Redirected (2014)
2015. január 01. írta: danialves

Redirected (2014)

redirected.jpgRitkán találkozunk olyan litván filmmel, amelynek Vinnie Jones alakítja az egyik főszerepét, éppen ezért a Redirectedre elég hamar felkaptam a fejem. Már csak azért is, mert a rendező, Emilis Velyvis le sem tagadhatná, hogy Guy Ritchie művei inspirálták alkotása elkészítésében, és nem csak a focistából lett színész az egyetlen elem, amit megtartott belőlük. De Emilis Velyvis nem véletlenül nem Guy Ritchie, és még egy kicsit dolgoznia kell ahhoz, hogy utolérje idolját.

Négy ügyetlen bandita (Scot Williams, Gil Darnell, Oliver Jackson, Anthony Strachan) egy rablás után Malajziába akar menekülni, csak hogy az izlandi vulkán kitörése miatt Litvániában leszállítják a gépüket. Hőseink hamar konfrontációba kerülnek a kelet-európai valósággal, és rövid úton veszítenek is. Ha pedig ez nem lenne elég, a pénz eredeti tulajdonosa (Vinnie Jones) is a nyomukba ered, hogy visszaszerezze jogos tulajdonát.

redirected-still.jpgA rendező szemmel láthatólag tudta, hogy mi kell egy hasonló filmbe, mégsem tudta megragadni A Ravasz, az Agy... vagy a Blöff esszenciáját. Ügyetlen főhősei igazából az eseményeket beindító rabláson kívül nem tesznek semmit, csak a litván mikrokozmosz egyik szürreális helyszínéről a másikra vetődnek, üldözőik pedig egy kicsit határozottabban, de ugyanezt teszik. A jelenetek többsége pedig úgy néz ki, hogy az egymást kölcsönösen nem értő britek és helyiek káromkodva üvöltöznek egy kicsit egymással, majd az események egy ronhagálós üldözésbe torkollanak. Tulajdonképpen a cselekmény több szálra bontása sem bonyolít semmit a dolgokon, csak egymás mellé helyezi ezeket a szekvenciákat. És mivel Velyvis ugyanazt a képletet süti el újra és újra, idővel igazi humort már csak abból tud csiholni, hogy mennyire elvetemülten ábrázolja saját világát. Ez utóbbi egyébként jól sikerül neki, a legtöbb poént ezek a pillanatok hozzák, de az ismétlődő és túlhúzott jelenetek miatt legalább annyira fárasztó az összkép, mint amennyire szórakoztató.

És őszintén szólva a mű által ábrázolt környezet is elsősorban elnagyoltnak és közhelyesnek érződik, mintha csak egy brit rendező kelet-európaiakkal kapcsolatos sztereotípiáit látnánk, egy helyi alkotó frappáns elképzelései helyett. A filmből gyakorlatilag azt tudjuk meg a litvánokról, hogy mindenki egy részeges, fegyvermániás tahó, aki bűnözésből tartja el magát, és ha történetesen ez utóbbi nem igaz, akkor valami bizarr szexuális mániával rendelkezik. Egy szigetországi nézőnek ez valószínűleg akár még szórakoztató is lehet, de a régión belülről nézve inkább kliséket, mint szellemességet lehet venni észre a produkcióban. Hasonlóan elnagyoltnak éreztem a színészek játékát is, jó részük képtelen volt jó érzékkel megragadni a karakterét, és teátrális keménykedés lett alakításukból.

Guy Ritchie-koppintásnak kevés (bár, ha úgy vesszük, egy Sherlock Holmes-nál mindenképpen jobb), kelet-európai akció-vígjátékként már inkább korrekt és szórakoztató, de még így sem mondanám kiemelkedőnek. Pedig az igazi lehetőség az lett volna a produkció számára, ha Velyvis ténylegesen beleépít egy litván stílust a művébe, ahelyett, hogy a brit gengszterkliséket próbálja átültetni. 

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr307022655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása