Filmek terén a legritkább esetben kötök kompromisszumokat. Nem szokott érdekelni, hogy egy adott művet ki dirigált, milyen színészek játszanak benne, vagy úgy általában milyen nyomott hagyott a nézők emlékezetében. Az égvilágon nem jelent számomra semmit a film megítélése szempontjából, hogy kik vettek részt az elkészítésében, és ilyen hozzáállással bizony Sydney Pollack kultfilmjéért sem tudtam igazán lelkesedni.
A történet a nagy amerikai világválság után játszódik. Sok a munkanélküli, a megélhetési kérdés vált az egyik legfőbb szociális problémává. Azonban meghirdetésre kerül egy maratoni táncverseny, ahol a győztes pár markát tetemes pénzösszeg üti. Hamar kiderül azonban, hogy a verseny gyakorlatilag vérre megy, és a megmérettetés egyes szakaszai addig tartanak, amíg valaki össze nem esik a fáradtságtól vagy rosszabb esetben meg nem hal.
Nagy dolognak tartom, hogy Sydney Pollack elképzelései még ennyi év távlatából is átjöttek. Sőt, aktuálisabb talán már nem is lehetne a téma. Érdekes alapötlet az átlagemberek és prolik heroikus mindennapi küzdelmeit egy táncversenyként szimbolizálni. A jelentkezők rivalizálása minden további nélkül megfeleltethető az amerikai álom örökös hajkurászásának. Ez így elsőre nem is hangzik rosszul, de a legnagyobb probléma a filmmel az, hogy ezek mind csak háttértartalomként funkcionálnak. Egyre idegesebbé és unottabbá váltam a játékidő előrehaladtával, ugyanis egyfelől bosszantott az érdekfeszítő alapelgondolás színfalak mögé szorítása, másfelől pedig idegen emberek végtelennek tűnő szenvedését nézni két órán keresztül nem a legizgalmasabb szórakozás.
A felszínen a táncon kívül alig véltem felfedezni valamit. De még ezzel sem lenne gond, mert más hozzáállással egy hihetetlenül feszült, pörgős és izgalmas viadalt lehetett volna kikerekíteni, de a film tempója túlságosan lassú ehhez. A karaktereket alig ismerjük meg, nincs olyan, akiért izgulni vagy szorítani lehetne, ráadásul olyan semmitmondó dialógusok hangzanak el, hogy annál még a kisnyugdíjasok kupaktanácsa is izgalmasabb a piaci tömeg forgatagában. Dinamikusabb vágással, lebilincselőbb filmzenével, kitörőbb színészi játékokkal, és árnyaltabb karakterekkel igazi mestermű is lehetne Pollack filmje.
Helyenként kifejezetten ügyes és elgondolkodtató pillanatok sorát tudja A lovakat lelövik, ugye? felvonultatni, de a körítés annyira száraz, hogy nagyon nehezen tudtam a látottakat megemészteni. Rosszul öregedő darab, sajnos.
5/10
A lovakat lelövik ugye? teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.
