Bár nem volt tervben a folytatás, az első Rémálom az Elm utcában cikkem sikere és pozitív visszhangja meghozta a kedvemet ahhoz, hogy még három bejegyzést írjak a Springwoodi Mészáros kalandos pályafutásáról. Az 1985-től 1991-ig terjedő időszakban öt sequel készült a klasszikus első részhez, sőt még egy tévés széria is indult Freddy's Nightmares címmel. A Krueger - ipar tehát gyorsan beindult, s a futószalaggyártás nem mindig hozta meg a kívánt végeredményt: ahogy az összes horrorikon, úgy a kalapos gyerekgyilkos mozijai is erősen váltakozó minőséget képviselnek. Ebben a cikkben a klasszikus éra két filmjéről lesz szó, amikor Freddy Krueger még szinte minden évben feltűnt a vetítőtermekben, hogy gyarapítsa áldozatainak számát és elszórjon néhány csípős megjegyzést.
Rémálom az Elm utcában 2.: Freddy bosszúja / A Nightmare on Elm Street Part 2: Freddy's Revenge (1985)
You are all my children now.
A zseniális Rémálom az Elm utcában bemutatója után szűk egy évvel már a második rész kirívóan feltűnő színvonalzuhanásán szörnyülködhettek a nézők. A rohamtempóban elkészült Freddy bosszúja magán viseli az összecsapottság minden jellemző tünetét, s olyan érzést kelt, mint ha már egy kész forgatókönyvet írtak volna át két név és pár helyszín kicserélésével az új Nightmare - darabnak. Krueger ezúttal testrabló entitásként jelenik meg, s ez a koncepció teljesen hibás: miért akarna Freddy testet ölteni, amikor az álmokban bármit megtehet? Még ha ad is erre némi halvány magyarázatot a film, a készítők akkor is hibás vonalon indultak el. A legendás pulóveres rém különlegessége pont abban rejlett, hogy akkor csapott le, amikor kiszemelt hullajelöltje a legvédtelenebb volt, s öntudatlanul feküdt biztonságosnak vélt ágyában. Most sincsenek persze elhanyagolva az álmok, hiszen Freddy ezeken keresztül hatalmasodik el a főszereplőn, aki így kiszolgáltatott bábjává válik, de egyszerűen nem működőképes ez az ötlet ebben a formában.
A forgatókönyv meglehetősen kiegyensúlyozatlan és nincs benne semmi emlékezetes fogás. (Maximum annyit érdemes megjegyezni, hogy a filmet nem véletlenül tartják minden idők egyik 'legmelegebb" horrorjának. Elég erőteljes utalásokkal van teletömve a Rémálom az Elm utcában 2 ilyen téren.) A karakterek végtelenül primitívek, idegesítőek (különösen az édesapa hihetetlenül irritáló, borzalmas figura), s sajnos Krueger sincsen túl jó formában: a gyenge szövegek és a sablonos, ötlettelen rendezés kiölik belőle azt a félelmetességet, amely az első részben a sajátja volt. Felvillanásai ugyan vannak a karakternek, de ezek épp csak arra elegendőek, hogy a nézhetetlen kategóriából kiemeljék a filmet. A történetnek nincsen íve, a bevezetés pont annyira unalmas, mint a 'nagy" finálé. Ha mindezen negatívumok mellé még hozzáteszem, hogy zenei téren is öngyilkosságot követ el a film, akkor már szinte csak annyi jót tudok megemlíteni, hogy legalább egy tűrhető, bár tökéletesen értelmetlen Madarak utalást sikerült beleerőszakolni ebbe a pocsék folytatásba. Gyerekként még szerettem, felnőtt fejjel viszont szinte értékelhetetlen munkának látom a Freddy bosszúját. Szerencse, hogy Craven, aki nem vett részt a második rész munkálataiban, a harmadik, Álomharcosok alcímet kapó felvonásban visszapofozta Springwood leghíresebb lakóját a helyes ösvényre.
2/10
Rémálom az Elm utcában 3.: Álomharcosok / A Nightmare on Elm Street 3: Dream Warriors (1987)
This is it, Jennifer: your big break in TV... Welcome to prime time, bitch.
Ez a film minden idők egyik legjobb horrorfolytatása. Craven íróként és executive producerként vett részt a munkálatokban, s törődése meglátszik az elkészült mű minden képkockáján. Az Álomharcosok okosan bővíti Freddy mitológiáját, új elemeket emel be a sorozatba, miközben tisztelettel bánik annak alapelveivel is. Krueger nem akar újra fizikai testben létezni, tökéletesen jól érzi magát az Álombirodalomban, hiszen ott bármit megtehet a 'gyermekeivel". Kiszemelt áldozatai ezúttal az utolsók az Elm utca fiataljai közül. Elhagyva az 1428-as házat, mint fő helyszínt, a cselekménynek ezúttal a Westin Hills Intézet ad otthont. Freddy hathatós közreműködése folytán ide kerül be Kristen, a szőke hajú lány, akit különleges (és nagyon hasznos) képességgel áldott meg a sors: képes embereket bevonni az álmába. Ez az ötlet az egyik fő újdonsága a filmnek, amelyben problémás tinédzserek egy csoportja veszi fel a harcot a Springwoodi Rémmel. Ebben nagy segítségükre van az első rész főszereplője, Nancy, aki a Kruegerrel folytatott küzdelmének 'köszönhetően" az álmok kutatásának szentelte idejét, s most az intézet egyik dolgozójaként munkálkodik.
Azt sem tudom, hol kezdjek bele a film méltatásába, így inkább csavarok egyet a dolgokon, és azzal kezdem, ami nem tetszik benne. A végső harc például nem sikerült túl erősre, s egy fontos halál is kissé elsikkad az események sodrásában. Az eredeti Nightmare on Elm Street feszült hangulata is hiányzik ebből a moziból, bár még így is kivételesen jó atmoszférával megáldott darab kerekedett ki belőle. Az első álomjelenetek hátborzongatóak, a többi pedig kreatív vagy éppen vicces, de szerencsére működik az összes. Hatalmas előrelépés mindez a Freddy bosszúja feledhető képsorai után. Kristen egyedi adottsága mellett van még egy húzása a forgatókönyvnek, ami (bár kissé alul használt) csodásan funkcionál: a tinédzserek Nancy segítségével rájönnek, hogy az álmokban azzá válhatnak, akivé akarnak. Így lesz a szemüveges kockából nagy varázsló, a kábítószerfüggő csajból pedig veszélyes és gyönyörű nő. Sajnos ezt a vonalat nem használják ki eléggé a készítők, de legalább több jó poént is elsüt Krueger ezen 'alternatív" személyiségek láttán.
S ha már Freddy, akkor nyugodtan mondhatom, hogy az Álomharcosokban született meg csak igazán a karakter. Három rész kellett ahhoz, hogy kifejlődjön, s teljes pompájában bemutatkozzon lelkes közönségének: a Springwoodi Mészáros itt volt először az a figura, aki ma megjelenik előttünk, ha valaki felemlegeti a nevét. Változatosan öl, személyre szabja a halálnemeket. A fiatal lány, aki sztár akar lenni, a tévében lel végső nyugalomra. A függőnek Krueger adja be az aranylövést. Minden helyzetben van egy sziporkája, s már jóval harsányabb személyiség, mint amilyen az első feltűnésekor volt. Itt már nem egy kegyetlen őrült, inkább egy brutális bohóc, aki talán még nagyobb élvezettel merül el a vérfürdőben és majdnem annyira szeret beszélni, illetve játszani az áldozataival, mint bevinni a végső döfést.
Miközben egyre csak hullanak a szerethető szereplők, s szól Badalamenti csodás zenéje, a film egy pillanatra sem ül le. A viszonylag összetett történet szépen halad előre, s éppen annyira tér ki Fred Krueger eredetének kérdésére, amely még nem sérti a karakter körüli misztikumot. Újító szándékú, de az alapmű szellemiségéhez hű, remek folytatás lett a Nightmare 3. Apró hibái eltörpülnek az újonnan beépített építőelemek nagyszerűsége mellett, Robert Englund réme pedig itt érte el végső formáját. Álmodni sem lehetett volna szebbet és jobbat...
9/10
A Rémálom az Elm utcában 3.: Álomharcosok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
Folytatása következik...