Másodvélemény: Mr. Turner (2014)
2014. szeptember 16. írta: FroG

Másodvélemény: Mr. Turner (2014)

turner1.pngA film megtekintésére a Jameson CineFesten volt lehetőségünk!

Az életrajzi filmekkel sokszor hadilábon állok, hisz bár papíron könnyű megvalósítani egy „ilyet”, lévén az alapanyag adott egy alkotáshoz, a készítők többnyire Wikipédia-szócikk felolvasássá butítják az adott illető élettörténetét, ezzel kiölve minden drámai élt vagy kreatív szikrát a cselekmény mögül. A Mr. Turnerrel kapcsolatban két dolog miatt voltak fenntartásaim előzetesen: egyrészt, a kollégám anno igencsak kellemetlen véleményt írt az alkotásról, másrészt, nem éreztem a történetben azt a potenciált, amely vázára felhúzható egy 150 perces filmalkotás. Bár a játékidő első felén meg kellett lepődnöm, az összkép végül mégiscsak negatív utóízt okozott.

J.M.W. Turner (Timothy Spall) a valaha élt egyik legelismertebb expresszionista festő volt, aki energikus és gigantikus műremekeivel számos kritikust és festészet-rajongót elámított. A Mr. Turner – ahogyan azt a cím is sugallja – az ő élettörténetének az utolsó ciklusát követi nyomon, amelyben megismerhetjük a vászon mögötti embert, és a művészben dúló indulatokat.

A szinopszis bár valóban jól hangzik, a történet ennél sajnos jóval szürkébb panelekből építkezik, hisz bár valóban megismerjük Turner karakterét, a festő jelleme mégsem elég ahhoz, hogy elcipelje a hátán a testes játékidőt. A gond igazából ott kezdődik, hogy a címszereplőn túl nincs is igazán tartalom a filmben, mert ugyan valóban bő lére eresztették a cselekményt, összességében Leigh is beleesik abba a hibába, hogy nem tudja egy adott centrum turner2.pngköré fűzni a történetet, hanem inkább az időben előre ugrálva, fontosnak gondolt momentumokat tár a néző elé, azonban eközben elfejelt arról beszélni, hogy valójában miért is volt Turner az, aki. Persze, látjuk az óriási erőbedobással és formabontó eszközökkel alkotó művészt, de az igazi mélység csak egyszer-egyszer csillan meg a 150 perc alatt, holott valójában erről lenne indokolt filmet készíteni.

A történetnek az sem tesz jót, hogy a nagyszerű korhangulat-teremtés ellenére szinte porosodnak a jelenetek: nincs igazán dinamika a képsorokban, a gyönyörűnek mondható fényképezés és a valóban szépnek ható fényhatások mögül valahogy hiányzik a lélek, a valódi mozgatórugó. Ez a képlet pedig azt eredményezi, hogy a néző először mocorogni kezd a székében, majd a történet mozdulatlanságára és szárazságára reagálva előbb-utóbb komolyan unatkozni kezd.

És a filmet bár egyszer-kétszer valóban élvezetessé teszi Timothy Spall játéka, a már említett atmoszféraépítés és a néhol megjelenő művészetfilozófia, azonban ezek a pozitívumok sem képesek ahhoz, hogy valamelyest orvosolják a rétestésztaként szétnyújtott és kőszáraz cselekményvezetést. A festészet kedvelőinek ugyanakkor mindenképp ajánlott a film, hisz a kisebb-nagyobb kulisszatitkok mellett rendkívül szép alkotások sorait vonultatják fel a készítők, viszont aki kellemes – vagy igazából akármilyen – szórakozásra vágyik, az messziről kerülje el a Mr. Turner-t.

5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr776698837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.09.17. 13:15:46

Nagyon nagy csalódás. Remek rendező, remek festő, pocsék film. :/
süti beállítások módosítása