Melyek a klasszikus westernfilmek alapkellékei? Lovas vágta, hadsereg, indiántámadás, pisztolypárbaj, lövöldözés, na és persze John Wayne. A Hatosfogat volt az első a műfajban, amelyben mindegyik egyszerre megvalósul, ezért válhatott klasszikussá. John Ford és John Wayne első találkozása a filmvásznon elsöprő sikert aratott, meghozta a sikert az alkotóknak, és két Oscar-díjat is bezsebelhettek. Habár nekem nem ez a kedvenc filmem a rendezőtől (nálam jobban senki nem tudja, hogy az Üldözők és az Aki lelőtte Liberty Valance-t sokkal mívesebb alkotás, nekem mégis a Lovaskatonák a szívem csücske, ha azt kérdezik miért, van rá egy tipikus női válaszom: csak), mégis bele tudtam feledkezni a történetbe, a legendás lovaskocsis jelenet pedig felejthetetlen!

Elég színes társaság gyűlik össze egy postakocsis utazás erejéig a Vadnyugaton: Dallas (Claire Trevor), a városból kitiltott prostituált, egy masszív alkoholista orvos, Doc Boone (Thomas Mitchell), egy áldott állapotban lévő katonafeleség, Lucy Mallory (Louise Platt), egy whiskey kereskedő, Samuel Peacock (Donald Meek), és egy szerencsejátékos úriember, Hatfield (John Carradine). Útközben Curly Wilcox marsall (Goerge Bancroft) még hozzájuk csapja Ringo Kid-et (John Wayne) bilincsben. Egy ideig a hadsereg védelme alatt viszonylag nyugodtan telik az útjuk, de aztán úgy alakul, hogy egyedül kell szembenézniük az indiánok támadásával...

Egy néhány perces jelenet tette igazán híressé a filmet, amelyben az indiánok megtámadják a postakocsit, az utasok pedig hősiesen szembeszállnak velük. A vágtázó lovak, a látványos lövöldözések (John Wayne a postakocsi tetején!), Geronimo és indiántársai megadják a Vadnyugat szerelmeseinek, ami jár nekik, mégis a legjobb (kaszkadőr) jelenet az, amikor a pacik és a postakocsi alatt végigkapaszkodik az az őrült egyén, aki (remélem jó pénzért) vállalta ezt a nem kicsit veszélyes mutatványt. Valóban ez a csúcspontja a filmnek, de szerencsére előtte és utána sem unatkozunk, nagyon gyorsan eltelik a játékidő, amit nagyon sajnálunk, maradtunk volna még a John Ford teremtette western-mennyországban.

Sok karaktert mozgat a történet, akik egy kis térbe zárva kénytelenek együtt tölteni az időt, és ez nem kevés konfliktushelyzetet eredményez, de persze mindenki szépen jellemfejlődik, ahogyan azt kell, zajlanak az események, nincs idő unatkozni. Először mindenki levegőnek nézi a prostituáltat, kivéve Ringo-t (aki még feleségül is kéri, nem tudva a lány nem túl szép múltjáról), aztán egyre jobban becsülni kezdik, végül bűnei megbocsátást nyernek és még SPOILER John Wayne-t is magáénak tudhatja SPOILER VÉGE, hát történhet ennél romantikusabb egy jóravaló feslett nőszeméllyel? A részeges orvos leteszi a poharat, amikor hivatását kell gyakorolnia (nem utolsó jelenet, amikor kijózanodik), a szerencsejátékos az erényes hölgy iránti gyengéd érzelmei okán megy keresztül látványos változáson (az egyik kedvenc jelenetem, amikor az utolsó golyót Mrs. Mallory-nak tartogatja, hogy ne kerüljön a vad indiánok kezébe), de van nekünk egy kedélyes kocsisunk, egy jószívű marsallunk, és persze mindenekelőtt itt van Ringo Kid! John Wayne nagyon sok westernfilmben szerepelt már korábban, mégis ekkor figyeltek fel rá, köszönhetően a dögös bemutatkozó jelenetnek (az a puskaforgatás...), és a jó forgatókönyvnek, hogy az akciójelenetekről ne is beszéljek. 

Közel sem tökéletes a film, egyrészt a postakocsis indiánrohamos jelenet után még van egy leszámolás, ami nem tud igazán ütős lenni (még maga a pisztolypárbaj sem látszik, ez egy olyan westernfüggő nőszemély szemében, mint én, megbocsáthatatlan bűn!), és a lezárás is túlságosan szirupos. Ennek ellenére nem véletlenül lett klasszikus a műfajában, kiváló és tartalmas szórakozást nyújt, a látvány pedig mai szemmel nézve sem utolsó (na persze, azért látszik a vetítés, de annyira magával ragad a történet, hogy ennek egy idő után nincs jelentősége). A zene Oscar-t ért, talán mondanom sem kell, hogy nem véletlenül, kiválóan festi alá a történetet. Az operatőri munka kiváló, a hatosfogat nagyon szépen fényképezve száguld a festői tájakon. Jól összerakott, minőségi western a végeredmény, felejthetetlen jelenetekkel.

A színészi játék sokat tett hozzá a filmhez, főleg Claire Trevor alakítása kiemelkedő, de mégsem ő vihette haza a második szobrocskát az Oscar-díjkiosztóról, hanem a részeges orvost alakító Thomas Mitchell, egyébként teljesen megérdemelten. John Wayne jól néz ki és szokásához híven kiválóan hozza saját magát, John Carradine kihozott mindent a szerepéből.

John Ford neve fogalom a western szerelmeseinek körében, nem véletlenül, több klasszikust is rendezett a műfajban. A Hatosfogat nem remekmű, de egy kiváló film, amelyben az akció-érzelem arány tökéletesen el lett találva, a történet fordulatos, a karakterek nem felszínesek, nem fogott rajta az idő, ma sem okoz csalódást a nézőjének. Másfél órára az egyébként soha nem létezett Vadnyugaton érezhetjük magunkat, egy hatosfogat utasaként, feledünk bút és bajt, adunk a western-romantikának, kell ennél több?

Látványos, izgalmas klasszikus western, kötelező darab!

8/10