Duplakritika: Amerikai mesterlövész / American Sniper (2014)
2015. február 09. írta: FilmBaráth

Duplakritika: Amerikai mesterlövész / American Sniper (2014)

Egy legendáról csak egy legenda készíthet filmet Amerikában, nem igaz? Ki más állíthatott volna emléket egy háborús hősnek, mint Clint Eastwood? Chris Kyle-ról őszintén szólva eddig nem sokat tudtam, de a rendező miatt nagyon vártam ezt az alkotást. Nem mondhatnám, hogy csalódást okozott, mert egy profin összerakott életrajzi film, amely méltó emléket állított Amerika egyik legnagyobb kortárs háborús hősének, de éppen azért, mert biztosra mentek az alkotók, a zsenialitás hiányzik belőle. A film jó, de legenda biztosan nem lesz belőle, azonban kár lenne kihagyni az életünkből!

american_sniper.jpg

Egy igazi texasi fiatalember, Chris Kyle (Bradley Cooper) úgy dönt, hogy eredeti terveiben szemben mégsem cowboy lesz, hanem hivatásos katona. Nem kispályázott, a legelitebb egységhez került, hamar átesett a tűzkeresztségen, és idővel igazi legenda lett, a mesterlövész, aki számtalanszor megmentette társai életét. Közben megnősült, a felesége, Taya (Sienna Miller) azonban egyre kevésbé tudta elviselni, hogy lélekben nincs vele és a gyerekkel a férje, akinek nagyon komoly erkölcsi dilemmákkal kell szembesülnie a harctéren..

Nagyon jól indul a film, nincs laca-faca, azonnal egy nagyon jól vágott és feszültséggel megtöltött jelenettel kezdünk, máris beszippant a történet, és az érdeklődést szinte végig sikerül is fenntartani. Mivel háborús filmről van szó, és a rendező tapasztalata ezen a téren nem elhanyagolható, ezért az akciójelenetek természetesen tökéletesen kivitelezettek, de korántsem üresek. Adunk a bajtársiasságnak, kapunk egy kis ízelítőt a katonaélet szépségéről és rútságáról, megismerhetjük egy egyszerű ember történetét, aki nem gondolta magát hősnek, csak tette a dolgát. amsinper.jpg

Erkölcsi problémákat is felvet a film, hiszen a mesterlövésznek nem csak katonákat, hanem civileket, gyerekeket és nőket is meg kell ölnie, hogy a társait védje. Szerencsére nem ragozza túl Eastwood ezt a kérdést, nem ítélkezik, csupán bemutatja a háborút a maga csúf valójában. Addig nincs is igazi gond a filmmel, amíg a harctéren játszódnak az események, azonban a családi élet bemutatása sajnos eléggé unalmasra sikeredett, dacára annak, hogy természetesen borzalmas lehetett a valóságban a feleségnek átélnie azt, hogy a férje szereti őt, de kirekeszti az életéből. Ezt sokféleképpen be lehetett volna mutatni hatásosan, de a sokadik jelenetben, amikor asszonyka sír és csak beszél  Chris-hez, aki láthatóan nem tud érdemben mit válaszolni erre (most mit mondjon? mesélje el neki, mit kell minden percben átélnie a földi pokolban?), már kezd kissé fárasztó lenni. Ahogyan azt sem hiszem el, hogy Kyle-nak nem voltak rossz vonásai, egy megveszekedett hős volt, akinek egyetlen igazán komoly negatív tulajdonsága sincs (legalább félrelépne, berúgna, vagy valami, csak hogy látszódjon, ő is emberből van). Persze értem én, hogy egy 2013-ban szomorú körülmények között elhunyt amerikai hősről 2014-ben nem lehet olyan filmet készíteni, amivel kegyeletet sértenének, de akkor is jót tett volna az alkotásnak, ha nem állítják be ennyire tökéletesnek a fiatalembert.

Az akció és az érzelem szinte végig egyensúlyban van (bár az otthoni jelenetek nekem sokszor úgy tűntek, mintha tévéfilmet néznék), a karakterek nem lettek felszínesek, bár alapvetően klisékkel dolgoztak az írók, mégsem sikeredett unalmasra a történet. A film eleje és vége simán zseniális (Eastwood-tól ezt vártam, mit tagadjam), a közepe sem rossz, de nem vág igazán földhöz. Talán, ha néhány évvel később készül el ez az életrajzi alkotás, ütősebb lehetett volna, bátrabban nyúltak volna a sztorihoz az írók és a rendező, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, így sem fogunk csalódni, és vannak katartikus erejű jelenetek, amelyeket biztosan nem fogunk elfelejteni egyhamar. Sok újat nem tudunk meg az iraki háborúról, de annál többet arról, hogyan élte meg ezeket a borzalmakat egy alapvetően hétköznapi katona, aki "csak" annyiban különbözött társaitól, hogy kiváló mesterlövész volt. Természetesen kellett neki egy igazi ellenfél is, így kapott egy olimpiai bajnok arab mesterlövészt, akit természetesen le kell győznie ahhoz, hogy maga mögött tudja hagyni a háborút, és immár lélekben is hazatérhessen a családjához. Eastwood rutinjának köszönhetően ezt sikerül nem sziruposan előadni, ami a film egészére is igaz, de lehetett volna ez jobb is.

Sok évvel ezelőtt természetesen Clint Eastwood játszotta volna a főszerepet kiválóan, de hát ő már sajnos túl van a 70-en, így a rendezői szék maradt neki. Bradley Cooper eredetileg csak producer lett volna, de végül ő játszotta el Chris-t, meglehetősen jól. Az embert próbálta megmutatni a legenda mögött, és ez sikerült neki, betöltötte a filmvásznat, és nem csak a külseje miatt (azért nőiesen meg kell jegyeznem, hogy jól kigyúrta magát a szerep kedvéért). Sienna Miller-nek  eddig még nem sikerült meggyőznie arról, hogy sok keresnivalója van a filmvásznon, a helyzet most sem változott, de azért hozta a kötelezőt. 

Eastwood jól összerakta a filmet, az utóbbi évek gyengébb rendezései után végre magához és a háborús hőshöz méltó alkotást tett le az asztalra, de az a bizonyos plusz erősen hiányzik belőle. Különösebb hibát nem lehet felróni a rendezőnek, korrekt háborús életrajzi darab született, de nem ez fog eszünkbe jutni, ha fel kell sorolnunk a kedvenc Eastwood-rendezéseinket az biztos. Szomorú, hogy egy egyébként jó filmet ekéz az ember lánya, ami sokkal jobb, mint az a sok közepes alkotás, amelyhez általában szerencsénk van mostanában, de én bizony hangyányit csalódott vagyok, mert ettől a filmtől sokkal többet vártam. Clint Eastwood-tól ez egy kicsit kevés!

Látványos, tartalmas életrajzi film, de a zsenialitás hiányzik belőle!

8/10

(FilmBaráth)

---------------------------------

Egy baj van az amerikai háborús filmekkel, hogy igen nehezen tudják levetkőzni a propagandát magukról. És ilyenkor ha valamelyik sikeres a hazájában, az már intő jel kell, hogy legyen számunkra. Kivéve, ha olyan darabbal találjuk szembe magunkat, mint A túlélő tavalyról, amely úgy volt képes elmesélni a hőstörténetet, hogy közben nem egy toborzóiroda szaga érződött a végeredményen, hanem éppen ellenkezőleg. Clint Eastwood azonban erre a bravúrra idén nem volt képes.

Chris Kyle pályafutása narratív szempontból nem néz ki másképpen, mint bárki más karrierje bármilyen területen, és az életrajzi filmek ezen alapvető kihívását Jason Hall szkriptje sem tudta megfelelően áthidalni. A bevezetés még korrekt ritmusban, csak a lényegre szorítkozva, szellemes jelenetekkel mesélni el, hogy hogyan vált Chrisből az amerikai hadsereg egyik legsikeresebb mesterlövésze, azonban innentől kezdve a történet elveszti a főkuszt. Hall okosan igyekszik behozni egy ellenséges "csipás"-t, hogy ezzel a párharccal adjon valamilyen keretet az eseményeknek, azonban hirtelen azt vesszük észre, hogy a láthatatlan szíriai gyilkos mellett al-Kaida vezérek veszik át a főgonosz szerepét, különböző akciók közepén találjuk magunkat, hogy aztán ezek a jelenetek egyszerűen félbeszakadjanak. (Éppen ezért fájó, hogy Spielberg verziója például sokkal több időt szentelt volna ennek a bizonyos ellenséges mesterlövésznek.) A kényelmetlen időugrások pedig arra szolgálnak, hogy az iraki eseményeket állítsák párba Chris családi életével (amely egyébként szintén nem túl koherens, elég csak öccsének fel- és eltűnésére gondolni), azonban hiába a nemes igyekezet az egyensúly megteremtésére, ha ez utóbbi szálban sincs több néhány PTSD-közhelynél, amely már inkább paródiák tárgya szokott lenni, mint magukat komolyan vevő alkotásoké. A finálé végül ugyan jól igyekszik keretbe rendezni az addig történteket, de azok csapongásáért nem kárpótol.american-sniper-bradley-cooper-sam-jaeger.jpg

De ami nagyobb gond ennél, hogy nemcsak forgatókönyvével, de igazán üzenetével sem tud újat mondani a produkció. Eastwood ugyan dicséretesen lecsavarja a heroizmus harsonáit a filmben, de alapvetően mégiscsak egyfajta propagandahangulat lengi körbe, ahol mindenki kész hősi halált halni és ha ez nem sikerül, akkor is boldogan él, amíg meg nem hal. Ez nem feltétlenül azért van így, mert a gyíkemberek megmondták, hogy itt az ideje megint egy kicsit promózni a terror elleni háborút, hanem akármennyire is igyekszik visszafogni magát, az alkotás egyszerűen csak nem veszi a fáradságot, hogy a magától értetődő panelekből kilépjen. Az Amerikai mesterlövész mindig a kényelmes és kézenfekvő válaszok mellett dönt, így az iraki háború filmes feldolgozásainak örökségéhez gyakorlatilag semmit nem tud hozzátenni. Azonban a lustaság más helyeken is megjelenik: a mindenki által emlegetett műanyag-babás jelenet még hagyján (mindenesetre azt ne mondja nekem senki, hogy amikor egy-egy filmhez heteket pótforgatnak, akkor 1 db forgatási napot nem lehet elhalasztani...), de nekem azt is nehezemre esett elhinni, hogy valakit hagynak bevetés közben a feleségével telefonon beszélni, legyen akármekkora király az illető. Persze ez utóbbiról messziről bűzlik, hogy sokkal izgalmasabb egy rajtaütés, ha valaki a vonal túlsó végén aggódva várja a végkimenetelt, de az ilyen eszközök egyszerűen csak hanyagságról és nemtörődömségről árulkodnak.

Viszont ami a hiányzó ambícióért kárpótol valamennyire, azok a kiváló akciójelenetek, amelyek feszültségét Eastwood remek érzékkel ragadja meg, de akár egy távcsöves puska mögött fekve is képes pattanásig feszíteni a néző idegeit. A fényképezés dinamikus és ritmusos kameramunkáját gyakorlatilag észre sem lehet venni, de pontosan ez jelzi, hogy ez a stílus mennyire be tud rántani. És ezek az akciók nincsenek agyonvágva, mindent tökéletesen látni, de maradéktalanul mégsem vagyok elégedett: a fentebb említett töredezettség miatt legtöbbször mire végre elkezdenénk élvezni egy-egy ilyen jelenetet, már el is rántják az orrunk elől, talán csak az utolsót leszámítva.americansniper7.jpg

Ez utóbbi pedig a körültekintően egyszerű mondanivalóval párban mindenképpen gondoskodni fog róla, hogy az FPS-eken nevelt fiatalok továbbra is özönöljenek a toborzóirodákba. És természetesen így már az is érthető, miért ez a film kapott 6 jelölést, és például nem a Harag. De hiába a rendező korrekt visszafogottsága, hiába nyúl jó ízléssel a témához, az Amerikai mesterlövész nem csak Eastwood-életművéből lóg ki lefelé: egyszerűen nem ugorja meg azt a szintet, hogy egy emlékezetes háborús drámáról beszélhessük. Így az a legvalószínűbb, hogy amint lecseng az Oscar-szezon hype-ja, ez a produkció is szép csendben el fog tűnni a süllyesztőben. (Vagy maximum csak úgy fogjuk emlegetni, hogy "tudod, az a film, amiben a gumibaba volt!")

7/10

(danialves)

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr147071973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2015.02.09. 15:28:14

Alvessel értek egyet. Nem rossz, de az akciók mentik meg, amúgy meg propaganda a javából.

Nyílméregbéka 2015.02.09. 19:04:11

" Addig nincs is igazi gond a filmmel, amíg a harctéren játszódnak az események, azonban a családi élet bemutatása sajnos eléggé unalmasra sikeredett, dacára annak, hogy természetesen borzalmas lehetett a valóságban a feleségnek átélnie azt, hogy a férje szereti őt, de kirekeszti az életéből. Ezt sokféleképpen be lehetett volna mutatni hatásosan, de a sokadik jelenetben, amikor asszonyka sír és csak beszél Chris-hez, aki láthatóan nem tud érdemben mit válaszolni erre (most mit mondjon? mesélje el neki, mit kell minden percben átélnie a földi pokolban?), már kezd kissé fárasztó lenni. Ahogyan azt sem hiszem el, hogy Kyle-nak nem voltak rossz vonásai, egy megveszekedett hős volt, akinek egyetlen igazán komoly negatív tulajdonsága sincs (legalább félrelépne, berúgna, vagy valami, csak hogy látszódjon, ő is emberből van)"

FilmBaráth - Mi szerintem két külön filmet láttunk. Egy percig sem érztem unalmasnak a családi jeleneteket, Sienna Miller remek volt, jól ellenpontozták a harctéri jeleneteket, kiegészitve a főhős karakterét. Kyle meg attól lett volna hizelesebb, ha veri az asszonyt, vagy félrekúr? Nem igazán értem. Elég árnyalt volt így is, egyáltalán nem valami egysíkú hírónak lett beállítva, inkább az emberi vonások voltak előtérben. Remek film megint Eastwoodtól, nálam jár a pacsi Coopernek a színészi alakításért is, és megérdemelt a jelölés... 8,5/10

Gringo 2015.02.09. 19:42:47

Igazából ez a film semmi olyat nem tudott mutatni, amit már nem láttam, az utolsó mondatot kivéve. Az meg az élet iróniája.

vaitouda 2015.02.09. 23:34:51

Ez egy rendkívül rossz film volt. Valahol a texasi sivatagi lőtéren biztosan rárántanak a témára, de innen nézve rettentő sivár a cselekmény, színészi játék és a képi világ. 1/10

Nyílméregbéka 2015.02.10. 16:21:16

@shitgun: szerintem inkább szánalmas és erőltetett. :)

Monty H. 2015.02.22. 22:41:11

@danialves
"de nekem azt is nehezemre esett elhinni, hogy valakit hagynak bevetés közben a feleségével telefonon beszélni, legyen akármekkora király az illető"

Ez a részlet pedig pont hiteles. Az eredeti könyvben Kyle leírja, hogy volt olyan alkalom, hogy a családjával beszélt telefonon, mikor tűzharc tört ki, aztán két nap után jutott eszébe őket visszahívni. (Ez utóbbi mondjuk nekem fura volt...)
Ezzel szemben a feketeruhás arab mesterlövésszel például nem ő végzett (nem is találkoztak a valóságban), csak hallott róla.

Saját kritikám:
monty.blog.hu/2015/01/19/film_amerikai_mesterlovesz

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.02.22. 23:14:36

@Monty H.: Hmm, és el is hisszük neki? :) (Bocs, csak pont nemrég olvastam az Escape from Camp 13-t, amiről aztán kitálalt a főszereplője, hogy pár dolgot azért eléggé kiszínezett.)
De itt egyébként nem is arról van szó, hogy telefonált, miközben tűzharc tört ki, mert azt simán el tudom képzelni, hogy éppen terepen vannak és mondjuk nincs őrségben, viszont itt bevetésre menet állt neki bájcsevegni, meg amikor éppen fedezte a bajtársait. (Persze nem tudom, pontosan hogy volt a könyvben.) Mindenesetre azért ez nekem nagyon durva lenne, hogy miközben szarni sem mehet ki, nehogy lemaradjon valamiről, fél kézzel, oda sem figyelve lóg a telefonon.
A mesterlövészes dolgot még jobban beveszi a gyomrom, mert végül is valahogy filmmé kell kerekíteni az egészet, viszont az egy annyira elcsépelt klisé, hogy valami nagyon izgalmas történik, és akkor még a vonal túlsó végén izguljon a feleség/gyerek/kutya is.
süti beállítások módosítása