Power kritikáját itt olvashatjátok
A 3. rész teljes joggal verte bele a szöget a Terminátor koporsójába, hogy aztán a 4. rész új univerzumot építő próbálkozását már az örökké elégedetlen rajongók kaszálják el, ugyanakkor valószínűleg kevésbé lettek volna boldogtalanok, ha tudják, mi következik ezek után. Két bukást követően ugyanis nagyon meg kellett erőltetniük magukat az ötödik Terminátor-film készítőinek, ők pedig előjöttek a lehető legkevésbé izgalmas megoldással: fogták az eddigi részeket és szépen egybegyúrták őket.
Az "egybegyúrták" ugyanakkor egy enyhe kifejezés arra az eszement vagdalkozásra, amellyel a különböző ismerős és kevésbé ismerős Terminátor-elemeket fércelte össze Laeta Kalogridis és Patrick Lussier. Bár a Terminátor eddig sem az időparadoxonok következetes kibogozásáról volt híres ("the fate is not set", és kész), ezúttal teljesen eldobták a gyeplőt: szereplőink kusza és többször átírt idővonalak között utaznak és küzdenek az össze-vissza érkező terminátorok hadával. A szkriptben legalább annyi önkritika van, hogy nem bocsátkozik körülményes magyarázatokba, ki-mit-miért-hogyan küldött vissza (ellentétben például a minden akciójelenethez legalább 10 perces indoklást fűző Halálos iramban-filmekkel), de akármennyire is pozitívum az ebből nyert lendület, egyben elképesztően súlytalanná is teszi a történéseket, hogy a semmiből bármikor elő lehet rángatni egy újabb terminátort vagy fordulatot, amely teljesen újraírja a cselekményt.
Ebben a kavalkádban sajnos a karakterek sem találják a saját útjukat, a film nem hogy hozzáad, de inkább elvesz az évtizedes figurákból: Schwarzenegger terminátorát egy comic relief verőemberré silányítja, John Connornak csak egy kissé erőltetett (de az előzetesek által azért következetesen lelőtt) fordulattal talál helyet (Jason Clarke ezt mindenkit - igen, még Jai Courtneyt is - alulmúló alakítással hálálja meg), Sarah és Kyle pedig annyira kétdimenziós főhősök, mintha egy videojátékban irányítanánk őket akciójelenetből akciójelenetbe. Ez utóbbiakról sem lehet sok jót szólni: a szériában először maratoni akciószekvenciák helyett rövid és ritmustalan összecsapásokat láthatunk, amelyek látványosan egy-egy moneyshot kedvéért szerepelnek, de igazán sem funkciójuk a történetben, sem szórakoztató jellegük nincs. Alan Taylor egyszerűen képtelen egy saját stílust kreálni művének, mindössze a korábbi epizódok sokszor erősen B-szagúan visszaadott vizualitását dúsítja fel irreális CGI-parádékkal, amelyek ráadásul szintén nem sikerültek a leglátványosabbra. Hangsúlyos, hogy spórolás okán a Pacific Rimhez hasonlóan ő is a sötétbe száműzi filmjét (a két órából nagyjából csak 20 perc az, ami nem éjszaka játszódik), de még így is sokszor kilóg a lóláb vizuális effektek terén, főleg, ha elkezdjük módszeresen összehasonlítani az elődökkel (pl. 1991-es T-1000-es vs. 2015-ös T-1000-es).
Azt viszont mindenképpen a Genysis javára kell írni, hogy az izzadságszagú újrahasznosítást nem olyan öntelten adja elő, mint a Jurassic World "ha nem tetszik, akkor te vagy telhetetlen" retorikája, hanem apró momentumaival igyekszik jelezni, hogy tisztában van a saját korlátaival. A korábbi részek felfogásához képest rengeteg humoros kiszólást enged meg magának, amelyek ráadásul sokszor pont a széria kinevethető vonásait veszik célba, nemcsak oldva a hangulatot, de egy egészséges önkritikát is adva a látottaknak. A szereplők szellemes szócsatái kifejezetten üdítő epizódokat képeznek az érdektelen drámázás és a jellegtelen zúzás között, és sokkal szerethetőbbé teszik a Genisyst, mintha nagyképűen mindenáron be akarná írni magát a filmtörténelembe.
A filmtörténelemtől azonban még így is borzasztóan messze esik az ötödik Terminátor-film, leginkább annak köszönhetően, hogy meg sem próbál a saját jogán alkotni valamit. Hiába köríti ezt önironikus megjegyzésekkel, az univerzum meghatározó elemeinek összedarabolásával és egy üres történetbe fűzésével nem lesz több egy lapos és felejthető darabnál, amelyet ugyan még különösebb szenvedés nélkül végig lehet ülni, de élvezni már alig.
5/10
A Terminátor: Genisys teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
