Smoking Anniversary: A muzsika hangja / The Sound of Music (1965)
2015. július 05. írta: FilmBaráth

Smoking Anniversary: A muzsika hangja / The Sound of Music (1965)

a_muzsika_hangja.jpgHihetetlen, de már 50 éve tudjuk a dóról, ha dúdolunk, akkor így kezdjük el, a ré egy régen látott rét, mi, mi együtt ez a mi, fá, a fák fölött az ég, stb. A muzsika hangja a musical műfajának hatalmas klasszikusa, generációk óta nem ununk rá a (az amúgy igaz történeten alapuló) von Trapp család történetére, a fess kapitány, a szeretetreméltó nevelőnő és a hét, tündérien rossz gyerek még ma is képes rá, hogy meghódítsa a nézők szívét. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki többek között a film miatt tervez egy kirándulást Salzburgba, mert nehogy már ne nézzük meg ebben az életben azt a hegyet, ahol Maria énekelt a kezdőjelenetben, a kolostort, az ünnepi játékok helyszínéül szolgáló színházat és megannyi ismerős helyszínt. Ezredjére is bele lehet feledkezni ebbe a bájos, de mégis komoly mondanivalóval bíró alkotásba, igazi családi mozi!

Maria (Julie Andrews) a fiatal apácanövendék, komoly fejfájást okoz a kolostor vezetőjének, mivel életvidám természete folyamatos konfliktusok forrása. Úgy véli, ideje megismernie a világot, mielőtt meghozza a végső döntést arról, hogy Istennek szenteli életét. Így lesz  a lány nevelőnő a von Trapp családnál, ahol 7 gyermekre kell vigyáznia. A családfő (Christopher Plummer) először finoman szólva sem kedveli Mariát, de egy idő után nagyon is értékeli, hogy neki köszönhetően újra muzsika és gyereknevetés veri fel az addig szomorú ház csendjét...

Mi a jó a musical-ben? Egy jó barátom kérdezte ezt egyszer tőlem, és én a műfaj szerelmeseként csak azt tudom mondani, hogy az, hogy  (jó esetben természetesen)  örök érvényű érzelmekről és a szívhez szól. Persze a felszínen egy csöpögős - nyávogós zenés darab, amelynek a vége csakis pozitív lehet. Nos, ez nem ennyire egyszerű, a szórakoztatóiparnak ez az ága nagyon komoly tehetséget kíván a szereplőktől, hiszen egyszerre kell tudni jól énekelni, táncolni és egyáltalán nem utolsósorban embert ábrázolni. A műfaj klasszikus korszaka a 60-as évekig tartott, és éppen ez az alkotás volt az utolsó nagy siker ebből az időszakból. A 70-es években már a Hair volt a divat, de az sem volt jobb, mint az elődei, csak frissebb volt a zenei stílus és a karakterek. A 80-as és a 90-es években még volt egy szép korszaka a musical-nek, de mostanában sajnos nagyon kevés korszakos alkotás születik, viszont a régi kedvencekre szerencsére nem untak rá a nézők, így a műfaj még mindig nagy népszerűségnek örvend, ha nem is a filmvásznon, de a színpadon.

Robert Wise többszörösen is a szívem csücske, egyrészt a Star Trek család neki köszönheti az első mozifilmet, másrészt két toplistás musical is az ő nevéhez fűződik, hiszen A muzsika hangján kívül ő követte el a West Side Story-t is. Eredetileg nem ő rendezte volna a von Trapp családról szóló darabot, de végül mégis ő vezényelte le, ahogyan a castingnál is az ő szava volt a döntő, így nem Grace Kelly és Sean Connery lett a két főszereplő, akik akkoriban überhíresek voltak, hanem a tehetség számított, így Julie Andrews (aki akkor még a Mary Poppins előtti állapotban leledzett, a kutya sem ismerte Hollywoodban) és Christopher Plummer (aki legendásan utálta egyébként ezt a szerepét) karrierje vehetett repülőrajtot.

A történet középpontjában a család állt, de egyáltalán nem szirupos megközelítésben, arról nem is beszélve, hogy a nácik addig nem igazán jelentek meg musical-ben. Nagyon könnyen meg lehet kedvelni Máriát, a gyerekeket, és egy idő után a mogorva (de veszettül jóképű) von Trapp kapitányt is, drukkolunk nekik teljes gőzzel, hogy a happy end ne maradjon el. Természetesen nem kell aggódnunk e miatt, de addig annyira beleandalodunk a jobbnál jobb zenébe, a kedves történetbe, a stílusos szövegbe, a csodásan fényképezett jelenetekbe, hogy fel sem tűnik, milyen hosszú a játékidő. Nagy erénye a filmnek, hogy emberiek a karakterek, a sablonok (nem szép, de kedves nevelőnő elszereti a dögös családfőt a gyönyörű, de felszínes bárónőtől) jól működnek, az első szerelem és az első csók felejthetetlenül kerül ábrázolásra, a gyerekek pedig alapjáraton is nagyon cukik, és még jó karaktert is sikerült írni nekik. Kiváló alkotás, megunhatatlan!

muzsika_hangja2.jpgJulie Andrews tökéletes választás volt a női főszerepre, első osztályú musicalszínésznő, akit nem véletlenül zártak a szívükbe a nézők ebben az alkotásban és a Mary Poppins- ban. Christopher Plummer-nek nincs túl fényes hangja, de ettől még tökéletesen hozza a sármos kapitányt, az Edelweiss-t pedig utánozhatatlanul adta elő a filmben. A gyerekszereplők bűbájosak, Richard Hayden Max, Peggy Wood a zárda főnökasszony szerepében kiváló , Eleanor Parker (aki a film bemutatója idején a legnagyobb sztár volt a szereplők közül) pedig szép volt. 

5 Oscart vihettek haza az alkotók a filmért, közöttük Irwin Kostal a fülbemászó muzsikáért. Szinte mindegyik dal klasszikussá érett mára, kíváncsian várom kommentben, kinek melyik a kedvence (romantikus alkat lévén nálam az Edelweiss visz mindent). Nem világmegváltó alkotásról van szó, inkább egy olyan filmről, amelyen jól tud szórakozni a család minden tagja, és meg sem kottyant neki az elmúlt 50 év, még mindig tökéletes kikapcsolódást nyújt a nézőjének. 

10/10

A muzsika hangja teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr557595694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása