Adam Sandler a színészek Michael Bay-e. Már egy ideje a neve teljesen egybefonódott a gusztustalan, igénytelen és humortalan alkotásokkal. Pedig nem beszélünk egy tehetségtelen színészről. Számtalanszor kievickélhetett volna a debil filmek mocsarából. Több igényes rendező is adott már neki szerepet, mint Paul Thomas Anderson, James L. Brooks, Mike Binder, Jason Reitman vagy most Thomas McCarthy. Neki viszont esze ágában sem volt valamire való mozikban megragadni. Neki tökéletes, ha elhülyülhet Rob Schneiderrel vagy Steve Buscemivel. A Nagyfiúk óta tudjuk, hogy akármekkora szart is tudnak az emberek két pofára falni, szóval még egy jó darabig tündökölhet így Sandler. De akkor nézzük is, hogy mire is ment vele most, az egyik ilyen igényesebb rendező.

Max (Adam Sandler) egy new yorki cipész, aki egy nap rájön, hogy ha az apja öreg tűzőgépével kipreparált cipőket felveszi, akkor képes teljesen felvenni azok tulajdonosainak kinézetét. Ki is próbálja ezt az izgalmas új varázslatot, de amint egyre messzebb megy, úgy lesz az egész egyre veszélyesebb, és belefolyik maffia- és korrupciós ügyekbe is.

Amiért nagyon hálás vagyok az az, hogy ez nem egy tipikus Adam Sandler film. Sok vonásában hasonlít a Kismenőre, néhol a Jack és Jillre, de szerencsére humorában nem. Nem vittek bele egy csepp gusztustalankodást sem. Nem is volt nehéz, hiszen alig van poén a filmben, de én akkor már úgy vagyok vele, hogy ha ezt az árat kell fizetni azért, hogy ne feszengjek kínosan a moziszékben egy fingós vagy egy nekrofilos poén után, mikor elvileg röhögni kéne, akkor ám legyen. De így meg aztán lövésem nincs, hogy most ez mi akart lenni. Drámának egyáltalán nem mondanám, egészen kis részt képviselnek a komoly pillanatok, vígjátéknak meg egyszerűen nem vicces. Nem tudom mire jó ez a film, de van egy olyan érzésem, hogy semmire.

Sandler maga olyan is, mint régen, meg nem is. Maga a karakter ugyanaz a rendíthetetlen erkölcsű kisember, mint mindig, de most megspékelték egy enervált, melankolikus felhanggal. Már ez is furcsa volt, de az abszolút meglepetés, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem rossz. Következetes és logikus. Csak sajnos végtelenül kiszámítható. A film végét már a legelején ki lehet találni (főleg az elképesztően kevés karakter miatt). És ha már itt tartok... a vég. A legvége valami nagyon gáz. Ilyen tipikusan Sandleres, mesés, happy-endes baromság, ami a film átlagtól leheletnyivel komolyabb hangvételére teljes mértékben fittyet hány. Ha menteni akarták volna a menthetőt, akkor valami realisztikus befejezést kellett volna szerintem csinálni.

Összességében egy okot nem tudok mondani arra, hogy miért nézze meg valaki A cipőbűvölőt, annyira semmilyen. Talán azért, mert még így is Adam Sandler jobb filmjei közé tartozik.

5,5/10