Sokan szitkozódnak, ha a B-kategóriás popcornmozikra gondolnak, leginkább a bárgyúságuk és az egyszerűségük miatt. A Tini Nindzsa Teknőcök azonban tanúsítványt ad nekünk arról, hogy aki ilyen fába vágja a fejszéjét, annak sincs éppenséggel egyszerű dolga. Jonathan Liebesman-nek sikerült még egy szimplának tűnő feladatot is elrontania.

Az egyre nagyobb teret hódító Fürgeláb Klán legnagyobb vágya, hogy leigázhassa New York City-t. A bűnszervezet dolgát azonban négy igazságosztó óriáshüllő nehezíti meg, akik a nyilvánosság előtt nem mutatkozhatnak. Az egyik akció során viszont kénytelenek megismerkedni az ambíciózus újságírónővel (Megan Fox), aki épp egy nagy sztorira vadászik.

Szeretném legelőször leszögezni azt, hogy Liebesman filmje erősen önreflektív stílusú. Nem akar önmagán túlmutatni, a humorvilágba pedig nem kevés irónia is szorult. És ami a legnagyobb szégyen, hogy ennek ellenére képtelen egy harmonikus egészként működni a film. Vizuálisan egész színvonalas, a 3D sem rossz, a probléma forrása a történetben és a forgatókönyvben keresendő. Hiába a sok akció, a teljes film izgalommentesen csordogál. Mindent előre lehet tudni, abszolút nincs tétjük a jeleneteknek. Az újságírói szálból is sokkal többet ki lehetett volna hozni, de végtelenül lecsupaszított, szájbarágós lett a végeredmény. Szinte belegravírozzák az ember agyába, hogy éppen mi történik.

A színészekről túl sok szót nem fogok ejteni, Megan Fox tehetsége kimerül az üveges tekintettel való bámulásban, William Fichtner-t pedig kifejezetten sajnálom, hogy ilyen filmekben kell mellékszerepeket vállalnia a Szökés-ben látottakhoz képest. A teknőcök között megvan az összhang, a maguk módján szórakoztatóak is, de nagyon kevesek ahhoz, hogy eladjanak egy több, mint másfél órás agypusztítást.

A legnagyobb baj az, hogy a Tini Nindzsa Teknőcök még az alapvetően sem túl magas elvárásoknak sem tud igazán megfelelni. Meg lehet nézni, de fárasztó darab. A gyerekek viszont imádni fogják.

5/10