Lassan véget értek a 90-es évek, ideje volt James Bondot a kor követelményeinek megfelelő első osztályú akcióhőssé alakítani. A holnap markában nem túl nagy sikere után ideje volt kipofozni a franchise-t, neki is veselkedtek az alkotók, és szépen kipolírozták őfelsége…
Az első Michelin-csillag maga a csoda, a második hatalmas büszkeség, a harmadik felhőtlen öröm. A Costes-nél folytak a könnyeim, az Onyx-nál már "csak" küszködtem a sírással, a Borkonyhánál nagyon boldog voltam, de annyira már nem hatódtam meg. Bizony, nálunk is dübörög a…
Néha előfordul, hogy egy film megnézését sokáig halogatom, aztán amikor végül sort kerítek rá, magamat ostorozom amiatt, hogy miért vártam egy kiváló film megnézésével ennyit. Ez a lépés azonban a Sztalker esetében teljesen tudatos volt részemről. Már egészen kiskorom óta…
A franciáknak két igazi, ma is élő filmlegendája van: Belmondo és Alain Delon. Bár koruk miatt ma már csak nagyon ritkán forgatnak, a közönség nem felejtette el kedvenceiket, a mai napig szeretik és tisztelik őket. Delont skatulyába zárta a külseje, Bébel viszont a…
Azon gondolkodván, hogy milyen filmmel emlékezzek meg Robin Williamsről, a sok klasszikus helyett egy kissé elfeledett darab ugrott be egy évtizeddel ezelőttről. Elsősorban az szólt mellette, hogy még ennyi idő múltán is élénken élt bennem néhány pillanata, de nem elhanyagolható…
Ki ne álmodott volna egy saját étteremről? Michelin-csillag, luxuskörnyezet, Forbes-címlap, ilyenek. A lepusztult környék, a nem éppen ÁNTSZ (vagy hogy hívják most őket) - kompatibilis berendezés, az adósságok, a kudarcok, a küszködés a mindennapokkal már nem szerepel a pihe-puha…
Filmzene és filmzene között is van különbség. Tulajdonképpen két nagy csoportra lehet bontani: eredeti filmzenékre és betétdalokra. Ebben a listában kifejezetten az előbbire koncentrálok, azokra a zenékre, amelyeket a filmhez írtak a zeneszerzők. Az én szívemhez az eredeti zenék…
A 21 Jump Street leginkább annak köszönhetően lehetett 2012 egyik legjobb vígjátéka, hogy a Teden kívül a mezőny nem kifejezetten volt acélos. Azóta viszont a műfaj sokkal magasabbra tette a lécet (például az Anchorman 2-nek köszönhetően), de ettől függetlenül magabiztosan…
Vége lehetne már ennek a borzalmas hétnek. Még el sem sirattuk Robin Williams-t, már búcsúzhatunk Lauren Bacall-tól is. Mrs. Bogart kiváló színésznő volt, élete végig aktívan dolgozott, még idén is forgatott, azonban igazi fénykorát a 40-es években élte, több filmet is…
Bő 1 éve úgy könyveltem el a Utopiát, mint az egyetlen sorozatot, amelyet szokatlan módon nem a történet miatt nézek. A szériát számomra valóban nem a közhelyes összeesküvéses koncepció, az esetenként gyenge karakterek adták el, hanem hogy mindez egy akkora mennyiségű…
2014-re a kézikamerás (vagy részben kézikamerás) filmek borzasztóan elcsépeltté váltak, különösen, ha horrorfilmekről van szó. A legtöbb ilyen darab egy kaptafára készül és az Ideglelés-Paranormal Activity duó sikerén felbuzdulva kerülnek ki a rendezők kezei közül. A…
Frank Darabont azzal írta be magát a filmtörténelembe, hogy a horrorkirály Stephen King két, egyáltalán nem horror-jellegű művéből rendezett két remek alkotást. 2007-ben azonban egy valamivel klasszikusabb King-darab filmváltozatát adta ki a kezéből, de az előző két alkotás…
(Power kritikája erre található)
Luc Bessont már virtuálisan megsirattam a 3 nap a halálig c. filmnek alig nevezhető förtelem nyomán, viszont Power szavainak köszönhetően egy kicsit mégiscsak elhittem, hogy a Lucyvel valamit vissza tud hozni régi fényéből. Azt nem tagadom, hogy ez…
A tegnapi nap úgy, ahogy volt, ment a levesbe. Arra a rémes hírre ébredtünk, hogy elment a Kapitány, önkezével vetett véget életének ifjabb éveinknek nagy kedvence, aki olyan sok szép pillanatot szerzett nekünk a moziban. Döbbenten búcsúztunk tőle, egész nap a szerepeiből…