Tombstone - Halott város / Tombstone (1993)
2014. július 31. írta: FilmBaráth

Tombstone - Halott város / Tombstone (1993)

tombstone.jpgTombstone. Egy legendás pisztolypárbaj helyszíne, ahol az Earp tesók Doc Holliday-jel kiegészülve leszámoltak néhány zsivánnyal. De mivel az amcsik zabálják a hőstörténeteket és mindent, ami Vadnyugat, őrületes hype alakult ki e körül a valljuk meg, nem világrengető esemény körül. Wyatt Earp máig "a" békebíró, pedig valójában élete második felében letette a jelvényt, és üzletemberként tevékenykedett, de ez már senkit nem érdekel, és valójában tényleg mindegy is. A westernfilmek életben tartották a legendáját, olyannyira, hogy 1993-ban egyszerre két mozi is versengett a nézők kegyeiért a témában, egyikből sem lett halhatatlan klasszikus a műfajban, de amíg a kor szupersztárja, Kevin Costner egy dögunalmas verziót jegyzett, addig a Kurt Russell főszereplésével készült film jól sikerült, és szép sikert is aratott. Olyan régen láttam a filmet, hogy összesen két jelenetre emlékeztem belőle, de arra még annyi év után is kristálytisztán: amikor Virgil megtudja, hogy el fogja veszíteni a karját, és a feleségét vigasztalja, a másik pedig a zárókép, amit nem mesélek el (tessék megnézni a filmet!). Kíváncsian újráztam, és nem csalódtam: ez egy nagyon jól összerakott, dögös westernfilm!

Wyatt Earp (Kurt Russell) nyugdíjba vonul, és testvéreivel, Virgil-lel (Sam Elliott) és Morgan-nel (Bill Paxton) Tombstone-ba költözik, magához képest békés civil állást vállal, és boldogan számolgatja a bevételt. Azonban a városban nem a törvény az úr, hanem a helyi rossz fiúk, a Cowboy-ok, akik rettegésben tartják a lakosságot. Wyatt-et ez nem hatja meg annyira, azonban a testvérei kitűzik a jelvényt, így nincs választása, segít nekik rendet tenni a településen. Jól haladnak a projekttel, aztán egy nem túl szép napon az erősen haldokló, de azért harcra kész Doc Holliday (Val Kilmer) segítségével a másvilágra küldenek néhány rossz életű egyént. A bosszú nem marad el, Wyatt elveszti Morgan-t, Virgil az egyik karját, amit érhető módon nem visel túl jól, így öles léptekkel haladunk a végső, nagy leszámolás felé...

Hangyányit uncsin indul a film, de aztán szerencsére felpörögnek az események, nem maradunk szúrós tekintetek, lovas vágták, pisztolypárbajok és rémes bajuszok híján. Nem túl rövid a film, de gyorsan elszáll az idő, mert izgalmas a történet, a legendás lövöldözést kiválóan sikerült rekonstruálni  (a Costner - film vonatkozó jelenetei tömény idegrohamot váltottak ki belőlem annak idején, ezért nagyon tudtam értékelni, hogy itt nagyon jól sikerült a rendezés és a koreográfia), valamint a színészi játék sem a megvetendő kategória.

A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, nem léptek túl a műfaji kliséken, de jól szerkesztve és dramatizálva vezették fel nekünk a történetet, így nincs okunk panaszra. A szöveg is nagyon jó, időnként zseniális, főleg Doc -nak jutottak a legjobb mondatok. Wyatt komoly jellemfejlődésen megy keresztül, az ő vívódó lelkialkatát nagyon jól kiegészíti a becsületes Virgil és a jóravaló Morgan. Nagyon erős érzelmi szálak kötik össze a testvéreket, ezért kétségünk nem lehet felőle, hogy Earp bosszúja nem kispályás mutatvány lesz. Mégsem az ő karaktere lett a legérdekesebb, hanem Doc Holliday-é, aki tudván, hogy nem sok van neki már hátra, két végén égeti a gyertyát: alkohol, tüzes (magyar!) barátnő, szerencsejáték. De a barátság mindennél fontosabb a számára, így Wyatt legnagyobb segítsége lesz a bosszú kivitelezése során. A főgonosz alakja sajnos elég haloványra sikeredett, és a vége is übernyál (lány létemre azt gondolom, hogy kevesebb romantika jót tett volna ennek a filmnek), de aztán szerencsére elindul a stáblista, és indulhat a beájulás a zseniális záróképtől.

Nagyon erős jelenetek és kiváló operatőri munka jellemzi a filmet (pl. a piros sál hangsúlyos megjelenése a gyönyörűen komponált képeken, arra pedig nincsenek szavak, amikor Kurt Russell nemes egyszerűséggel végighúzza a sarkantyúját az egyik bandita képén). Nem tudom eleget dicsérni a pisztolypárbajt, halál izgalmas, jól vágott jelenet, tapintani lehet a feszültséget, a drámai hatás elsőrangú és még látványos is, kell ennél több? Az érzelem-akció egyensúly jól el lett találva, habár akad néhány üresjárat a filmben, mégis összességében egy nagyon jó westernhez van szerencsénk.

tombstone 2..jpgKurt Russell tökéletes választás volt a főszerepre, megmutatja az embert a legenda mögött, Val Kilmer szintén kiváló alakítást nyújtott (és milyen jól nézett ki akkoriban, a mai, nem túl előnyös fizimiskáját látva már el sem hinnénk róla), de az én igazi kedvencem ebben a filmben Sam Elliott, aki a Vadnyugat maga, ha ránézünk, tudjuk, hogy itt bizony ő a törvény, a rosszaknak esélyük sincs ellene. A mellékszerepekben olyan színészekkel találkozhatunk, mint Billy Zane (alapvetően az volt a dolga, hogy jól nézzen ki, de azért sikerült némi életet csempésznie enyhén lapos karakterébe), Jason Priestley, aki bevállalt egy meleg figurát, nem túl nagy sikerrel, és természetesen Charlton Heston, aki simán zseniális volt. Bill Paxton nem alkotott maradandót, ugyanez elmondható Michael Biehn-ről és Powers Boothie-ról is.

A filmet George P. Cosmatos jegyzi rendezőként, de valójában Kurt Russell - t illeti a dicsőség, hiszen elég erősen belenyúlt a forgatás során a filmbe. Nem korszakalkotó remekmű született, hanem egy szórakoztató, de tartalmas western, amely méltó emléket állított Wyatt Earp-nek.

Látványos, jól sikerült western, kiváló színészi alakításokkal, kár lenne kihagyni az életünkből!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr776558123

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.07.31. 17:13:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2014.07.31. 22:10:17

Zseniális szereposztás, sodró történet, benne van az all time 5-ben!

Nyílméregbéka 2014.08.01. 02:25:55

Szeretem ezt a filmet, nálam is 8/10. A Costner féle verzió azért sokkal pontosabb, korhűbb volt minden tekintetben, a Tombstone inkább western, a Wayett Earp inkább életrajzi film volt. A "legendás lövöldözés" is, amitől "tömény idegrohamot" kaptál, pontosan koreografált volt Costnernél, a korabeli tárgyalások és leírások alapján aprólékosan rekonstruálták minden mozzanatát, még időben pont addig tartott... Nekem az kicsit jobban tetszett (9/10), de mindkettő film nagy kedvenc, mindkettőben pazar a szereposztás.

FilmBaráth 2014.08.01. 04:48:40

@Nyílméregbéka: hát igen, pont az volt az idegesítő, hogy időben pont annyi volt, mint a valóságban: volt vagy két perc, amire vártunk vagy két órát:-)

Nyílméregbéka 2014.08.01. 05:06:02

@FilmBaráth: Naja, arról nem is beszélve a valóság bemutatása mennyivel bénább a western kliséknél, eldördült vagy hatvan lövés, egymástól öt méterre lévő emberek között, azt volt vagy három találat... :)

FilmBaráth 2014.08.01. 06:37:03

@Nyílméregbéka: na ja, de ha a valóságot nem a film műfajának megfelelő módon mutatják be, akkor annak a vége dögunalom lesz:-)

Dr_utcai_arcos 2014.08.01. 11:07:32

@Nyílméregbéka: @FilmBaráth: Hát ja. Valahol megpróbálták az akkori fegyverekkel reprodukálni a csípőből lövést és társait és igen csak vicces eredmények jöttek ki. A huzagolatlan csövek megjelenése előtt a golyók tk arra mentek amerre akartak, egy találat ott tényleg csodának számított 5 méterről távolabbról :D.

Dr_utcai_arcos 2014.08.01. 11:08:43

Természetesen a *huzagolt csövek megjelenése előtt...*

Nyílméregbéka 2014.08.01. 11:36:04

@FilmBaráth: Mondjuk arról lehetne vitatkozni, hogy a Wyatt Earp western lenne-e. Szerintem nem az, hanem egy életrajzi film, így a műfajnak magfelelően mutatták meg, a maga valóságában. :) A Tombstone viszont már western, annak minden műfaji elemeivel, ezért talán könnyeben is fogyasztható, népszerűbb is.

@Dr_utcai_arcos: Akkoriban azért már bőven huzagolt csövű revolverek voltak, már a polgárháborús Coltok is azok voltak. Ettől még elég pontatlanok voltak, de kb. húsz méterig azért elég jól lehetett vele célozni. A pontatlanság oka inkább a stressz és az adrenalin volt. Akkoriban sem lövöldöztek az emberek orrba-szájba, a legtöbben leélték az életüket úgy, hogy fegyvert rántottak volna akár egyszer is. Egy tűzharcban résztvenni nem olyan cool dolog volt, mint ahogy a klasszikus westernekben mutatják, inkább csak össze-vissza lövöldöztek, sokszor oda sem figyelve, tele adrenalinnal, a "Nincs bocsánatban" Eastwood is remekül ábrázolta, hogy akkoriban csak a pszichopatáknak és a csontrészegeknek nem okozott ez problémát. :)
Egy érdekes sztori: A hetvenes években New Yorkban, két rendőr és két italbolti rabló keveredett tűzharcba, egy három-négy méter széles sikátorban, egymástól tíz méterre, fedezék nélkül. A helyszineléskor kiderítették, hogy száztíz lövés dördült el kb. Két perc alatt, és senkin nem lett egy karcolás sem. :)))

Dr_utcai_arcos 2014.08.01. 12:57:56

@Nyílméregbéka: Ó, ezt az utóbbi szituációt bármelyik mai akciófilmben simán lemodellezik :). (lásd még Deviant :Bm...ennyi lövésből már a nagy számok törvénye alapján el kellett volna találnod egyszer :D )

Brekicc 2014.08.01. 22:54:19

Nekem a kedvenc westernem a Börtönvonat Yumába.
Tudom, hogy sokan nem szeretik, de a bányavárosos jelenettől eltekintve sztem elejétől a végéig nagy film.
Mind szereposztásban, mind rendezésben jó volt és a szereplők is nagyon jól játszották a karaktereiket. Russel sztem nagyon jól adta a megfáradt bandavezért Bale pedig a makacs veterán katonát, akinek már csak az számít, hogy a családja megélhetését biztosítsa.
A kettejük pszichológiai harca nagyon jó hangulatot kölcsönöz a filmnek végig és nagyon annyira magával ragadó volt számomra, hogy még kedvem lett volna fél órát nézni a filmből.
Örültem volna, ha forgatnak egy olyan rendezői változatot, amiben Russel végleg feladja a bűnözői múltját és mondjuk vezekel valami mexikói templomban élete végéig. v. felnőttként bosszút áll a Bale fia rajta. Bár ez elég klisés lenne persze.

Oldfan 2014.08.02. 07:07:42

Az utánpótlás biztosítás egyszerűsítése miatt a pisztolyok és puskák ugyanazt az űrméretet használták. (Később persze változott.) Így aztán a Coltok akkorát rántottak a kézen, hogy egy elefántot sem volt könnyű eltalálni. Hozzájött a fentebb említett huzagolatlan csövek problémája. Ezért aztán híres lett, aki nagy pontossággal tudott lőni ilyen fegyverekkel. Wild Billről létezik olyan feljegyzés, hogy kb. 10 centiméteres körön belülre röpítette az 5 lövést egy oszlopba mintegy 15 méterről, tanúk előtt. (Nem hatot, a Coltokat gyakorlatban szinte sosem töltötték fullra, nehogy magukat lőjék meg véletlenül. Ja, csípőn hordott Coltról sincs feljegyzés, már csak a súlya miatt sem, az hollywoodi "találmány." A valóságban inkább övbe tűzték vagy hónaljtokba rakták.)A korabeli leírások szerint szinte minden párbaj kb. 5-6 méteres távolságon belül zajlott le. Vagy félméterről hátba lőtték a haragost, mint a fentebb írt W.B. Hickokot.

Nyílméregbéka 2014.08.02. 14:15:20

@Oldfan: Akkoriban szinte minden revolver a Remington, Webley, S&W is negyvenötös kaliberű volt, és a 45-ös Coltok Earp korában és a klasszikus western korában is már huzagolt csövűek voltak. A csípőn hordott Coltok pedig nem hoolywoodi találmány, már a polgárháborúban is viselték így a déli lovaskatonák (az északiak nyeregre erősített zárt tokot használtak ikább), igaz, ezek valóban súlyos darabok voltak, de később jelentősen csökkentették a tömegét, és jellemzően a marhákat terelő cowboyok, a banditák és bankrablók horták oldaltokban, combhoz kötve a fegyerüket, hogy lovaglás közben ne zavarja őket. Itt egy eredeti kép pl Billy a kölyökről és Jesse Jamesről:
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c2/Billy_the_Kid_corrected.jpg
www.reddellstory.net/Jesse%20James/jesse10-a.jpg

Brekicc 2014.08.02. 19:36:20

@FilmBaráth: Én még nem láttam az eredetit, így ez is tökéletes volt. Viszont ezután sok más western-t megnéztem várva, hogy hasonlóan jó élmények kerítenek hatalmukba, de nagyot csalódtam a legtöbbször. Majd valamikor sort kerítek az eredetire is.

Brekicc 2014.08.02. 19:38:36

@FilmBaráth: Ami még nagyon tetszett ebben a témában az a Deadwood sorozat, ami méltatlan módon szakadt kb. félbe és végül az egész estés filmet sem csinálták meg hozzá és A Félszemű Jeff Bridges-el. De az főleg miatta és csakis eredeti nyelven.

Oldfan 2014.08.02. 19:44:20

@Nyílméregbéka: Érdekes képek, kösz. Kivétel mindig akad....
Őszintén szólva kétlem, hogy Billynél ez általános viselet lett volna, de a fényképen mindenki szeretett volna daliásan kinézni. Bár ki tudja, lehet, neki ekképp volt kézreálló a Colt.
A lovasoknál érthető a megoldás. A gyakorlatban viszont alig fordult elő, hogy gyalogosan a városban élők így hordták volna. Igaz, ezt pontosabban kellett volna fogalmaznom.

Nyílméregbéka 2014.08.02. 21:08:18

@Brekicc: Western szentháromság, ami a műfaj csúcsa az a Volt egyszer egy vadnyugat, a Jó a Rossz és Csúf, meg a Nincs bocsánat. Minden más a műfajban csak ezek után jöhet...

@Oldfan: az igazi vadnyugaton, a kis határvárosokban, aranybányász telepeken mint Deadwood is, ahol Vad Billt is lelőtték, elég általános viselet volt az oldaltok és revolver, rendőrség és törvények híján csak az önvédelemre számithattak.
A népesebb, civilizáltabb nyugati városokban inkább csak a banditák és cowbolyok viselete volt, de ha a városba értek a legtöbb helyen le kellett adniuk a sheriffnél (pl Wyett Earp sem engedélyezte a viselését).

Brekicc 2014.08.02. 21:25:35

@Nyílméregbéka: Tisztelem és becsülöm mások véleményét, de számomra nem ez a 3 film volt az, amik mély nyomot hagytak bennem. Yuma és a Deadwood közelebb áll hozzám. Valószínűleg azért is van így, mert amikor a Nincs bocsánat kijött még csak 9 éves voltam, úgyhogy újra meg kéne néznem őket, hogy felnőtt szemmel értékelni az élményeket.

Sajnos az elmúlt időszakban kevés értékelhető western látott napvilágot, & bennem 3 hagyott nyomott, a Yuma, a Deadwood mint sorozat és A Félszemű.

Nem, a Django nem hagyott mély nyomot, inkább csak azt mondanám hogy egyszer kellemes kikapcsolódás volt, ha az utolsó 20 percet nem nézzük, ami véleményem szerint már teljesen felesleges volt bele. Ha ott amikor a doki meghal leszámol mindenkivel tökéletes film lehetett volna, így azonban fölöslegesen nézették 20 percen keresztül. + Tarantinonak a zenei stílusával sem tudok egyetérteni, amit mindig erőltet de a Brigantikban sem passzolt és szerintem a Django-ba se illett bele a filmbe a Rap.
süti beállítások módosítása