A 2009-ben bombasikert elérő Másnaposok bizonyos tekintetben korszakalkotó vígjátékká nőtte ki magát. A receptet több rendező és nemzet próbálta már elsajátítani. Ezúttal a franciák rukkoltak elő egy szerethető, de nem túl emlékezetes bulifilmmel.

Franck (Philippe Lacheau) ambíciózus képregényrajzoló, ám főnöke nem akar a srácról tudomást venni. A sors úgy hozza, hogy főhősünknek vigyáznia kell a rettegett főnök elkényeztetett fiára, mindezt ráadásul a 30. születésnapján. A barátok tudomást szereznek arról, hogy az ünnepelt egy luxusvillában tölti az estét, ezért meglepik egy hatalmas partival. Annak rendje és módja szerint a pokol elszabadul.

Nos, a film gyakorlatilag egy óriási kliséhalmaz, de legalább próbálkoztak a készítők, hogy a nevettetésen kívül valamiféle tartalmat is közöljenek velünk. A poénvilág felemás eredménnyel muzsikál: akadnak meglepően vicces jelenetek, de a rekeszizma senkinek sem fog megfájdulni. Legerősebb pontnak mindenképpen a bulijeleneteket mondanám. Elég hangulatosak, jó zenék szólnak, penge a látvány is, szóval erre tényleg nem lehet panasz. A színészekre viszont már annál inkább. Tipikus, franciásan túljátszott alakításokat láthatunk. A hangkeverés is elég komoly mélypont volt. Nem tudom, hogy a szinkron miatt volt-e így, vagy csak a moziban nem működött valami megfelelően, de több jelenet is volt, ahol egész egyszerűen a zajok miatt nem lehetett egy szót sem érteni a párbeszédekből.

A karakterek rettentő sablonosak, a film üzenetéről nem is beszélve. De elvégre egy vígjátékról van szó, nem egy karakterdrámáról. Tipikusan az az alkotás, ami egyszeri megnézés esetén szódával elmegy, de másnap már senki nem fog rá emlékezni és valószínűleg a kedvence sem lesz senkinek.

6/10