Az útvesztő - Tűzpróba / Maze Runner: The Scorch Trials (2015)
2015. szeptember 14. írta: danialves

Az útvesztő - Tűzpróba / Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

scorch-trials-group.jpgAz útvesztőt tavaly minden felszínessége ellenére is a szívembe zártam, ugyanis azzal tudott kitűnni a dömpingszerűen érkező YA-adaptációk tengeréből, hogy azok kliséi helyett inkább egy pörgős és izgalmas filmélmény megteremtésére koncentrált. Nyilvánvalóan a folytatásától is ezt vártam, és bár hellyel-közzel képes volt ugynazt hozni, sajnos kissé már elindult az "éhezőkviadalosodás" útján.

Thomas (Dylan O'Brien) és legkevésbé sem emlékezetes bajtársai alig jutottak ki az Útvesztőből, nem lelhetnek nyugalomra: ugyan egy látszólag minden igényüket kielégítő bázisra kerülnek, hamar átverést sejtenek a dolog mögött, és mint azt az előző film cliffhangere már megszellőztette, gyakorlatilag cseberből-vederbe estek. Ennek megfelelően hamar megszöknek új börtönükből, és nekivágnak a ferperzselt pusztának, hogy megtalálják az igazi ellenállókat. Csakhogy ezt sem a Veszett, sem a pusztát lakó zombiszerű fertőzöttek nem nézik jó szemmel.

scorch-trials-08.jpgAhogy azt az elődtől már megszokhattuk, a Tűzpróba sem veszteget sok időt a cselekmény beindítására, már szinte az első perctől kezdve a maximumon pörögnek az események, és ebből a tempóból gyakorlatilag a legvégéig nem ad alább a film. És ezt ismét annak árán éri el, hogy karaktereink továbbra is jellegtelen, felcserélhető arcok, a szövegkönyv háromnegyede a "Futás!" szóból áll, a történet pedig egy videojáték cutscene-jeinek mélységeit járja meg, ahogyan egyik "pályáról" a másikra dobálja hőseit. Ezúttal azonban nem az egyre mélyített misztikummal dolgozik a sztori, hanem akciójelenetekre cseréli a rejtélyeket, egyetlen hatalmas meneküléssé változtatva a film első kétharmadát, a (valószínűleg szokás szerint) megemelt költségvetésnek hála az elődnél jóval látványosabb jelenetekkel segítve azt. (Hazafias büszkeségem okán pedig muszáj megemlítenem, hogy mindezt Pados Gyula fényképezésén keresztül követhetjük.)

A Tűzpróba ezzel a húzással jól veszi ezt azt az akadályt, amelyen sok folytatás megbicsaklott már, hogy az első rész környezetéből, eszközeiből kilépve nem találta meg a saját útját, és nem volt képes ugyanazt az élményt visszaadni. Feszültség és izgalmak szempontjából tehát végső soron ugyanolyan jól működik, de második részről lévén szó, kicsit fájó, hogy alig kerülünk közelebb a szereplőink múltját övező kérdésekhez, a nézők előtt kitáruló világ pedig élő, koherens univerzum helyett csak hőseink konstans meneküléséhez teret nyújtó akadálypálya. Ez persze egy olyan mélységeket megjáró alkotástól, mint a Tűzpróba, bőven elfogadható, amíg a szórakoztatás része működik, de sajnos a film a saját kérdései által ütött hézagokat narratívájában egyre inkább klasszikus YA-sablonokkal próbálja befoltozni, amely a finálét egy kínos és lapos megoldásokkal teli átvezető szakasszá degradálja.

Így a Tűzpróba hiába képes jórészt ugyanazt a hatást elérni, mint elődje, ugyanezt a harmadik rész kapcsán már nem tudom remélni, mert mindeközben elindult egy olyan úton, amely a finálét jó eséllyel egy újabb tucat YA-mozivá fogja tenni. Ettől függetlenül elődjéhez hasonlóan ezt a darabot is érdemes megnézni, ha két óra agyatlan szórakozásra vágyik valaki, de szerintem lesznek még rajtam kívül, akik rossz szájízzel nyugtázzák majd a film le(nem)zárását.

7/10

Az útvesztő – Tűzpróba teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr297784874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása