Mindenki, aki a '80-as - '90-es években élte a gyermekkorát, biztos megfertőződött annak a kornak az akciómániájával, és ha mostanra már nem is, akkor mindenki tagadhatatlanul Schwarzenegger, Stallone esetleg Van Damme bőrébe képzelte magát, így voltunk mi képzeletben kemény zsaruk, terminátorok, kick-box harcosok vagy akár hódítók. Attól függetlenül, hogy ezek a filmek már messze járnak és jórészt rosszul öregedtek, itt a Smoking Barrelsen leporoltuk a régi vhs kazettáinkat, betoltuk őket a lejátszóba és sorra nézzük a régi akciólegendák filmjeit. Természetesen ezek azok a kritikák, ahol objektivitást legalább annyira indokolatlan keresni, mint elfogulatlan osztályozásokat, azonban hiba lenne haragudni ezekre az alkotásokra. A rovat a következőképpen "működik": vagy a '80-as - 90'-es évek akciósztárjaival foglalkozunk, vagy egy, a korszakra jellemző zsáner műveit elevenítjük fel.
Az első hónap főszereplője Jean-Claude Van Damme lesz, azaz az ő 8 filmjével (2 film / cikk) találkozhattok a hét pénteki napján.
Véres játék (1988)
Nőiesen bevallom, a full contact-ról csak annyit tudok, hogy az isteni Jean-Claude királyul tolta a Kumitén a Véres játékban, legalábbis az emlékeimben (ebből gondolom nyilvánvaló, hogy az amúgy széleskörű érdeklődési körömbe a harcművészet nem igazán tartozik bele). A nyolcvanas évek végén ezzel a filmmel rúgta és spárgázta bele magát az (akció)filmtörténelembe Van Damme, aki nagy személyes kedvencem volt tiniéveimben, dacára annak, hogy zéró színészi képességei voltak, és a filmjei nagy része is a feledhető kategóriába tartozik. Ezzel együtt nem véletlenül vált egy korszak ikonjává a belga izompacsirta, nem csak karizma (meg hasizma, meg ilyesmik..) volt, hanem karizmája is, szerette a kamera, és nagyon látványosan tudott akciózni.
"Oké, usások!" és néhány kilassított akciójelenet. Szégyenszemre csak ennyire emlékeztem abból a filmből, amit egykoron rongyosra néztem, természetesen akkor még VHS-en. Nem kis aggodalommal vágtam bele az újrázásba, és sajnos nagyon sokszor fogtam a buksimat, hogy miért voltam oda érte anno. Mert ez egy tőrőlmetszett B-film, kiváló zenével, amelyben igazából semmi különös nincs, arról szól, hogy jól kigyúrt pasik jól péppé verik egymást egy harcos bulin, amelyet amúgy Kumité-nek hívnak. A film Frank Dux igaz történetén alapul, aki első amerikaiként lett veretlen bajnoka a sportágnak. Harcművészeti szempontból nem tudom megítélni, hogy mennyire voltak méltóak az alkotók a kiváló sportemberhez, JCVD viszont hitelesen hozta a karaktert (a tőle szokásos rémes túljátszással, ami senkit sem érdekel addig, amíg ilyen elképesztő mozdulatokkal örvendeztet meg bennünket). A forgatókönyvet nem vitték túlzásba, a 80-as évek kliséi halmozódtak fel benne, tökéletesen kiszámítható szöveggel és fordulatokkal, mégsem unjuk halálra magunkat rajta. Nem tudja végig fenntartani az érdeklődést a film (amikor nincs verekedés, tényleg nagyon zavaróan üres a történet), de amint elkezdődik a harc, mindez nem számít, mert a közelik és a kilassított jelenet, és kiváló zene olyan hangulatot áraszt, amelyet egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy gyermekkorunk kedvence fölött eljárt az idő, már nem olyan ütős, mint régen, az akciójelenetek még mindig nagyon látványosak, de az alkotás egésze sajnos egy kicsit megkopott. Van Damme hozza a kötelezőt, Bolo Yeung kellően zordonan néz, és rezegteti a nem megvetendő mellizmait, ez azonban már csak egy nosztalgikus estére elég, már nem vág földhöz az alkotás. Forest Whitaker is mellékszerepelt a filmben (egy nevetséges sokkolóval), Donald Gibb (aki pont úgy néz ki, mint egy Jackson ugyebár) szállította a humort, Leah Ayers a szépséget. Szinkronnal ajánlott a megtekintés, már csak azért is, mert úgyis így rögzültek a mondatok egykoron. Aki esetleg még nem látta volna ezt a filmet, egyszer mindenképpen nézze meg, a többiek pedig már úgyis kívülről tudják. Összességében egy hangulatos B-film, amelyben akad néhány felejthetetlen jelenet, de a saját érdekünkben inkább hagyjuk a polcon egykori kedvencünk VHS-kiadását, mert az emlékeinkben sokkal jobb ez az alkotás, mint a valóságban. /FilmBarath/
6/10
A Véres játék teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
A replikáns (2001)
A replikáns több szempontból is érdekes alkotás, egyrészt, mert bár papíron 2001-es, ha ez nem lenne ennyire biztos, lazán a '80-as évek akciókánaánjának közepére pozícionálnám. Másrészt, a filmben Van Damme két szerepben tűnik fel (ez ugye a Dupla Dinamit miatt annyira nem egyedi), de az egyik szereplő egy kegyetlen sorozatgyilkos. Őszintén szólva, ennél kevesebb vicces dolgot tudnék elképzelni, pláne ha őszintén és elfogulatlanul nézzük JCVD. színészi képességét.
A film ettől függetlenül teljesen jó, az akciók szépen muzsikálnak, noha kevesebb ökölharc alakul ki, mint azt a korábbi Van Damme-filmekből megszokhattuk. Ennek ellenére A replikáns egy teljesen megfelelő akciófilm, pörgős jeleneteinek, a szokottnál picit egyedibb sztorijának (mármint a Van Damme-éra filmjeit figyelembe véve), és a néha igencsak véres képsorainak köszönhetően. Viszont őszintén szólva nehéz elvonatkoztatni attól, hogy azt a bizonyos kegyetlen gyilkost a jó öreg Jean-Claude játsza, pláne ha ránézünk a fizimiskájára.
Aki azonban egy könnyed szórakozásra vágyik, az nagyot hibázik A replikánssal: Ringo Lam szokásához híven elvből elhessegeti a történet komolytalan töltetét, ebből adódóan a sztori sok helyen csalódást okoz azoknak, akik felhőtlen élményre vágynak, pláne, ennek ellenére az akció- és Van Damme-mániásoknak kötelező az alkotás, viszont meghatározó mondanivalót vagy valóban maradandó képsorokat ne ettől a "műtől" várjatok. /FroG/
A replikáns teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
6/10
