Rudolf Péter és szakmai stábja tiszteletre méltó, minőségi munkája ellenére sajnos a Kossuthkifli úgy fog megmaradni a nézők emlékezetében, hogy az az a sorozat, amelyből egyetlen árva szót sem értettünk. Pedig nagyon vártuk már ezt a sorozatot, ki voltunk éhezve egy jó kis humoros, történelmi kalandorgiára. De sajnos nem azt kaptuk, amit vártunk, ezért nagyon csalódottak vagyunk. Holott csak annyi a sorozat bűne, hogy speciális nyelvezete van, amelyre nagyon oda kell figyelni, és a humora is nagyon egyedi. Így viszont sajnos nem sikerkompatibilis, nem lehet belőle frappáns mondatokat idézni (én sem tudnék, pedig a könyv hatalmas kedvencem volt), nincs teletűzdelve szexjelenetekkel (azért akad benne, de csak jelzésértékűen), na és nem jó csajok és pasik, hanem kiváló színészek (mondom színészek, nem sorozatszereplők) szerepelnek benne, akik nem a külsejükkel, hanem a művészi munkájukkal érvényesülnek, hát csoda, hogy lassan, de biztosan elfogytak a nézők a hat rész során? Én végignéztem, és csak azt tudom, mondani, sajnálhatják, akik kihagyták, de tökéletesen megértem őket, mert sajnos nem nyújt maradandó élményt ez a jobb sorsra érdemes tévésorozat.
1849-ben járunk, az országban háborús állapotok uralkodnak.. Swappach Amadé (Lengyel Tamás), a Kosstuh-hű őrnagy fontos teendői közepette szakít időt szerelme, Estilla (Trokán Nóra) meglátogatására is, azonban a bősz atya, Vödric Demeter (Haumann Péter) rajtakapja őket, és első haragjában kiutasítja a házból a lányát. A szerelmesek a szomszédban lakó idős Thalvizer grófnőnél, lelnek menedékre, innen indulnak el egy összeesküvés leleplezése miatt Debrecenbe egy jó nagy adag beugli-val egy delizsánszon. Az út hosszú és veszélyes, rengeteg kaland várja őket, nyomukban őket kereső atyáikkal...
Kissé haloványan kezdett a sorozat, folyamatosan javult, hogy az utolsó rész teljesen érdektelen legyen. Aki az első rész sokkja után (úristen, egyetlen büdös szót sem értek az egészből, mi ez az egész, nézze, aki akarja!) adott még esélyt Rudolf Péteréknek, az egészen jól szórakozott, de ez a stílus nagyon megosztó, valakinek vagy tetszik, vagy nem, középút nincs. Én az utóbbiba tartoztam, és kíváncsian követtem az eseményeket (amelynek fordulatai nem tudtak meglepni, hiszen olvastam a könyvet, amelyből készült), amelyek ha nem is voltak pergőek, de jól szerkesztetten és fényképezve kerültek prezentálásra. Azonban ez nem tudta feledtetni azt, hogy a könyvben zseniális poénok tévéfilmes köntösben nem működtek igazán, a szöveg nélkül pedig önmagában nem álltak meg a szép képek és a kiváló színészek által előadott jelenetek. Elég fárasztó követni a nyelvezetet, ezért nem tud igazán magával ragadni a történet, hiába a minőségi effektek és a zseniális zene.
Nem értek egyet azzal, hogy óriási hiba volt erre a sajnos nem túl sikeres sorozatra kidobni több, mint 800 millió forintot, hiszen jó színvonalú alkotás született, egy kortárs alkotás alapján, iszonyatos munka volt egy ilyen történelmi kalandfilmet leforgatni. Ennek ára van, a filmezés nem olcsó játék, a szakembereket meg kell fizetni, ez pedig ennyibe került, pont. Ha valakinek nem tetszik, csinálja meg jobban, mint az alkotók! Igen, a végeredmény sajnos tényleg nem lett egy újabb Tenkes kapitánya (egyébként valószínűleg azért nem lett sikeres a sorozat, mert mindenki ezzel az elvárással ült le megnézni), de legalább megpróbálták feltámasztani a történelmi kalandfilmsorozat műfaját. Nagyon régen nem volt ilyen, és a kezdő nézőszám, valamint a dühős reakciók is azt bizonyítják, hogy erre igenis van igény, tehát valószínűleg előbb-utóbb fel fognak tűnni a királyi tévén a remélhetőleg sokkal sikeresebb újabb próbálkozások.
Minden tiszteletem az alkotógárdáé (tényleg monumentális feladat volt összehozni ezt a sorozatot), de egyáltalán nem végeztek tökéletes munkát. A forgatókönyv alapjában jól sikerült, jól adaptálták tévére a könyvet, azonban a dramaturgia hagyott maga után hiányosságokat. Nem mindig sikerült eltalálni az akció-érzelem egyensúlyt, hullámzott a történet dinamikája. Az effektek azonban új minőséget jelentenek a magyar tévésorozatok műfajában, a zenét pedig tökéletesen eltalálták. A bevezető rész után egyre dinamikusabb lett a sorozat, azonban az utolsó részre kifogyott szufla. Összességében egy minőségi, de sajnos eléggé közepes sorozat lett a végeredmény, amely soha nem fog belekerülni egy, a műfajról készült top 10-es listába.
Sok mindenbe bele lehet kötni a Kossuthkiflivel kapcsolatban, de egyetlen dologba biztosan nem: a színészgárda minőségébe. Lengyel Tamás egyrészt jól néz ki (mi a gond? mi lányok, szeretjük a szemünket legeltetni a színészeken, akárcsak a másik nem a színésznőkön), másrészt kiválóan ripacskodik, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az őrnagy karakterét élettel töltse meg. Trokán Nóra kicsit háttérbe szorult Nagy-Kálózy Eszter mellett, aki emlékezetesen formálta meg az idős grófnő alakját. A show-t azonban mégis a Reviczky Gábor-Haumann Péter páros vitte el. Kőszegi Ákosról megtudhattuk, hogy nem csak a hangja, hanem a tehetsége miatt sem véletlenül került a színészi pályára, Kállóy Molnár Péter hozta a kötelezőt. Nagy öröm volt látni a kisebb szerepekben kiváló művészeket, a magyar színészek színe-virága fordult meg a sorozatban.
Rudolf Péter nagyon nehéz feladatot vállalt magára stábjával együtt, azonban a végeredmény sajnos felemásra sikeredett. A siker legnagyobb akadálya a nyelvezet volt, hiába próbálták meg szeretni a nézők a sorozatot, ezúttal nem sikerült találkoznia a keresletnek az alkotók kínálatával. Igényesen szórakoztató, minőségi darab lett a Kossuthkifli, amelynek azonban megvannak a maga hibái, de egy esélyt mindenképpen érdemes adni neki!
Látványos, tartalmas, de sajnos csak tisztes középszer a Kossuthkifli.
6/10
A Kossuthkifli teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
