasás után úgy megyek ki pisilni, hogy az utamba kerülő összes lámpát felkapcsolom, visszafelé pedig futok :D

dome613 2015.09.21. 21:21:24

@Vierre_: A Rémkoppantók volt tőle a második könyvem :) Stílusában akkor még nem egészen ismertem, így egy picit idegen volt nekem az egész. Nem sorolnám a kedvenc könyveim közé, de mégis volt benne valami, ami miatt még több Kinget olvastam :D

dome613 2015.09.21. 22:15:24

@toportyánféreg: Igen, Jack itt hosszú "nélkülözés" után ivott újra alkoholt. Egyébként King rendszeresen megemlíti a könyvek végén, ha van olyan tulajdonsága az egyik szereplőnek, amit a saját tulajdonságai közül emelt ki; ezért tud nagyon részletesen írni az alkoholizmusról és az alkohol iránti vágyról is például.

Lámlenge 2015.09.21. 22:29:15

Nem olvastad A Setét Torony könyveket?! Szerintem a legjobban sikerült művei, mindig alig vártam már a következő kötet megjelenését.

Johnny16v 2015.09.21. 22:36:38

Nekem nagyon bejött még a Nem jön szememre álom (Insomnia), ami nagyon megosztó könyv, kapott hideget-meleget az értékelésekben.

toportyánféreg 2015.09.21. 22:51:37

@dome613: konkrétan a Portland Maine-re gondoltam

dome613 2015.09.21. 22:56:03

@toportyánféreg: Ja, igen, ebből a szemszögből is igen a válasz :D

kpapper 2015.09.21. 23:10:28

Számomra magasan az Állattemető volt a legfélelmetesebb műve, a 3 legjobb regénye pedig szerintem a Ragyogás, az Az és a Végítélet. A mester novellái ugyanakkor szvsz átlagosan magasabb színvonalúak, mint a sokszor túlírt regényei (Éjszakai Műszak, Csontkollekció a két legjobb novelláskötete sztm). Sajnos számomra a Tortúra volt az utolsó igazán jó műve, az alkohollal együtt valami más is eltűnt belőle (dehát a legnagyobb íróknál, zenészeknél ez már csak így van...az alkohol és/vagy a kábszer "inspirálja" őket csak igazán). A balesetét követően pedig sokszor előbújik műveiben a szentimentalizmusa, hiába a korral jár (lásd még pl Spielberg utóbbi filmjei). Iten éltesse a "királyt", de azért igazán jöhetne már valaki aki méltó lesz átvenni a koronát!

canahari 2015.09.21. 23:10:41

A Tűzgyújtó P-R-I-C-E-L-E-S-S. Én is végigolvastam tőle szinte mindent. A Tűzgyújtó számomra verhetetlen.

SzocsO 2015.09.21. 23:31:00

Ugyan közösen írta Peter Straubbal, de nekem a Talizmán a kedvencem. Amikor megkaptam, kétszer olvastam el egymás után. Mikor sok évre rá kijött a folytatás, az persze már nem ütött egyből akkorát, de azt is nagyon szeretem, majdnem annyira, mint az első részt.

Viktor-a-konyhában · http://viktorakonyhaban.blog.hu 2015.09.22. 00:39:37

kedvenc egymásrautalásom a Bilincsben - Dolores Claiborne

andi8401 2015.09.22. 00:57:17

Langolierek sem maradhat ki! Eddig egyszer került a kezeim közé, kölcsönbe.. Évek óta vadászom. Fenomenális!

M3n10 (törölt) · http://automento-24.hu/ 2015.09.22. 07:15:24

A Ragyogás könyvben zseniális, a film viszont tényleg sz@r, egyáltalán még a közelében sem jár a könyv hangulatának. Ebből is látszik, hogy nem egyszerű képzelt dolgokat vizuálisan ábrázolni... Annak esetleg érdekes lehet aki nem olvasta a könyvet, de aki igen annak sztem egy csalódás...

Szakértő? Az nem volt... 2015.09.22. 07:49:58

A Long Walk-ot pár éve olvastam, hátborzongató, mert szerintem a médiában ez lesz a jövő. A Rage sohasem fog magyarul megjelenni, mert Amerikában King betiltatta az utánnynomását, így biztos nem fordítják le, bár annyira nem veszélyes a stílusa.

jet set 2015.09.22. 08:22:53

King olyan író, akinek van néhány szenzációsan jó könyve és rengeteg közepes vagy még inkább pocsék. A termékenység sajnos nála a minőség rovására megy.
De persze ízlések és pofonok, van, akinek a Setét torony is tetszik, pedig az egy minősíthetetlenül fos sorozat, próbáltam végigszenvedni, nem sikerült.