A bíró / The Judge (2014)
2014. október 27. írta: FilmBaráth

A bíró / The Judge (2014)

the-judge-reelgood.jpgRobert Downey Jr. - nak már nagyon régen kijár az Oscar-díj, de ezért a filmért sajnos biztosan nem fogja megkapni. Örvendetes, hogy a képregényfilmek világát lassan maga mögött hagyja (azért még lesz egy-két zúzás Vasemberrel, amivel semmi gond sincs), és a komolyabb alkotások felé fordul, de ez a dráma nem sikeredett maradandóra. Még mindig túl sok Tony Stark-ot látunk, és túl kevés igazán mély színészi játékot napjaink egyik legnagyobb sztárjától, pedig aki látta a Chaplin-ben, vagy a Trópusi viharban, az tudja, hogy ennél sokkal többre képes. Nem baj, majd legközelebb, azért A bíró sem lett nézhetetlen, csak simán unalmas, amelyet a színészi alakítások miatt érdemes egyszer megnézni!

Hank Palmer (Robert Downey Jr.), az egoista, menő nagyvárosi ügyvéd édesanyja temetésére érkezik haza a szülői házba. Nem túl jó a kapcsolata édesapjával, a bíró Joseph-pel (Robert Duvall), és ezen a tragikus családi esemény sem változtat. Dühösen és csalódottan indulna haza a régi életéhez, amikor megszólal a telefon, és megtudja, hogy a kedves papát gyilkossággal vádolják. Természetesen ebben a helyzetben mindent megtesz azért, hogy megmentse a börtöntől, de az igazi tétmeccs nem a tárgyalóteremben zajlik, hanem apa és fia között...

Ebből nagyon jó film is lehetett volna, ha az alkotók kicsit bátrabbak, és nem mennek biztosra, azaz nem tuszkolnak bele a történetbe minden jól bejáratott klisét az apa-fia konfliktusról, ami még önmagában nem lett volna baj (elnézzük mi Robert Downey Jr.-t és Robert Duvall-t, amint egymást ölik verbálisan), azonban a tárgyalótermi jeleneteket nem sikerült igazán feszessé és érdekessé tenni, így lassan, de biztosan belefulladunk az unalomba. Minden fordulat előre látható, a karakterek felszínesek, inkább tévéfilmet kellett volna készíteni belőle, egy mozihoz túl kevés a szufla a történetben. 

Túl hosszú lett a film, mindenki jobban járt volna, ha megpróbálják max. másfél órára kurtítani, sokkal feszesebb lehetett volna a történet, dinamikusabbak a jelenetek, de inkább adtak a szirupnak és a jól megvilágított premier plánoknak, pedig ezek a színészeknek nem lett volna szükségük rá, anélkül is kiváló jellemábrázolást tudtak volna bemutatni. Ne legyünk igazságtalanok, akadnak szép pillanatok a filmben, de ez sajnos nem elég ahhoz, hogy úgy érezzük, felejthetetlen élményt kaptunk. Mert valójában egy tökéletesen középszerű alkotásról van szó, amely nem tudott semmi újat mondani az ezerszer elmesélt apa-fia történetről. Durcis, egosita fiú felnő, szigorú apuka erkölcsi magaslatokról levettetik, családi béke helyreáll, ennyi és nem több. Amitől különleges lehetett volna, az a tárgyalótermi események sora, hiszen az a nem mindennapi helyzet áll elő, hogy egy köztiszteletben álló bírónak kell bíróság elé állnia, és a kiváló ügyvéd fiúnak kell megvédenie őt a nem kispályás jogi ellenféltől. Pergő adok-kapok helyett azonban szinte csak egyszemélyes Downey Jr. show lett, még szerencse, hogy Billy Bob Thornton-t nem lehet csak úgy lemosni a színről, különben tényleg elaludnák a filmen. 

Érezték a forgatókönyvírók, hogy nem túl acélos a történet, ezért belezsúfoltak még egy-két érdekesnek szánt karaktert. Itt van mindjárt a gyerekkori szerelem, akivel természetesen újra kell kezdeni mindent (azért, hogy legyen egy kis csavar, előbb a pici lánnyal kavar Hank, hogy aztán azon problémázzon, hogy vajon vérfertőzött-e, de azért nem aggódjuk halálra magunkat ezen erkölcsi dilemmán, egyértelmű, hogy ez csak újabb álprobléma, amivel megy a játékidő), aztán két fiútestvér is akad, akik nem kapnak túl tág teret arra, hogy megismerjük a történetüket, csak statiszták lehetnek a főszereplők mellett, és el ne feledkezzünk a bájos kislányról, akinek csak annyi szerepe van, hogy a cukiságfaktor ne hiányozzon a történetből. Az apa-fiú konfliktusban semmi új vonás nincs, de legalább jól végig van vezetve, kár, hogy a katartikus pillanatok elmaradnak, mert nem sikerült igazi mélységet adni a filmnek, amelyet kizárólag a színészi alakítások miatt érdemes megnézni.

judge.jpgRobert Downey Jr. egója még mindig erősebb, mint a játéka, de mivel rá írták a szerepet, ezért ez nem feltűnő, a rajongók megkapják, ami jár nekik, és néhány jelenetben tetten érhető az a színészi zsenialitás, amelyet olyan régen láthattunk Vasembertől. Robert Duvall kiváló, mint mindig, a két főszereplő közös jelenetei élményszámba mennek, kár, hogy nem túl sok van belőlük. Billy Bob Thornton hozta a kötelezőt, Vera Farmiga szintén. 

Nagyon vártam ezt a filmet, és nem kicsit vagyok csalódott. Kárba veszett az álomszereposztás, hiába a kiváló színészi játék, attól ez még egy dögunalmas kliséhalmaz, amelyet abban a percben felejtünk el, amikor befejeződik a történet. David Dobkin nem tudott mit kezdeni a filmmel, nincsenek benne igazán maradandó jelenetek, fájó hiányérzettel állhatunk fel a székből, pocsékba ment a tehetség, a tisztes középszer Robert Downey Jr.-tól nem elfogadható!

Unalmas, közepes dráma, amelyet Robert Downey Jr. és Robert Duvall miatt érdemes egyszer megnézni!

6/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr226834959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gekko 2014.10.27. 08:57:04

Én talán egy kicsit megengedőbb vagyok a filmmel - gondolom a korom miatt, de sajnos a kritika helytálló.

Tibi5000 · http://sport-kiraly.blog.hu/ 2014.10.27. 12:07:25

Még nem láttam, de így valószínűleg kimarad a mozizás.
süti beállítások módosítása