Kevin Smith-t szerintem keveseknek kell bemutatni. Amihez nyúl, gyakorlatilag azonnal kultfilmmé válik (a Red State és a Tusk esetében talán kevésbé igaz ez az állítás), és ez cseppet sem indokolatlan. Olyan rendező ő, aki sosem bonyolítja túl a dolgokat, és a jól felépített történet helyett inkább egy életérzés kiragadására koncentrál, amit kellően elborult karakterek még elborultabb párbeszédei segítségével meg is tud valósítani. A Shop Show egy igazi, tagadhatatlan Kevin Smith film, ám minden pozitívuma ellenére ez csak egy kis laza eresztésnek tűnik. Legalábbis közel sem nevezném akkora durranásnak, mint például a Shop Stop-ot.

A Shop Show esetében sem a sztori a legfontosabb. Persze kapunk egy nagyon lágy kerettörténetet, ami igazából csak arra szolgál, hogy megágyazzon a pörgős párbeszédeknek, és a karakterek közötti interakcióknak. Nagyjából annyiról van szó, hogy két haverral szinte egy időben szakít a barátnőjük, így a két léhűtő minden hétvégét a plázában tengetve keresi a választ az élet nagy kérdéseire.

A Shop Show-ban az a lenyűgöző, hogy úgy képes a Kevin Smith-i kultstátusznak megfelelni, hogy minőségét tekintve nem igazán kirobbanó. A film egyértelműen a hangulatával hengerel. A 90-es évek fiatalkori életviteléből sikerült Smith-nek kivágnia egy nagyon autentikus szeletet. Ez azonban a visszájára is elsülhet, ugyanis aki nem a 90-es években élte meg a kamaszkort (de magának a gyerekkori emlékeknek is sok kapaszkodót kínál a film), az nem biztos, hogy annyira pozitívan fogja tudni értékelni a Shop Show-t. Minden popkult-utalás, minden ruhaviselet, minden szleng a helyén van, és nagyot üt.

Azt viszont kicsit sajnáltam, hogy az általam nagyon kedvelt vígjátékkarakter Jay (Jason Mewes) a megszokottnál sokkal visszafogottabb volt, mint a többi Smith-filmben. Máshol sem az volt a jellemző, hogy ő lett volna az előtérbe helyezve, de itt teljesen elhalványult a figura. A sziporkázó pillanatai így is megvannak, de emlékezetesebben voltak ábrázolva a női karakterek, illetve a két főszereplő. A színészi játékokkal sincs komoly baj. Természetesen sok a túljátszott jelenet, de Smith valahogy mindig megtalálta az egyensúlyt a túlzásba eső és az életszagú jelenetek között. Elég részletes és árnyalt látképet kapunk a fiatal szereplők életéről, életszemléletéről. Nagyon sok őszinte szó esik a nőkről, a kapcsolatokról, és a nagyon sokszor felmerülő "Hol rontottam el vele a dolgokat?" típusú kérdéseknél is éppoly tanácstalanok a karakterek, mint mi magunk.

Ugyanakkor az az egészen parádés, hogy nem csak a szellemes, filozofikus beszélgetésekre épül a film, hanem sitcom-ként is működik. Smith-mércével mérve sok a Shop Show-ban a vizuális humor, ám azt csak a legritkább esetekben éreztem, hogy ez nem állt volna jól a filmnek. Persze megvannak a maga gyengébb pillanatai, de érződik a Shop Show-n, hogy egy kísérleti jellegű alkotás, amit egy percig sem szabad komolyan venni.

Nem vagyok azért elájulva Kevin Smith '95-ös produkciójától, hiszen a sok szórakoztató faktor ellenére nehéz lenne ezt filmtörténeti mérföldkőnek nevezni. De a Shop Show nem mozdul ki a saját komfortzónájából, Smith is tudta, hogy ez nem lesz olyan jó, mint az egy évvel korábbi előd, de valószínűleg nem is akarta túlszárnyalni azt. Mindenképpen érdemes megnézni.

7/10

A Shop Show teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán